Legyél tisztítás-technológiai szakember…

„Mondd el a nevedet és annak kezdőbetűjével egy rád jellemző tulajdonságot” – ez a feladat is része annak a képzésnek, amelyet a mi kormányunk indított el, közmunka gyanánt. De megtanulnak a beiskolázottak köszönni, megismerkednek az írott betűkkel, persze csak az általános iskolát végzettek, a kvalifikáltabbak pedig akár tisztítás-technológiai szakemberré válhatnak a tanfolyam végére, azaz szakképzett takarítóvá. Közel százezer ember válik így, az iskolapadban ülve közmunkássá, azaz jut pénzhez néhány hónapon keresztül, potom huszonnégy milliárdért.

Erre szokták mondani: a kutyának is megéri; ez az összeg végül is aprópénz annak fényében, hogy ez a százezernyi ember a téli időszakban nem otthon fagyoskodik, hanem egy meleg helyiségben jut használható tudáshoz. És az már csak hozzáadott értéke az egész projektnek, hogy a kormány tovább javíthatja a munkával ellátottak statisztikáját, egyre inkább közelítve az Orbán Viktor által megjövendölt egymillió új munkahelyhez.

Two in one, mondhatnánk, de nem lenne igaz az állításunk, mert itt nem kettő van az egyben, hanem mindjárt három. Az akció lebonyolítását ugyanis a felnőttképzéshez ugyan akkreditációval nem rendelkező, de legalább csókos intézmények kapták meg. Így például a borsodi ötszáz képzésből 374-et egy szakközépiskolának juttattak.

Vagyis a trafikosztás jó előiskola volt ehhez is; megvan a know how ahhoz, hogy miként kell, miként lehet a barátainkat „megtisztelni”.

Szerző
Németh Péter

Feljelentősdi

Baja után tulajdonképpen borítékolni lehetett, hogy a legkisebb falusi választáson is előkerülnek majd a videókamerák, a rejtett mikrofonok, talán még az utcákon portyázó "ellenőrök" is újra munkába állnak. Fóton a Jobbik aktivistái véltek felfedezni szavazókat szállító mikrobuszt, de nem hagyta szó nélkül a választáson történteket a végül győztes demokratikus ellenzék sem.

Annyiféle dokumentum, leleplező - és a leleplezést leleplező - felvétel kering már most is az országban, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, melyik eredeti és melyik megrendezett. Mint ahogyan az is nyílt titok, hogy kisebb-nagyobb összegek ütik a markát azoknak, akik felszállnak a CÖF valamelyik tűntetésre induló különjáratára, tűzifát, mobil telefont kap, aki hajlandónak mutatkozik oda húzni majd a szavazófülkében az ikszet, ahová a megbízója látni szeretné, vagy nem restell libát szorongatva kiabálni, ha Bajnai Kislétán, vagy bárhol másutt az országban szót vált a választókkal.

Már most "kampány üzemmódban" működik minden párt, noha még csak a "bemelegítés" folyik. A kormányoldal már feltöltötte az aktuális Kubatov-listákat a helyi szervezetek gépeire, kipróbált néhány új módszert a szavazók "aktivizálására", s amikor egyik-másik ezek közül törvénysértőnek bizonyult, gyorsan hozzá is igazította a jogszabályokat.

Az ellenzék eszköztára ehhez képest meglehetősen szegényes, hiszen a parlamenti kétharmad mellett esélye sincs arra, hogy a nyilvánvalóan aránytalan és egy oldalra lejtő szabályokon akár csak jottányit is változtatni tudjon. Annyit tehet, hogy ha nyilvánvaló csalást tapasztal, szóvá teszi a választások "rendjére" ügyelő, többségében fideszes tagokból álló testületnek, vagy bíróság elé viszi az ügyet.

Tavasszal mintegy 11 ezer választási körben szavazhatunk majd, s ha a bajai és a fóti tapasztalatokból indulunk ki, a pártok "élelmessége" legalább ennyi feljelentést, panaszt generál majd. Mindössze néhány napja lesz a bíróságoknak igazságot tenni. Bárki nyeri majd a választásokat, videók, felvételek se szeri, se száma kering majd, kétségbe vonva az eredmény tisztaságát.
Kinek jó ez?

Szerző
Somfai Péter

Tétre, helyre

A rendszerváltás hajnalán egy lelkes és bölcs előrelátással bíró kisgazda képviselő - kilétét borítsa jótékony homály -, fohászt zengett a már akkor is vegetáló lóversenyen elérhető nyeremények adómértéke ellen. "Nem viszi oda a játékos a pénzét, mert olyan kicsi az osztalék, amit a végén zsebre rakhat, hogy nem áll arányban a játék kockázatával. (...) mikorára Magyarország megrendezi a világkiállítást, akkorára a világhírű magyar budapesti lóversenypályán esetleg majd, én nem tudom, mit, valami mást fognak játszani, vagy majd kiosztják ezeket a területeket szállodának."

Lassan már csak a kiváló memóriával megáldottak emlékeznek arra, hogy a MÜPA + Nemzeti Színház, illetve az Infopark + egyetemi negyed területére világkiállítást vizionáltak a kellő fantáziával megálmodók, ahhoz viszont csak gratulálhatunk az egykori honatyának, hogy megálmodta: felszántották az egyik lóversenypálya (ügető) helyét, ahol manapság bevásárlóközpont vírit. Pedig a fővárosi védettség alatt álló, műemléklelátós pálya a kereskedelem számára a lehető legrosszabb helyen feküdt, a temető-gumigyár-vasút háromszögében.

Azóta komoly fejlődés futott be a lóversenyfogadás. Előbb megjelent, majd megbukott a lottózókba szervezett fogadás. Kiderült: hivatalosan a lóverseny nem szerencsejáték, hanem az ivadék-kiválasztódást szolgáló versenyszerű alkalom. (A meghatározás erősen vitatható.) Egyetlen pályára terelték a galoppot és az ügetőt, csökkentették a versenynapok számát. Nyert, majd patairhagyulladást kapott Overdose...

A nemzeti egység kormánya sem tétlenkedett. Előbb betiltották a pénznyerő automatákat, majd elvették tulajdonosaiktól, és a Fidesz-hez kötődő családtagok, barátok, iskolatársak, polgármesterek és egyéb hűséges mamelukok számára központosították, koncessziós alapokra helyezték a trafikjogot. Most pedig elérkezett a fejlődés újabb állomása, a Nemzeti Dohányboltok a szerencsejáték templomává válhatnak. A lóversenyfogadás termináljait is beengedik a korrupciós trafik balhék szentélyébe.

Régi turfrókák szerint ebből aligha fognak sarokházat építeni.

Szerző
Bonta Miklós