Előfizetés

A nagy szépség lett az év legjobb európai filmje

Az Európai Filmakadémia szombati díjkiosztó gáláján szinte minden fontos díjat az olasz A nagy szépség gyűjtött be: övé lett a legjobb film, rendező, férfi főszereplő és vágás díja. Mondhatnánk: ezzel a nagykönyv szerinti alakult a verseny, Paolo Servillo filmje valóban az év európai filmje, közel ahhoz, hogy remekműnek nevezzük. (Lapunk kritikája nemrég öt csillagosra értékelte.)

A főszereplő Tom Sevillo ugyancsak megérdemelten kapta az Európa Filmdíjat, bár a másik olasz film (Senki többet) nagy konkurenciát jelentett Geoffrey Rushsal. Servillo úgy klasszikus értéke az európai filmszínjátszásnak, hogy megkapóan modern és friss. A legjobb vágás díját A nagy szépségért Christiano Travaglioli kapta.

A jelölései közül egyedül a forgatókönyvért nem kapott díjat a nálunk még mindig látható és látni érdemes A nagy szépség, bár nyugodtan megkaphatta volna. De így is jól döntött a kétezerkilencszáz főt számláló akadémiai tagság, mert Francois Ozoné lett ez az elismerés A házban című thrillerért.

Sajnos egyetlen magyar jelöltje sem volt idén a díjnak, így örüljünk az életművéért díjazott Catherine Deneuve és Pedro Almodóvar nagyon megérdemelt elismerésének. Legalább európaiként van kikre büszkének lennünk, bár sajnáljuk, hogy magyar művészek szóba sem jöttek idén a mérlegeléskor. Vitán felül megérdemelt sikert aratott Ennio Morricone, a Senki többet zeneszerzőjeként lett Európa Filmdíjas.

A legjobb színésznő díját a belga Veerle Beatens vette át az Alabama és Monroe című filmjéért, a közönségdíjat a portugál Szerelem, örökség vitte el, és az új kategóriaként meghirdetett vígjátékok közül a dán Susanne Bier Csak a szerelem számít című rendezése nyitotta a sort.

Ahogy az várható volt, a legjobb dokumentumfilm a The Act of Killing lett, Joshua Oppenheimer rendezése, a legjobb animáció pedig Ari Folman A futurológus kongresszus című mozija (év elején már nálunk is moziban lesz). Az európai filmes jövőbe vetett hitet pedig az elsőfilmes Jan Ole Gerser váltotta valóra: a Oh Boy című filmjéért megkapta a Fiprescitől a legígéretesebb pályakezdő elismerését.

A műemlékes bezavar

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2013.12.09. 06:45
Ráday Mihály szerint az emberen rajta marad a bélyeg, ha valaha politikai szerepet vállalt FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Ráday Mihálynak 31 évig ment az Unokáink sem fogják látni című közkedvelt tévéműsora, mégsem kap sehol lehetőséget a folytatásra. Két hónapon belül viszont két könyvbemutatója is volt. Az 1848/49-es forradalom emlékhelyei című kötetet Katona Tamással jegyzi, a frissen megjelent munkája pedig a Budapesti Utcanevek A-Z-ig.

- Két könyve jelent meg most két hónapon belül. Ez annak is betudható, hogy nincs tévés munkája, de nem képes leállni, és pörög tovább, sokat akar dolgozni?

- Így is lehet fogalmazni. Az ember hozzászokott ahhoz, hogy állandóan dolgozik, ami most nem adatik meg, a nyugdíjas éveknek ez egy komoly hátránya. Másrészt azért rengeteg tennivalóm van. Úton-útfélen megszólítanak, olyan is, aki huszonéves, meg olyan is, aki idős, kérdezik miért nincs műsorom, miért nem csinálom? Winkler Gábor professzor 2010 telén föltett az internetre egy proklamációt, hogy az emberek szavazzanak arra, legyen a műsor tovább. Erre 17 ezer szavazat jött be egy hónap alatt. Sokan azt gondolják, ha valaki egy képernyőn kikotyogja azt, hogy ők jót, vagy rosszat csináltak, vagy valamire vigyázni kell, akkor ennek nagyobb meggyőző ereje van, mintha egy olyan újságban jelenik meg, amit vagy az egyik, vagy a másik oldal olvas.

- Mi lett a 17 ezer aláírással?

- Kinyomtattam, irtózatosan vastag papírköteg lett, és bevittem az akkori államtitkárnak, Szőcs Gézának, lássa azt is, milyen sokan szeretnék Erdélyben is a folytatást.

- Beszélt is vele?

- Beszéltem. Mondta, hogy majd megnézi, hát mit mondjon? Amit Szalai Annamária válaszolt például a nagyváradiak levelére: a Magyar Televízió önálló intézmény, és nem szólnak bele a munkájába.

- A tévéelnöknek nem mutatta meg ezt a paksamétát?

- Az akkori tévéelnök, Medveczky Balázs megkapta DVD-n, de nem történt semmi.

- Vele is beszélt?

- Akkor már nem.

- De amikor kitették a tévéből, valakivel csak beszélt.

- 2010 tavaszán mondták, elértem azt a korhatárt, amikor nyugdíjba lehetne menni, csökkenteni kell a létszámot, és kikkel csökkentsék, ha nem a nyugdíjas korúakkal. Akkor megkérdeztem, hogy de mi lesz a műsorral, ami úgy tűnik, hogy az emberek számára fontos, hiszen már 31 éve ment. Azt felelte Medveczky, hogy hát ő erre nem tud választ adni, majd csak júniusban. Én rögtön értettem, hogy mire gondol.

- Arra gondolt, hogy közben választások lesznek?

- Arra.

- Ki mondta meg önnek, hogy nem lesz műsora?

- Senki. Kezdetben csak "nyári szünetnek" látszott. Aztán le kellett mindent adnom, el kellett hagynom a szobám.

- Az nem fordult meg a fejében, hogy valamelyik másik csatornánál indít műsort?

- Próbálkoztam ezzel, de azt kérdezték, hol vannak a szponzorok. Azt válaszoltam, hogy szponzort tudok szerezni, hiszen eddig az összes könyvemhez volt. De ahhoz, hogy a szponzor pénzt adjon, az első kérdése az lesz, milyen napon megy a műsor, hányszor egy hónapban, hány órakor. Erre viszont nem kaptam választ.

- Ön kinek lehetett az útjában?

- Mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy számára nem előnyöset mondok. És az emberen rajta marad a bélyeg is, ha valaha politikai szerepet vállalt.

- SZDSZ-es volt.

- Hát igen, azt gondoltam, hogy a rendszerváltáshoz hozzá kell járulni, és oda megyek segíteni, ahová hívnak. Ez négy évig tartott, annyi ideig, amíg sokan szintén liberálisok voltak, csak azóta megváltoztak. Én meg liberálisnak sem voltam elég liberális, és konzervatívnak sem vagyok elég konzervatív. Egy ügyet szolgálok, és ez történetesen a hazai épített örökség védelme. És közben ne felejtsük el, hogy azért én eredetileg operatőr és rendező vagyok, rengeteg dokumentum, játékfilm készítője, a műemlékvédelem csak egy része az életemnek.

- Miért tartotta fontosnak az 1848-49-es forradalom emlékhelyeit megörökíteni először műsorban, aztán most könyv alakban?

- Az ember, ha sokfelé jár a világban, azt látja, hogy a temetők rendben vannak. Én pedig azt láttam, hogy Magyarországon nincsenek rendben. És igencsak megsértődtem azon, hogy még az ország történelmi, kulturális nagyjainak a sírjai sincsenek rendben. Akkor kerestem meg Antal József miniszterelnököt azzal az ötlettel, hogy kellene egy ilyen feladatkörű alapítványt csinálni. Ma nehezen fordulhatna elő, hogy egy ellenzéki képviselő költségvetési támogatást kap. Ő viszont elég nagy költségvetési támogatást adott az általam létrehozott Nemzeti Panteon Alapítványhoz. Aztán ezt a költségvetési sort hat évvel később az első Fidesz kormány megszűntette. Mi társadalmi munkában tataroztuk a Kossuth Mauzóleumot, Vitkovics Mihály sírját, egy csomó sírt Házsongárdon és másutt. Az volt a véleményem, hogy kell egy olyan - nem állami - szakember-csapat, amely számon tartja, hogy mi a művészi, a történelmi érték, és ezek restaurálására támogatást ad azoknak, akik vállalják a munka elvégzését. Ehhez a legegyszerűbb módszer, hogy megszerettetem a történelmünket egy olyan ember társaságában, mint a nemrég elhunyt Katona Tamás, aki jól tudott róla diskurálni. Ez bejött, a műsor 14 évig ment egyfolytában. Én mindig mindenütt fotóztam, és azt gondoltam, hogy a sok felfedezett, beazonosított hely előbb-utóbb legyen könyvben is elérhető. Csorba Lászlóval, a Nemzeti Múzeum főigazgatójával, összeálltunk, hogy ezekből az anyagokból könyveket csináljunk. Az első most jelent meg, az 1848-49-es események emlékhelyeit írja le, 550 képpel, és szórakoztató szövegekkel. Lesz egy kötet, ami az emigráció helyszíneit mutatja be, a harmadik pedig a nagyok életéről, emlékhelyeiről szólna. 1848-49 a magyar történelem legszerethetőbb időszaka, ennek megszerettetésén keresztül rá lehet venni az embereket arra, hogy gondozzák az emlékhelyeket.

- Egészen frissen jelent meg a Corvina Kiadónál a Budapesti utcanevek A-Z-ig.

- Közel 800 oldalon, az összes Budapesten létező utcanév a törökkori nevektől egészen idén augusztus 31-ig megkereshető. Több mint 80 oldalas térképmelléklet is van ehhez. A kötetből megtudja az ember, hogy a Benczúr utca például mikor volt Nagy János utca, és térképen meg is nézheti, ha netán nem tudná, hogy hol van. Vagyis az összes létező utcanév a múltban és a jelenben, térképpel együtt, megtalálható a kötetben.

- És a tévézésnek annyi?

- A televíziós agitálást bármikor újrakezdeném, folytatnám, ha erre egy tévécsatorna megkeresne..

A műemlékes bezavar

Bóta Gábor
Publikálás dátuma
2013.12.09. 06:45
Ráday Mihály szerint az emberen rajta marad a bélyeg, ha valaha politikai szerepet vállalt FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Ráday Mihálynak 31 évig ment az Unokáink sem fogják látni című közkedvelt tévéműsora, mégsem kap sehol lehetőséget a folytatásra. Két hónapon belül viszont két könyvbemutatója is volt. Az 1848/49-es forradalom emlékhelyei című kötetet Katona Tamással jegyzi, a frissen megjelent munkája pedig a Budapesti Utcanevek A-Z-ig.

- Két könyve jelent meg most két hónapon belül. Ez annak is betudható, hogy nincs tévés munkája, de nem képes leállni, és pörög tovább, sokat akar dolgozni?

- Így is lehet fogalmazni. Az ember hozzászokott ahhoz, hogy állandóan dolgozik, ami most nem adatik meg, a nyugdíjas éveknek ez egy komoly hátránya. Másrészt azért rengeteg tennivalóm van. Úton-útfélen megszólítanak, olyan is, aki huszonéves, meg olyan is, aki idős, kérdezik miért nincs műsorom, miért nem csinálom? Winkler Gábor professzor 2010 telén föltett az internetre egy proklamációt, hogy az emberek szavazzanak arra, legyen a műsor tovább. Erre 17 ezer szavazat jött be egy hónap alatt. Sokan azt gondolják, ha valaki egy képernyőn kikotyogja azt, hogy ők jót, vagy rosszat csináltak, vagy valamire vigyázni kell, akkor ennek nagyobb meggyőző ereje van, mintha egy olyan újságban jelenik meg, amit vagy az egyik, vagy a másik oldal olvas.

- Mi lett a 17 ezer aláírással?

- Kinyomtattam, irtózatosan vastag papírköteg lett, és bevittem az akkori államtitkárnak, Szőcs Gézának, lássa azt is, milyen sokan szeretnék Erdélyben is a folytatást.

- Beszélt is vele?

- Beszéltem. Mondta, hogy majd megnézi, hát mit mondjon? Amit Szalai Annamária válaszolt például a nagyváradiak levelére: a Magyar Televízió önálló intézmény, és nem szólnak bele a munkájába.

- A tévéelnöknek nem mutatta meg ezt a paksamétát?

- Az akkori tévéelnök, Medveczky Balázs megkapta DVD-n, de nem történt semmi.

- Vele is beszélt?

- Akkor már nem.

- De amikor kitették a tévéből, valakivel csak beszélt.

- 2010 tavaszán mondták, elértem azt a korhatárt, amikor nyugdíjba lehetne menni, csökkenteni kell a létszámot, és kikkel csökkentsék, ha nem a nyugdíjas korúakkal. Akkor megkérdeztem, hogy de mi lesz a műsorral, ami úgy tűnik, hogy az emberek számára fontos, hiszen már 31 éve ment. Azt felelte Medveczky, hogy hát ő erre nem tud választ adni, majd csak júniusban. Én rögtön értettem, hogy mire gondol.

- Arra gondolt, hogy közben választások lesznek?

- Arra.

- Ki mondta meg önnek, hogy nem lesz műsora?

- Senki. Kezdetben csak "nyári szünetnek" látszott. Aztán le kellett mindent adnom, el kellett hagynom a szobám.

- Az nem fordult meg a fejében, hogy valamelyik másik csatornánál indít műsort?

- Próbálkoztam ezzel, de azt kérdezték, hol vannak a szponzorok. Azt válaszoltam, hogy szponzort tudok szerezni, hiszen eddig az összes könyvemhez volt. De ahhoz, hogy a szponzor pénzt adjon, az első kérdése az lesz, milyen napon megy a műsor, hányszor egy hónapban, hány órakor. Erre viszont nem kaptam választ.

- Ön kinek lehetett az útjában?

- Mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy számára nem előnyöset mondok. És az emberen rajta marad a bélyeg is, ha valaha politikai szerepet vállalt.

- SZDSZ-es volt.

- Hát igen, azt gondoltam, hogy a rendszerváltáshoz hozzá kell járulni, és oda megyek segíteni, ahová hívnak. Ez négy évig tartott, annyi ideig, amíg sokan szintén liberálisok voltak, csak azóta megváltoztak. Én meg liberálisnak sem voltam elég liberális, és konzervatívnak sem vagyok elég konzervatív. Egy ügyet szolgálok, és ez történetesen a hazai épített örökség védelme. És közben ne felejtsük el, hogy azért én eredetileg operatőr és rendező vagyok, rengeteg dokumentum, játékfilm készítője, a műemlékvédelem csak egy része az életemnek.

- Miért tartotta fontosnak az 1848-49-es forradalom emlékhelyeit megörökíteni először műsorban, aztán most könyv alakban?

- Az ember, ha sokfelé jár a világban, azt látja, hogy a temetők rendben vannak. Én pedig azt láttam, hogy Magyarországon nincsenek rendben. És igencsak megsértődtem azon, hogy még az ország történelmi, kulturális nagyjainak a sírjai sincsenek rendben. Akkor kerestem meg Antal József miniszterelnököt azzal az ötlettel, hogy kellene egy ilyen feladatkörű alapítványt csinálni. Ma nehezen fordulhatna elő, hogy egy ellenzéki képviselő költségvetési támogatást kap. Ő viszont elég nagy költségvetési támogatást adott az általam létrehozott Nemzeti Panteon Alapítványhoz. Aztán ezt a költségvetési sort hat évvel később az első Fidesz kormány megszűntette. Mi társadalmi munkában tataroztuk a Kossuth Mauzóleumot, Vitkovics Mihály sírját, egy csomó sírt Házsongárdon és másutt. Az volt a véleményem, hogy kell egy olyan - nem állami - szakember-csapat, amely számon tartja, hogy mi a művészi, a történelmi érték, és ezek restaurálására támogatást ad azoknak, akik vállalják a munka elvégzését. Ehhez a legegyszerűbb módszer, hogy megszerettetem a történelmünket egy olyan ember társaságában, mint a nemrég elhunyt Katona Tamás, aki jól tudott róla diskurálni. Ez bejött, a műsor 14 évig ment egyfolytában. Én mindig mindenütt fotóztam, és azt gondoltam, hogy a sok felfedezett, beazonosított hely előbb-utóbb legyen könyvben is elérhető. Csorba Lászlóval, a Nemzeti Múzeum főigazgatójával, összeálltunk, hogy ezekből az anyagokból könyveket csináljunk. Az első most jelent meg, az 1848-49-es események emlékhelyeit írja le, 550 képpel, és szórakoztató szövegekkel. Lesz egy kötet, ami az emigráció helyszíneit mutatja be, a harmadik pedig a nagyok életéről, emlékhelyeiről szólna. 1848-49 a magyar történelem legszerethetőbb időszaka, ennek megszerettetésén keresztül rá lehet venni az embereket arra, hogy gondozzák az emlékhelyeket.

- Egészen frissen jelent meg a Corvina Kiadónál a Budapesti utcanevek A-Z-ig.

- Közel 800 oldalon, az összes Budapesten létező utcanév a törökkori nevektől egészen idén augusztus 31-ig megkereshető. Több mint 80 oldalas térképmelléklet is van ehhez. A kötetből megtudja az ember, hogy a Benczúr utca például mikor volt Nagy János utca, és térképen meg is nézheti, ha netán nem tudná, hogy hol van. Vagyis az összes létező utcanév a múltban és a jelenben, térképpel együtt, megtalálható a kötetben.

- És a tévézésnek annyi?

- A televíziós agitálást bármikor újrakezdeném, folytatnám, ha erre egy tévécsatorna megkeresne..