Az Orbán kormány időszaka alatt - Pintér Sándor két hetes rendcsinálási ígérete ellenére is - egyértelműen és nyilvánvalóan jelentek meg az olyan bűncselekmények amelyeknek az elkövetői illetve áldozatai egy-egy közösségbe (faluba, szomszédságba) tartoztak, néha rokoni kapcsolatban voltak. A cselekményből származó vagyoni előny általában jelentéktelen (néhány tíz vagy száz forint kevéske élelmiszer, stb.). Az elkövetés módja viszont kegyetlen és nélkülözi az ésszerűséget, sőt úgy tűnik mintha leplezni sem szándékoznák. A cselekmények felderítése ebből következően általában könnyen és gyorsan megtörténik. Legutóbb például egy olyan fiatalember követett el betörést, majd emberölést, aki ehhez a házhoz járt udvarolni és jól ismerte - ahogy őt is - az az asszonyt, akit halálra késelt és aki az elhunyta előtt megnevezte a támadóját is.
Mivel az Orbán-kormány egyre inkább ész nélkül és egyre szigorúbb szankciókkal sújtja ezeket a bűnelkövetőket, az eredmény az, hogy általában fiatalemberek kerülnek ki véglegesen (tényleges életfogytiglan esetén), vagy igen-igen hosszú időre a társadalomból. Természetesen, miután véghezvitték azokat a cselekményeket, sorsuk nem is lehet más. Mivel az ilyen és ehhez hasonló bűntettek hosszú sorát láthattuk az utóbbi három esztendőben (is), úgy tűnik, hiába a súlyos büntetés, az bizony nem tartja vissza ezeket az embereket. Magyarán: az úgynevezett általános prevenció (megelőzés) fabatkát sem ér.
Mégis miért? Válaszom nem lesz teljes, de talán némely dologra rávilágít. Tudott, hogy az elkövetők és az áldozatok a társadalom mélyrétegeiben élnek. Iskolázottságuk minimális. Ebből következően látásuk - és belátásuk - egyenlő a nullával. A társadalom (általános) eseményeiről fogalmuk sincs, meg sem érinti őket. Így aztán, hogyan is tarthatná őket vissza bármiféle elrettentő büntetés (szankció), amikor az égvilágon semmi nem jut el hozzájuk, azon kívül, hogy enni, inni kell, és megszerezni a szívnivalót. Hogyan képzelheti egyetlen kormányzat is azt - például Orbánék -, hogy a bűncselekményt elkövető elesettek hosszú sorát meg tudja szakítani azzal a szigorral, amelyről ezeknek az embereknek halvány fogalmuk sincs? Tetteik súlyát nem érzékelik, mert mondjuk a hozzájuk hasonlók büntetéséről sem igen hallanak. Fel sem fogják ennek a jelentőségét, amikor csak azt érzik - csupán érzik -, hogy az életük ködös és homályos, amikor érzelmeik sivárak, amikor a tudásuk csak a nevük aláírására terjed ki a segély átvételekor.
Röviden szólva: a büntetésre és a szigorra szükség volna, de iskolázatlan, tizenöt-tizenhat évesen az iskolapadból kitett, focival hülyített, erkölcstannal kábított, "magyar vagyok öntudattal" mételyezett fiatalemberektől mi mást lehet elvárni? Mi mást tudnak - akarnak tenni? Vagy talán a mit sem látó-tudó, beszűkült gondolkodású fiatalok hosszú sorának kitermelése lenne a kormányzat célja? Mert aki kicsit is tájékozott és tanult, az biztosan másféle célok szerint próbál élni, másképp látja maga körül a világot. Hogy emiatt esetleg a békemenet résztvevőinek létszáma is csökkenhet? Nincs kizárva.
