A kérdés már csak azért is jogos, mert nem csupán a propaganda igyekezett befeketíteni a cárt, a történelmi események sem emelik őt a legnagyobbak közé. Aligha táplálhatja a nosztalgiát Nyikolaj Alekszandrovics Romanov 1894-től 1917-ig tartó uralkodása, hiszen ehhez a korszakhoz kapcsolódik a századforduló orosz gazdasági válsága, a tömeges munkanélküliség, az éhínség.
A Japánnal vívott vesztes háború, amely a csendes-óceáni orosz hadiflotta teljes megsemmisüléséhez vezetett. Az 1905-ös véres vasárnapot követő zendülések, lázadások sora. Az első világháború végleg megpecsételte a cár sorsát.
Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy II. Miklós gyenge kezű uralkodó hírében állt, jogos a kérdés: kit és mit sírnak vissza most az oroszok? A Financial Times tudósítója szerint kulturális-történelmi gyökereiket keresve az oroszok a nemzet önazonosságának, identitásának szimbólumát vélik felfedezni a Romanov-dinasztiában. Maga Putyin is felhasználja a cári kultuszt, a nemzeti tudatot, a történelmi múlt feltámasztásának igényét annak érdekében, hogy erősítse a magabiztos állam képét, és növelje a saját népszerűségét.
Már Borisz Jelcin elnök megtette az első nagy lépést, miután 1979-ben Jekatyerinburg közelében megtalálták és DNS-vizsgálattal azonosították II. Miklós és családja csontjait. Jelcin 1998-ban részt vett Szentpéterváron a cári család tagjainak a temetésén, milliók rótták le ekkor kegyeletüket a meggyilkolt emberek előtt. Jelcin gesztusa már csak azért is feltűnést keltett, mert éppen ő volt az, aki Jekatyerinburgban, a hajdani Szverdlovszkban a város tanácselnökeként 1977-ben leromboltatta a cári családnak otthont adó Ipatyev-házat, nehogy az a monarchisták zarándokhelyévé váljon.
2000-ben az orosz ortodox egyház szentté avatta a családot, 2008-ban pedig az orosz legfelsőbb bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerte el és rehabilitálta.
Manapság egymást követik a megemlékezések. Az állam anyagilag támogatja azokat a rendezvényeket, amelyeket abból az alkalomból szerveznek, hogy 400 évvel ezelőtt léptek trónra a Romanovok. A sok rendezvény közül az egyiknek a Kreml szomszédságában álló Manyezs kiállítási központ adott helyet, itt mutatták be azokat a vívmányokat, amelyeket a Romanov-dinasztiának tulajdonítanak, II. Miklóst pedig olyan cárként ábrázolták, aki korábban elképzelhetetlen szintre emelte az országot. Akadt fiatal látogató, aki mindezt egyszerűen agymosásnak minősítette. Valószínűleg nem ért egyet vele annak a több mint háromszázezer embernek a nagy része, aki a kiállítást meglátogatta.
A főváros tudományos konferenciával is tisztelgett a Romanov-dinasztia előtt. Szentpétervár vallástörténeti múzeuma sem akart lemaradni: itt a cári család történetén keresztül révedeznek a múltba. A messzi Permben olyan kiállítást nyitottak meg, amelyik a Romanovok és az arisztokraták öltözködését, a régi ruhák utánzatait, sőt II. Miklós korának babáit és játékait mutatja be. Kosztroma több mint négyszázmillió rubelt költ el arra, hogy 2015-re felújítsa a városközpontot, amelynek a cári emlékmű lesz a dísze.
Számos helyen emeltek szobrot II. Miklósnak és feleségének. Szamarában Marija Vlagyimirovna Romanova nagyhercegné nyitotta meg a II. Miklós és felesége portréit bemutató kiállítást. "Ez annak a jele, hogy Oroszország feltámasztja tradícióit. Nekünk XXI. századi embereknek szeretnünk kell tradícióinkat, történelmünket és át kell adnunk ezt a fiatalabb nemzedéknek"- jelentette ki. Nagy kérdés, hogy a fiatal nemzedék vevő lesz-e erre?