Dél-Afrika Madibát búcsúztatja

Már életében legendává vált, és mostantól a legenda egyre terebélyesedik. Elhunyt Nelson Mandela, a dél-afrikai apartheid-ellenes harc hőse, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke. A faji megkülönböztetés ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetője 27 évet töltött börtönben, és ott szerzett tüdőbaja rengeteget kínozta utolsó éveiben. A dél-afrikai nemzeti kiegyezésben játszott szerepéért Frederik Willem Willem de Klerk elnökkel megosztva Nobel-békedíjat kapott.

A világ egyik legnépszerűbb politikusa jóideje visszavonult, idén július 18-án töltötte be 95. évét. Már kórházban, lélegeztetőgépre kapcsolva feküdt, amikor a dél-afrikaiak a születésnapját ünnepelték. Szeptemberben hazaengedték a kórházból, de állapota nem javult. Jacob Zuma dél-afrikai elnök csütörtökön este tévébeszédben jelentette be Madiba elhunytát. Családja körében, békében halt meg.

Nelson Mandela afrikai királyi családban született, a xhosza nép thembu törzsének egyik vezetője volt az apja. Születési neve – Rolihlahla – isixhosza nyelven valami olyasmit jelent: bajkeverő, aki bajba sodorja magát (szó szerinti fordításban, aki a fák ágait rángatja). Angol keresztnevét – Nelson – első tanárnőjétől kapta a misszionárius iskolában. Családjából ő volt egyébként az első, aki iskolába járt. A Fort Harei-University College, ahová kizárólag feketék jártak, két év után politikai tevékenysége miatt kizárta, tanulmányait a Witwatersrand Egyetemen fejezte be.

1944-ben lépett be a feketék jogaiért harcoló szervezetbe, az Afrikai Nemzeti Kongresszusba, és hamarosan az ANC egyik vezetője lett. Dél-Afrikában 1948-ban került hatalomra a faji elkülönítés megszigorításának programját hirdető Nemzeti Párt, ezt követően az ANC egyre radikalizálódott. Mandela nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Dél-Afrikában 1952-ben, Oliver Tambóval, aki később az ANC főtitkára, majd kétszer is az elnöke lett. Bár Mandela kezdetben az erőszakmentes tiltakozás pártján állt, később megalapította az Umkhonto we Sizwe (MK) katonai szervezetet, amely bombatámadásokat hajtott végre kormányzati célpontok ellen. 1962-ben letartóztatták, kormányellenes összeesküvés és szabotázsvádjával életfogytiglanra ítélték.

A Rivonia-perben a bíróság előtt mondott híres beszédében Mandela hangsúlyozta: "Hiszünk abban, hogy Dél-Afrika mindenkié, aki az országban él, és nem egy csoporté, legyen az fekete vagy fehér. Nem akartunk faji háborút, és az utolsó pillanatig megpróbáltuk elkerülni a vérontást." Rámutatott, hogy Dél-Afrika a leggazdagabb ország a kontinensen, mégis a szélsőségek és megdöbbentő ellentmondások állama. A fehérek világviszonylatban is kiemelkedő életszínvonalat élvezhetnek, miközben a feketék szegénységben és nyomorúságban élnek. A dél-afrikai vezető hangsúlyozta: "Egy demokratikus és szabad állam képe lebegett mindig a szemem előtt, amelyben mindenkinek egyenlő lehetőség adatik meg. Remélem, meg fogom élni ennek megvalósulását, de ha nem, kész vagyok meghalni ezért az ideálért" - mondta bírái előtt Mandela.

Életéből 27 évet áldozott a dél-afrikai szabadságért. 1964-től 18 évet a hírhedt börtöntáborban, a Robben-szigeten kellett lehúznia, egy 2,4x2,1 méteres nedves cellában raboskodott, és egy kőfejtőben dolgoztatták. Sem édesanyja, sem autóbalesetben elhunyt kisfia temetésére nem engedték ki. Mandela volt a 466. számú fogoly, tisztelői gyakran egykori azonosítószámán - "46664" - emlegették. A Robben-szigetről kikerülve valamelyest jobb körülmények között élhetett, látogatókat fogadhatott, de még 70. születésnapját is rács mögött ünnepelte 1988-ban, miközben a BBC nagy szolidaritási koncertet szervezett a londoni Wembley stadionba Mandela előtt tisztelegve.

Nemzetközi közbenjárás nyomán 1990-ben szabadult. Az apartheid-rezsim fenntartásához ragaszkodó Pieter Willem Botha elnök utóda, de Klerk a berlini fal leomlását követően engedélyezte az ANC legalizálását. Mandelát a politikai foglyok közül utolsóként engedték ki a börtönből. Világszerte élőben közvetítették, ahogy Mandela - második felesége, Winnie kezét fogva – elhagyta a Victor Verster börtönt. Rá egy nappal már százezres tömeggyűlésen beszélt Johannesburgban. 1991-ben megkezdődtek a tárgyalások a fehér kisebbség és a fekete többség képviselői között. A dél-afrikai demokratizálás, az apartheid-rendszer lebontása érdekében végzett munkájáért de Klerk elnökkel megosztva 1993-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1994-ben tartották az első szabad választásokat, az Afrikai Nemzeti Kongresszus a voksok 62 százalékát szerezte meg, de nem ért el kétharmadot.

Nelson Mandelát, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnökét 1994. május 10-én iktatták be hivatalába, több mint négyezer vendég, köztük számos neves külföldi politikus volt hivatalos a ceremóniára. Sokat elmond Mandeláról, hogy beiktatására meghívta három egykori börtönőrét is. Pretóriában nemzeti egységkormány alakult, átírták Dél-Afrika alkotmányát. Mandela nehéz helyzetben lévő ország élére került, a 40 milliós lakosságból 23 millió ember áram és folyó víz nélkül élt, 12 millióan nem jutottak tiszta vízhez, 33 százalékos volt a munkanélküliség, és a lakosság fele a szegénységi küszöb alatt tengődött.

Mandela sem tudott csodát tenni, noha jelentősen növelte a jóléti kiadásokat. Hivatali ideje alatt földreformot hajtottak végre, támogatták a szakképzést, törvényt hoztak a munkafeltételek javításáról. Országa sok gondját azonban nem tudta orvosolni. Utólag is bírálják, hogy túl enyhe feltételeket alkudott ki az átmeneti tárgyalásokon, hogy nem fékezte meg a bűnözést, hogy elnéző volt a korrupcióval szemben, és különösképp, hogy nem tett eleget az AIDS-elleni küzdelemben. Eleve csak egy hivatali időre vállalta az államfői posztot. Afrika egyik legtekintélyesebb államférfijaként, Dél-Afrika atyjaként leköszönése után is világszerte ünnepelték, és ő is élvezte a világhírességek társaságát.

Hírek szerint gyakran csevegett telefonon a brit uralkodóval, II. Erzsébettel. Bill Clintonnal jó barátságba keveredtek. Clinton volt az első amerikai elnök, aki ellátogatott Dél-Afrikába, és Mandela személyesen kalauzolta a Robben-szigeten, megmutatva egykori celláját. Clinton memoárjában azt írta róla: Mandelából a megbékélés szelleme sugárzott. Megkérdezte tőle, vajon gyűlölte-e fogvatartóit. "Azt mondtam magamnak, 27 éven át a markukban voltál, ha továbbra is gyűlölöd őket, a foglyuk maradsz. Szabad akartam lenni végre, és ezért elengedtem a gyűlöletet" - mondta Clintonnak, aki mellett nyilvánosan kiállt az alkotmányos vádemelési eljáráskor.

Desmond Tutu, a szintén Nobel-békedíjas dél-afrikai emeritus anglikán érsek, egykori polgárjogi harcos Mandela 90. születésnapján azt mondta róla: a törzsi nevén Madibának becézett politikus nem szent, mint ahogy harmadik felesége, Graca Machel is mindig azt hangsúlyozta, Mandela is olyan esendő ember, mint mindenki más. (A politikus háromszor nősült, első feleségét 1944-ben vette el, Evelyn Mase ápolónő, az ANC aktivistája volt, és Mandela jogi tanulmányai idején ő volt a családban a kenyérkereső. Négy gyerekük született. 1958-ban mondták ki a válást. Mandela nem sokkal később elvette Winnie Madikizelát, aki börtönévei alatt az ANC emblematikus vezető személyisége lett, és őt is többször börtönbe vetették. Nem sokkal szabadulása után elváltak, Winnie hűtlensége miatt. Mandela 1995-ben harmadszor is megnősült, a nála 27 évvel fiatalabb Graca Machelt, Samora Machel volt mozambiki elnök özvegyét vette el.) Graca a világon az egyetlen nő, aki két államfő felesége is volt. Először visszautasította a házassági ajánlatot, de végül - Mandela 80. születésnapján - összekötötték az életüket.

Utolsó éveiben Mandela egyre inkább visszavonult a nyilvánosságtól. 2010-ben nagy álma teljesült, amikor hazájában tartották a futball-világbajnokságot. Hatalmas ovációval fogadták a VB záróünnepségén, de beszédet már nem mondott. 2011 óta többször is kórházba került tüdőfertőzéssel, légúti betegségekkel. Idén többször kellett kórházba szállítani, legutóbb június 8-án vitték be, de folyamatosan romlott az állapota. Szeptemberben családja hazavitte a kórházból, de már alig kommunikált, egyre inkább elveszítette a kapcsolatát a külvilággal. Barack Obama amerikai elnök nyári dél-afrikai látogatásán már nem találkozhatott Madibával. Személyes hősének nevezte Mandelát, aki maradandó örökséget hagyott a világra.

Az MSZP fájdalommal búcsúzik a 95 éves korában elhunyt Nelson Mandelától

"Erkölcsi mérce volt a világ számára. Olyan ember, akinek erejét semmi nem törte meg, akaratát senki nem törte le, és 27 év börtön után is elutasította a politikai és emberi bosszú minden formáját" - folytatódik a közlemény.

A párt elnöke azt írta: Mandela egyszerű dolgokért harcolt: a jogegyenlőségért. "Hogy ne legyen különbség ember és ember között. Ne legyen diszkrimináció, de legyen szabad a társadalom és teljes a demokrácia."

Mesterházy Attila úgy fejezi be közleményét: "Mandela igazodási pont sokunk számára. Hiányozni fog."

Nelson Mandela kilencvenöt éves korában hunyt el csütörtökön johannesburgi otthonában. 27 évet töltött börtönben apartheid-ellenes tevékenysége miatt. A faji megkülönböztetés elleni harc jelképévé vált világszerte.

Martin Schulz: Dél-Afrika elveszítette atyját, a világ pedig egy hőst veszített

"Lerovom tiszteletemet a jelenkor egyik legnagyobb embere előtt" - írta Schulz, aki szerint Nelson Mandela hagyatéka örökké élni fog. "Nelson Mandela egy harcos és egy vezető, illetve az ihlet forrása volt számos embernek szerte Afrikában, Európában és világon" - fogalmazott az EP elnöke, és részvétét nyilvánította az elhunyt Nobel-békedíjas politikus családtagjainak és barátainak.

Áder: az egykori dél-afrikai elnök a szabadság jelképe marad

A köztársasági elnök szerint Nelson Mandela halála után is a szabadság jelképe marad az egész világon.

Áder János az egykori dél-afrikai elnök csütörtöki halála miatti részvétét a Jacob Zuma dél-afrikai elnöknek címzett pénteki táviratban fejezte ki. Az államfő a dokumentumban egész Magyarország nevében fejezte ki együttérzését dél-afrikai kollégájának, valamint Nelson Mandela családjának.

Áder János azt írta, amikor Nelson Mandela 27 év szenvedés után elhagyta a börtönt - aminek ideje egybeesett a kelet-közép-európai rendszerváltozások időszakával -, olyan "erkölcsi iránytűvé vált", amely nemcsak Dél-Afrikát, hanem a közép-európai régiót is inspirálta. Ez a történelmi párhuzam Magyarország és Dél-Afrika demokratikus változásai között erős kapcsolatot jelent a két nemzetnek - mutatott rá.

A köztársasági elnök hangsúlyozta, Mandela elnök fáradhatatlanul dolgozott az országáért, hirdette a szabadságot, a békét, a demokráciát és az igazságot. 1999-es budapesti hivatalos látogatása alkalmával az országa szabadságáért, a rasszista elnyomás felszámolásáért és a minden ember egyenlőségéért tett erőfeszítéseit a legmagasabb magyar állami kitüntetéssel ismerték el - írta, hozzátéve: a kitüntetés elismerte az új Dél-Afrika megteremtéséért végzett munkáját is.
Áder János írt arról is, hogy Nelson Mandela halála pótolhatatlan veszteség Dél-Afrikának és az egész emberiségnek is.

Orbán: Nelson Mandela küzdelme inspirációt jelentett számunkra

Nelson Mandela demokráciáért folytatott küzdelme inspirációt jelentett a kommunista diktatúra évei alatt csakúgy, mint az átmenet időszakában, amikor "leraktuk a magyar demokrácia alapjait" - írta Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatában.

"Magyarország kormányát és népét mélyen megrendítette Nelson Mandela halála. Őszinte részvétünket fejezzük ki az elhunyt családjának és Dél-Afrika népének" - áll a nyilatkozatban. Orbán Viktor kifejezte meggyőződését, hogy Nelson Mandela neve a világon mindenhol a szabadság egyik szimbóluma marad.