A beszámolónk első részét itt olvashatja.
Bernát Anikó arról beszél, mennyire függ össze a Fidesz népszerűsége és a bizonytalanok táborának fogyása-növekedése. A Tárki kutatója szerint a Fidesz-KDNP népszerűségét jelző vonal mintegy tükörképe a bizonytalanokat szimbolizáló görbének. Amikor a Fidesz szimpatizánsai sokasodnak, akkor a bizonytalanok fogynak, és amikor a Fidesz népszerűsége kopik, a bizonytalanok tömegesednek. Úgyhogy Bernát arra jut, hogy a bizonytalanok többsége a Fidesz vesztesége-visszapótlása lehet – ebből a körből a többi párt közül az Együtt-PM és a DK tudott magának lecsípni pár támogatót, de tetemességét tekintve ez „szavazómennyiség” elhanyagolható.
55 akkor is, ha senki semmit
2009 novemberében 10-ből 4-en ígérték, hogy elmennek szavazni, és 2013 novemberében sincs ez másképp, vezette fel Závecz Tibor, hogy miképp alakulhat jövőre a választási részvétel. A Szonda Ipsos kutatója ezt mintegy 65 százalékosra adja, úgyhogy korántsem biztos benne, hogy beteljesedik az a gyakorta hangoztatott jóslat, hogy minden idők legalacsonyabb részvételével lesz dolga a politikának. Éppen ezért azok a pártok, amelyeknek érdeke, hogy kevesen jussanak el az urnáig, már most próbálják „otthon tartani” a választókat, az erőteljes részvételben érdekelt formációk pedig már ezerrel mozgósítanak. Viszont az mindkét esetben igaz, hogy a 8,2 millió választó mintegy negyedével semmi dolga a politikának, hisz ők stabil nem szavazók. Ennek ellenére Závecz úgy látja: 55 százalék akkor is lesz a részvétel, ha senki nem korteskedik.
Hiába 500 ezer új
A választói részvételi szándék mindig messze alulmúlja a valós voksolási arányokat, deklarálja Sugatagi Gábor. A GFK Kutatója biztos benne, hogy a választóknak több mint 65 százaléka leadja voksát. Ráadásul a szavazás után még egyet ugrik a részvételi arány – a választásokat követő felmérések ugyanis azt mutatják, hogy sokkal többen emlékeztek úgy, hogy ott voltak az urnáknál, mint ahány tényleges szavazót lehetett számlálni. Abban pedig Sugatagi is biztos, hogy a választók egynegyede nem moccan, még akkor sem, ha évente mintegy 500 ezer új szavazó lép be a rendszerbe (és hal is ki ugyanennyi). Úgyhogy a GFK munkatársa arra jut, hogy a bizonytalanoknak legfeljebb 15-20 százalékából tudnak „zsákmányolni” a pártok.
Verseny a lebegőkért
Bernát Anikót az azért óvatosságra inti, hogy míg a bizonytalanok aránya ugyan 40 százalék körül mozgott az utóbbi években, ám 2012 nyarára már 52 százalékra emelkedett a mutató, aztán egy évig mintegy 50 százalék körül mozogott, míg az utóbbi hónapokban csökkenni kezdett. Závecz Tibor azt nem vitatja, hogy az utóbbi három ciklusban tényleg egyre punnyadtabb a választási hajlandóság, de szerinte most már visszatér a bizonytalanok aránya a 2010-es szintre. Illetve, figyelmeztet az Ipsos kutatója, a kormánypártok próbálják úgy alakítnai a helyzetet, hogy a lehető legtöbben maradjanak otthon – kivéve persze a kétmilliós saját tábort. És Závecz úgy ítéli meg, hogy mozgósítani az ellenzéki erők közül egyedül az MSZP tud. Azt, hogy 50-ről 40 százalékra szelídült a bizonytalanok aránya, az ellenzéki mozgósításnak tudható be. De a 40 százalék egyébként ne tévesszen meg senkit, figyelmeztet a kutató, mert a fiatalok és a nehezen élők között ez az arány jóval magasabb. Sugatagi Gábor azt emeli ki, hogy míg a korábbi ciklusokban, ha a kormánypártot kevesebben szerették, akkor az ellenzék támogatottsága nőtt. Ebben a négy évben viszont nem érvényesül ez az elv: a kormánypártok lemorzsolódói a bizonytalanok közé kerülnek, ha úgy tetszik, lebegnek. A GFK kutatója éppen ezért feltételezi, hogy mindjárt komoly versenyfutás kezdődik a „lebegőkért”.
A 2010-es passzívakra számíthatnak
Volt egyszer egy SZDSZ... A szavazói az LMP felé indultak, de aztán az Együtt-PM-be, illetve a DK-ba spricceltek át - magyarázza Závecz Tibor, hogy hol lelt új otthonra 300-400 ezer liberális választó. Az MSZP támogatottságát alapvetően statikusnak látja a kutató: szerinte a párt azért nem szenvedett el nagyobb vérveszteséget, mert egyrészt visszatértek, akiknek nem tetszett a 2006 és 2010 közötti szocialista párt, másrészt pedig a szegényebb néposztályok számára kedves baloldali politikát hirdetett. Sugatagi Gábor szerint aki kiábrándul a Fideszből, az csak elvétve áll át az ellenzékhez, így ha elmegy voksolni, akkor valószínűleg nem az ellenzékre szavaz. Az oppozíció leginkább azokra számíthat, akik 2010-ben nem szavaztak (ők leegyszerűsítve kiábrándult balosként írhatók le).
A politológusok szekciójában Magyar Kornélia nyit, mégpedig azzal, hogy a nem szavazók aránya a választások előtt csökken – és most sincs ez másképp. Ebből pedig a Progresszív Intézet munkatársa szerint egyedül a Fidesz profitál, hiszen még az az LMP sem képes becsalogatni támogatókat, amelyik egyedül lenne képes otthont nyújtani a régi pártokból kiábrándult szavazóknak. Magyar szerint ennek szervezeti okai vannak – no meg a PM-es szakadás. Ráadásul az LMP pontosan azt csinálja, mint 1995-ben a Fidesz, azaz masíroz jobbra, csakhogy ott nincs vákuum, így valószínűleg szép lassan kimúlik ez az ifi formáció.
A nemtömeg is legitimitás
Mráz Ágoston Sámuel szerint bitang nehéz megfogni a bizonytalanokat, és a szavazási attitűdöket – legalábbis választás nélküli időszakban. A Nézőpont Intézet elemzője szerint a bizonytalanok csökkenése nem abból ered, hogy a magyarok jobb, tudatosabb állampolgárok lennének – a fogyás kizárólag a kampánynak tudható be. Mráz úgy számol, 56 százalékos lesz a részvétel. Egyébként szerinte a választási részvétel és a hatalmi legitimitás között nincs szoros kapcsolat.
Az ellenségkép mindig nyerő
Juhász Attila kívülről indít, nevezetesen Európából, meg abból a tényből, hogy a képviseleti demokráciák komoly bajban van. Azt a Political Capital munkatársa nem vitatja, hogy a részvételi arány és legitimitás nem egymásból következik. A tanulmány azon állítását viszont vitatja, hogy az anyagi helyzet nem függ össze a nem szavazással, mert bizony a nincs igenis apátiát okoz. Nem véletlen, hogy a politika az intézkedéseivel azoknak játszik, akik biztos leadják voksukat. Hogy miképp lehetne csökkenteni a nem szavazók számát, azt Juhász egyelőre nem tudja. Abban viszont biztos, hogy a magyar válasz – ami a polarizációt erősíti – nem helytálló, hiszen ellenségképpel ugyanannyira lehet mozgósítani, mint amennyire kiábrándítani. És a jelek szerint a Fidesznek most mintegy 2,2 milliós tábora van (a választások után 3,3 milliót mértek) – nem kevesebb mint a megelőző veszetett választásokon. Csak éppen a Fidesz tábora kitart, ám ha a baloldal egységbe tudná forrasztani a saját híveit, akkor viszonylag rövid időn belül meg lehet szorítani a Fideszt.
Nyugdíjasok über alles
Magyar Kornélia szerint az időseket próbálják mozgósítani a pártok, ugyanis pragmatikusan felmérték, hogy a fiatalság körében olyan mértékű az elfordulás, amivel nem lehet mit kezdeni. Nem véletlen, hogy két kis párt – a Jobbik és az LMP – erre a rétegre koncentrál. Mráz Ágoston egyetért, hogy sem az MSZP, sem a Fidesz nem összopontosít a fiatalokra – a kabinet még kormányzati intézkedések szintjén sem segít túl sokat a jövő nemzedékének. A Jobbik pedig Mráz szerint igenis belebukik abba, hogy radikális pártként most a „trendi fiatalokra” próbál új bázist alapozni. Ezzel az a probléma, kontráz Juhász, hogy egy olyan réteg marad kvázi képviselet nélkül, aminek egyelőre nincs kialakult pártpreferenciája.
Etnikai alap kontra betagozódás
Szintén „mostoharétegnek” számítanak a romák. Magyar Kornélia szerint már az is sokat nyomna a latba, ha tisztába lennének a politika miben létével, és hogy vannak olyan emberek, akik tesznek a közügyekért. A Progresszív Intézet munkatársa szerint az a gyakorlat, hogy ha valaki a nemzetiségi választásokra regisztrál, akkor nem szavazhat az országgyűlési voksoláson, egyértelműen a romák távolmaradását erősíti. Mráz Ágoston szerint kutatási módszertannal egész egyszerűen nem állapítható meg, hogy kik tartoznak a cigánysághoz. A politológus egyébként arra számít, hogy a gyűjtőpártok bekebelezik a cigányságot is, azaz nem akarnak önálló cigánypolitikusokat látni. Ebben pedig a másik oldal is partner, hiszen a cigányszerveztek is inkább a nagy pártok szekeréhez szeretnék kötni a magukét. Juhász Attila szerint az tényleg nem tapintható ki, miképp viselkednek a választáson a romák. És a Political Capital elemzője szintén lát egy "romadilemmát", nevezetesen azt, hogy maguk a cigányok sem tudják, hogy egy etnikai alapú pártot hozzanak-e létre, vagy a többi pártba tagozódjanak-e be.
Terasz- és egyéb korlátok
Ami a részvételi hajlandóságot illeti, az Mráz Ágoston szerint konkrét ígéretekkel nem fokozható, csak úgy, ha az érdemi beleszólás lehetőségének érzetét adják a választónak. És bizony, ennek érdekében a legkézenfekvőbb megoldás a polarizáció, azaz a minél sátánibb ellenségkép felfestése. A negatív kampány hatásai azért Magyar Kornélia szerint korlátosak, és a baloldalnak emellett arra is választ kellene adnia, hogy mit is értett meg 2010-ből. Juhász úgy érzi, sokkal karakteresebben kellene a társadalmi csoportokra koncentrálni, például a fiatalokról vagy a nőkről. Ugyanis utóbbiakról csak akkor beszél a politika, ha egy országgyűlési képviselő erősen beleveri a neje fejét egy teraszkorlátba.