Halálra gázolt egy gyalogost a troli Budapesten

Halálra gázolt egy idős nőt a 72-es trolibusz péntek reggel a főváros VI. kerületében - tájékoztatta az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) kommunikációs szolgálata az MTI-t.

 A Munkácsy Mihály utca és a Szondi utca kereszteződésénél történt baleset vizsgálatát a rendőrség megkezdte; a helyszínen torlódásra kell számítani - közölték. A Budapesti Közlekedési Központ fődiszpécsere az MTI-nek azt mondta, hogy a helyszínelés befejezéséig a 72-es troli útvonalán autóbuszok viszik az utasokat.

Szerző
Témák
gázolás troli

Átadták az Esterházy Művészeti Díjat

Publikálás dátuma
2013.11.29. 06:48
Illusztráció. Fotó: Bielik István/Népszava
Kaliczka Patrícia, Kovács Olívia és Csató József az idei Esterházy Művészeti Díj "sponsored by UNIQA" díjazottjai. Az elismeréseket tegnap adták át a Szépművészeti Múzeumban. Itt látható január 5-ig a  szakmai zsűri által a nyertesek, és további tíz művész műveiből rendezett kiállítás is.

A 2009 tavaszán alapított és kétévente meghirdetett, egyenként 5000 euróval járó Esterházy Művészeti Díjat "sponsored by UNIQA"  Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója, Othmar Michl, az UNIQA Biztosító Zrt. vezérigazgatója és Hegyi Lóránd, a független szakmai zsűri elnöke nyújtották át tegnap Kaliczka Patrícia, Kovács Olívia és Csató József részére a Szépművészeti Múzeumban.  

Kaliczka Patríciáról Rieder Gábor zsűritag azt mondta "Fiatal képviselője az új típusú festői érzékenységnek, amelyet egymásra rétegzett szürreális emlékmontázzsal egészít ki szuggesztív művészi víziójában." A művésznő úgy nyilatkozott, számára "a festés harc a káosszal a katarzisért".

Kovács Olíviáról Hegyi Lóránd zsűrielnök beszélt, szerinte: "Realizmusa egy jelentős hazai festői pozíció folytatása, mely egyszerre reflektálja a kortárs hétköznapi élet banálisnak tekintett jeleneteit és a fotórealizmus tradícióját.

" Kovács Olívia három éve kezdett el fotóval foglalkozni a festészetében, amikor édesanyja neki adta régi családi fényképeit. "Mintha azzal, hogy nem nála vannak a képek, mintegy határvonalat húzna a múlt és a jelen között, mintha le akarná zárni a múltat és a feldolgozást másra bízná."

A harmadik díjazottnak, Csató Józsefnek ösztönös, konvenciókerülő neoprimitivizmusát emelte ki Fenyvesi Áron zsűritag, és méltatta élénk, paszteles kolorittal létrehozott figuráit.

Ő maga így fogalmaz: "Képeimen igyekszem felszínre hozni magamból azokat a mélyen gyökerező élményeimet, érzéseimet, melyekről azt gondolom, talán másokra is olyan ősi elcsodálkozással hatnak, mint rám. A színekkel történő játszadozás mindennapi élményt nyújt, minden kép a következőnek ágyaz meg."

Az UNIQA támogatásával 2009-ben létrehozott Esterházy Művészeti Díjat negyven év alatti magyar festőművészek kaphatják meg.

Az első körben benyújtott 196 pályázatból végül 13 művésznek adatott meg az a lehetőség, hogy kiállítson a Szépművészeti Múzeum ION-Piramisában.

A tizenhárom kiállító művész - Batykó Róbert, Csató József, Galambos Áron, Jagicza Patrícia, Kaliczka Patrícia, Karsai Dániel, Kis Róka Csaba, Kovács Olívia, Nemes Márton, Pintér Gábor, Szabó Klára Petra, Szinyova Gergő, Zékány Dia.

Közülük választotta ki a zsűri az Esterházy Művészeti Díj "sponsored by Uniqa" díjazottait. A független szakmai zsűri tagjai: Hegyi Lóránd, Alexander Tolnay, Niklai Judit, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, Vitus Weh valamint a díj alapítója, az Esterházy Magánalapítvány részéről Ottrubay István és a díj főszponzora, az UNIQA részéről Othmar Michl.

"A sokszínűséget és egyben minőséget felvonultató Esterházy gyűjtemények, melyek képzőművészeti alkotásai 1870 óta a Szépművészeti Múzeum alapgyűjteményét adják, a különböző Esterházy hercegek gyűjtési szenvedélyéről tesznek tanúbizonyságot és hű lenyomatai egy több mint négyszáz évre visszanyúló mecénási tevékenységnek.

A tradíciók folytatásaként szinte magától értetődő, hogy a kortárs művészetek felé fordulva, fiatal, ambíciózus művészek pályafutását támogatva, különböző kulturális kezdeményezések mögé állunk. Magyarországi kezdeményezésünk a kétévenként odaítélt Esterházy Művészeti Díj, "sponsored by Uniqa". Külön öröm számunkra, hogy az UNIQA harmadik alkalommal, immár hat éve támogatja kezdeményezésünket" - nyilatkozta  Ottrubay István, az Esterházy Magánalapítvány vezérigazgatója a tegnapi dijkiosztón.

Frissítve: 2013.11.28. 21:08

Csak a főfalak maradtak

Publikálás dátuma
2013.11.29. 06:45
Előkerült egy Atlasz-szobor töredék is FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Sok évtizedes hiányt pótol a Budapesti Történeti Múzeumban tegnap megnyílt új állandó kiállítás, melynek segítségével az épület, a Budavári Palota történetét kísérhetjük figyelemmel a töröktől való felszabadulástól, azaz 1686-tól napjainkig.

Nem könnyű a Budavári Palotáról kiállítást csinálni. Nemcsak azért, mert alig marad eredeti tárgy az egykor pompás enteriőrökből, hanem azért sem, mert az az épületegyüttes, melyet most látunk, s melynek egy részében maga a kiállítás is látható, olyan mértékben alakult át a századok folyamán, különösen 1945 után, hogy az egyszerű látogató számára alig-alig érthető melyik pompás terem hol volt.

Hogyan került például középkori bástya a historizáló lépcsősor helyére, miért kellett lebontani az eredeti kupolát, a főbejárathoz vezető Habsburg lépcsőt.

A kiállítás építői, a palota kiemelkedő tudású kutatói, Farbaky Péter és Rostás Péter nagyfokú önmérsékletről tesznek tanúbizonyságot, amikor igyekeznek a lehetőségekhez képest áttekinthetően és egyszerűen elmagyarázni a palota fordulatos történetét úgy, hogy eredeti tárgyak alig-alig állnak a rendelkezésükre.

Néhány, kutatásaiknak köszönhetően került elő. Egy később lámpának átalakított vázát egy korabeli festmény segítségével sikerült azonosítani, most mindkettőt láthatjuk.

A királyi palota egyik ajtaja a Várbazár felújításakor került elő, ahová az ötvenes években építették be, de előkerült egy Atlasz-szobor töredék, mely a Habsburg lépcső egyik eleme volt.

Talán csak egy hiányosság említhető meg: a képcédulák apró betűi és rossz megvilágítása róható fel, s az, hogy jó lenne minden egyes műtárgynál, leírásnál egy vázlatos ábrán jelezni, hogy körülbelül hol is kereshetnénk ma annak a helyét.

Ám nagy segítséget nyújtanak az érintőképernyős terminálokon a palota egyes építési fázisáról látható 3D-s kisfilmek, és a látható interaktív alaprajzok. A legutolsó korszak esetében egy-egy helyiségre kattintva eredeti fotográfiák mutatják az enteriőröket.

Kiváló, és még több lehetne az olyan sorozatokból, ahol az eredeti, a háborús pusztítás nyomait viselő, és a mai állapotot hasonlíthatjuk össze.

A török pusztítás után III. Károly király egy kis épületet épített az elpusztult palota helyére. Ez Mária Terézia idején jócskán kibővült, a kétemeletes, kupolás épületben a dunai oldalon kapott helyet az uralkodópár hálószobája.

Mária Terézia azonban nem költözött be az 1770-ben befejezett barokk palotába, de magyar alattvalóit igyekezett kárpótolni azzal, hogy 1771-ben visszahozatta Ragusából (Dubrovnik) Szent István karereklyéjét, melynek Franz Anton Hillebrandttal kápolnát emeltetett.

Ezt Hauszmann Alajos bonttatta le a 19-20. század fordulóján. Először az Angolkisasszonyok költöztek a palotába, majd 1777-ben Nagyszombatból az uralkodó idehelyezte az egyetemet. A legjelentősebb változás a dunai kupola csillagvizsgáló toronnyá alakítása volt.

1795-1847 közt József nádor lakhelye lett a palota. A főherceg-nádor 1799-ben vette feleségül I. Pál orosz cár leányát, Alexandra nagyhercegnőt, rá a Szentpéterváron készült pompás étkészlete emlékeztet a tárlaton.

Az 1810-ben egy villámcsapás következtében kitört tűzvész elpusztította a palota tetőterét. 1830 körül lebontották a csillagvizsgáló-tornyot, és ekkor épült ki a középső épülettömb harmadik emelete.

1839-ben a kápolna altemplomát a nádori család temetkezőhelyévé alakították, ez az egyetlen, ami eredeti állapotába maradt meg, s ma is látogatható. Az 1849-es ostrom súlyos   károkat okozott a palotában.  

A kiegyezést, illetve Ferenc József magyar királlyá koronázását követően szinte azonnal felmerült a budai palota tényleges királyi rezidenciává fejlesztésének igénye, ami 1890-ben vette kezdetét.

Ennek tervezője - Ybl Miklós 1891-ben bekövetkezett halálát követően - Hauszmann Alajos lett. Az átépítés végére az épület kétszer akkorára nőtt, s a régi és új szárnyak találkozásánál új kupola és díszlépcső épült.

A krisztinavárosi palotaszárnyat (ma Széchenyi Könyvtár) fejedelmi vendégek elhelyezésére szánták, a kupola alatt egy új, nagy gyülekező helyiséget, a Habsburg-termet hozták létre, az északi szárnyban pedig egy minden addigi magyarországi enteriőrnél nagyobb dísztermet alakítottak ki - olvasható a teremszövegeken.

Különösen díszes volt a Hunyadi és a Szent István terem. Előbbiből egy Mátyást ábrázoló festményt be is tudtak mutatni a kiállításon, s újrafaragták a faburkolat egy részét.

1905-re a budai királyi palota Európa egyik legnagyobb és legfényűzőbb uralkodói rezidenciája lett. Létrehozásában szinte kizárólag magyarországi művészek és vállalkozók vettek részt.

A húszas években beköltöző Horthy Miklós nem sokat alakított az épületen. A királyi palota utolsó hivatalos használója Szálasi Ferenc volt, akinek 1944. november 4-i nemzetvezetői esküje a bálteremben volt.

A második világháborúban a palota teljes tetőzete leégett, jelentősen roncsolódott a kupola, a második és harmadik emelet jórészt elpusztult, ám helyreállíthatóak lettek volna a korabeli enteriőrök.

Ám az új hatalom nem szívelte Hauszmann művészetét. Az 1950-es évekbeli átépítési munkák során elbontott épületdekorációs elemeket nem őrizték meg és nem dokumentálták.

Az ingóságok nagy részét még az ostrom előtt elszállították, igaz ezeknek később - kevés kivételtől eltekintve - nyomuk veszett, derül ki a magyarázó szövegekből.

A romos palota sorsáról döntés csak 1949-ben született: az épületkomplexumot a kormány, a párt és Rákosi Mátyás rezidenciája számára kellett helyreállítani.

A szinte évente váltakozó tervekben egy volt közös, hogy az enteriőrök megtartásával egyik sem számolt, még Rákosi rezidenciája számára sem, holott ennek berendezéséhez 1950 - 1951-ben antik bútorokat vásároltak - olvasható a teremszövegeken.

Időközben megindultak az ásatások, és számos középkori építészeti elem előkerült, ezek kedvéért minden további nélkül elbontottak századfordulós épületeket. De a romos palota pusztult magától is.

Az 1956-os forradalom, s a kádári kiegyezés kellett hozzá, hogy pártközpont helyett kulturális funkciót kapjon a királyok által igazán soha nem lakott épület.

Az 1957-ben kezdődő építkezések teljes egészében kibelezték a palotát, eredeti terembeosztása sem követhető, a kupolát és a Habsburg lépcsőt elbontották.

A külső épületdíszeket is leverték. Először, 1967-ben a Budapesti Történeti Múzeum és a Munkásmozgalmi Múzeum nyílt meg, majd 1975-ben a Magyar Nemzeti Galéria, végül 1985-ben az Országos Széchényi Könyvtár költözhetett a palotába.  

Felvetődik a kérdés a látogatóban, hogy mi lesz a palota sorsa most, hogy a Nemzeti Galéria költözése elhatározott tény.

Van, aki az eredeti enteriőrök rekonstruálása mellett száll síkra, ám ennek horribilis költségei lennének. Nem elképzelhetetlen, hogy - legalábbis részben  - ismét kormányzati, reprezentációs funkciót kap a palota, ami komoly visszalépés volna a kulturális hasznosítás után.

Szerző
Frissítve: 2013.11.28. 21:03