Ítéletidő Strasbourgban

Hunvald Györgynek adott igazat a magyar állammal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely megállapította: a magyar hatóságok megsértették a volt MSZP-s erzsébetvárosi polgármester szabadságjogait az ellene folytatott eljárás során. Hunvald - aki az erzsébetvárosi ingatlanüggyel összefüggésben még 2009 februárjában került előzetes letartóztatásba, a legszigorúbb kényszerintézkedés pedig rövid megszakításokkal egészen 2011 októberéig érvényben volt ellene - 2010 őszén fordult az emberi jogi bírósághoz.

Keresetében Hunvald azt sérelmezte, hogy megsértették a szabadsághoz, a tisztességes tárgyaláshoz, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, valamint a hatékony jogorvoslathoz való jogát. Kedden hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Magyarország megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5-ös, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogról szóló cikkének harmadik bekezdését, amely kimondja, hogy "letartóztatott vagy őrizetbe vett minden személyt haladéktalanul bíró (...) elé kell állítani, és a letartóztatott vagy őrizetbe vett személynek joga van arra, hogy ésszerű időhatáron belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra helyezzék."

Hunvald azután fordult Strasbourghoz, hogy húsz hónapot már előzetesben töltött. Akkor lapunknak a büntetés-végrehajtási intézetben adott interjújában úgy fogalmazott: "több strasbourgi ítélet súlyos kártérítésre kötelezte Magyarországot, amiért a bűncselekmény tárgyi súlyával indokolták a hatóságok az előzetest". Megjegyezte továbbá, hogy "egy rablógyilkost is kiengednek az előzetesből egy év után", ráadásul az EU is azt szorgalmazza: előzetesben csak kivételes esetben kell hosszabb időn át tartani bárkit, mert a jogerős ítéletig mindenkit megillet a szabad védekezés joga.

Ahogy arra a strasbourgi ítélet is emlékeztetett az előzményeket ismertetve: a magyar bíróságok Hunvald György folyamatos előzetes letartóztatást azzal indokolták, hogy fennál a nyomozás befolyásolásának, illetve a szökés- és elrejtőzés veszélye. Pedig Hunvald maga jelentkezett az ügyészségen vallomást tenni. Az akkor még hivatalban lévő polgármester és ügyvédje több alkalommal fellebbezett a fogva tartás ellen, azzal érvelve, hogy a bíróságok félelme megalapozatlan. Mindezek a fellebbezések sikertelenek voltak. Hunvald keresetében azt sérelmezte, hogy az előzetes letartóztatása indokolatlan volt, mert a magyar bíróságok nem indokolták annak konkrét okait.

Az idén tavasszal lapunknak nyilatkozó Hunvald arról beszélt: kideríthetetlen az előzetesének oka, mert azt a nyomozás ideje alatt nem ismerhette, most pedig a bírósági szakban nem tudja megismerni. A volt MSZP-s polgármester azután próbált utánajárni az indokoknak, hogy tavasszal nyilvánosságra került a strasbourgi bíróság egy másik ítélete egy magyar ügyről. Az kimondta: a nemzetközi joggal ellentétes a magyar gyakorlat, hogy a nyomozás lezárásáig a gyanúsított és a védő semmit nem láthat az előzetest elrendelő vagy meghosszabbító bírói döntéseket megalapozó papírokból. Hunvald kíváncsi lett, vajon az ő esetében mi alapján mondták az ügyészek, majd a nyomozati bírók, hogy megszökne a családjától, iratokat semmisítene meg, vagy újra bűnt követne el. Az aktákat a bíróságtól próbálta kikérni. Ott először értetlenül néztek rá, de közölte, hogy az ügyében a nyomozás régen lezárult, már elsőfokú ítélet is van, végül némi jogi vita után megmutatták neki a 2009. február 12-i letartóztatását elrendelő aktát. Ám ebből - és a meghosszabbításokról szóló többi aktából is - éppen azok a nyomozati iratok hiányoztak, amelyeket az ügyész ilyenkor megküld a bírónak, alátámasztva az előzetes elrendelésére és később a fenntartására irányuló indítványt.

Hunvald arra gondolt, talán a nyomozás lezárásakor megkapott nyomozati iratok között megtalálja a papírokat, de csalódnia kellett. Az iratismertetéskor csak azokat az papírokat csatolják a nyomozati anyaghoz, amelyek a vádemelés alapjául szolgálnak majd, vagyis a nyomozás során keletkezett iratok nem mind kerülnek a tárgyalóbíró által is megismert dossziéba. Az a helyzet - állapította meg Hunvald -, hogy "már sosem rekonstruálható az, hogy mi volt az a <konkrét bizonyíték>, ami miatt az előzetes letartóztatásomat majdnem három évig fenntartották".

Azóta továbbra sincs jogerős döntés. Az itthon az ellene és társai ellen folyó büntetőeljárásban a Kúria döntésére váró volt polgármestert a bíróság első-, majd másodfokon is felmentette azon vádpontok alól, melyek miatt 32 hónapot töltött előzetesben. Azt végül a strasbourgi bírák is megállapították, hogy a Hunvalddal szembeni gyanú súlyossága megfelelő indok volt ugyan a politikus vizsgálati fogságba helyezéséhez, ám önmagában nem elegendő ahhoz, hogy igazolja, miért kellett Hunvaldot csaknem 32 hónapig rács mögött tartani. A bíróság ezért 2700 eurós nem vagyoni kártérítést - a Hunvald által kért összegnél kevesebbet - ítélt meg a volt polgármester számára, valamint további 2000 euró értékben látta indokoltnak felmerült jogi költségei kompenzálását. Ez összesen mintegy 1,5 millió forintnak megfelelő összeg.

Korábban beszámoltunk róla, hogy a strasbourgi bíróság tavasszal egy hasonló ügyben Hagyó Miklós, a BKV-per fővádlottja javára döntött a magyar állammal szemben. Kimondták, a volt főpolgármester-helyettest a nemzetközi egyezményeket sértő módon tartották hónapokig előzetesben, ezért a bíróság több millió forint kártérítést ítélt meg neki.