Ilyen időket élünk

Apám precíz ember volt. Gondosan eltette élete legfontosabb iratait, fényképeit, sőt, a múlt század húszas éveitől egy-egy olyan újságot is, amelyről azt gondolta fontos dokumentuma lehet az életének. Máig őrzöm ezeket az összekötözött lapokat. Költöztek velem már nem egy lakásba, hányódtak szekrényben, pincében, padláson.

Talán 12-13 éves lehettem, amikor először leültetett maga mellé a nagyszobánk szőnyegére, és kibontotta az egyik csomagot. Akkoriban tanultuk történelemből a 20. század első évtizedeinek eseményeit, s úgy gondolta, talán többet mondanak majd nekem a megsárgult újságlapok, mint a tankönyv száraz szövege. Igaza volt.

Attól kezdve rendszeresek lettek ezek a sajtótörténeti "különórák", de a hirdetés-böngészési mániám máig megmaradt.
Leginkább a háború utáni lapokat szerettem forgatni. Órákig tudtam olvasgatni a hirdetéseket. Cipőt a cipőboltból! Jegyezzen Békekölcsönt! És a különféle apróhirdetéseket, gyászjelentéseket. Olyanokat, mint ez volt a Világosság 1946. december 29-ikei számában: "Kispesti Textilgyár Rt. Igazgatósága mély fájdalommal tudatja, hogy a vállalat egykori elnök-vezérigazgatója Ágoston Manó életének 62. évében hirtelen elhunyt…Szelleme él és új munkára buzdít!" Vagy egy másik a Szabad Népben, 1946. december. 29: "Nagy kereseti lehetőséghez juthatnak ügyes, megbízható üzletszerzők kiadványaink terjesztésével. Jelentkezés okmányokkal 8-10 között. Rózsa Ferenc utca 111. III. Részletosztály."

Világosság, 1947. december: "Karácsonyra babaágy paplan, matrac, lepedő, összesen 90 forint!"
Magyar Nap, 1947. július: "Bástya Üzletház, Budapest VII. Thököly-út-9-11. A Textilipari Dolgozók Termelő és Értékesítő Szövetkezete kezelésében a 3 éves tervet szolgálja". Ugyanott: "A 3 éves terv szolgálatában! Mindent a kereskedelmi alkalmazottak szövetkezetében vásároljunk!" És az üzletek címe.

Egy apró a Magyar Nap 1949. január 7-ikei számában: "Ügyfelem megvenni kívánja Horváth István budapesti (VIII. Práter u 46.) fűszerüzletének berendezését. Felhívom a hitelezőket, követeléseiket… Dr. Nehéz-Posony József ügyvéd". Vagy mellette ez: "Budai, déli fekvésű 2 szoba hallos összkomfortos, gyönyörű barokk berendezésű erkélyes lakásomat elcserélném üres egyszobásra. Társbérlet is jeligére"…" Sokszor kérdezgettem apámat, mi a fenéért akarja valaki elcserélni ezt a lakást egy társbérletre? Mindig csak azt felelte: ilyen időket éltünk.

1951-ben már más jellegű hirdetésekkel volt teli az akkori Magyar Nemzet. Lehetett kapni rádiót, ruhaneműt, író- és varrógépeket csőstül. Még akkor is akadtak olyan "deklasszált elemek", akik békebeli holmijaiktól szerettek volna megszabadulni jutányos áron. "Középméretű, szinte új perzsabunda olcsón eladó. XI. ker. Hegyalja út…" Vagy egy másik: "43-as bilgeri teljesen új, eladó…" Fogalmam sem volt, mi az a bilgeri. Apám elővette a lexikont, és felolvasta: "hajlékony szárú, alul fűzős csizma (A. Bilgeri osztrák síelő és síoktató tiszt nevéből kapta a nevét.)" És hozzátette: a földbirtokok intézői viseltek ilyet. Annyira szerettem volna tudni, ki lehetett, aki ezekben a kitelepítős időkben akart megválni ettől a bilgeritől?

1961-ben már gimnazista voltam, azt hiszem, akkoriban kezdtem érteni a világot, a hirdetés-böngészés ebben is segített. Nekünk hagyományosan a Magyar Nemzet járt, szerettem olvasni az általam máig tisztelt Baróti Géza, H. Bartha Lajos, és Kristóf Attila akkori riportjait, meg persze az addigra már két oldalon, sűrű sorokban megjelenő apróhirdetéseket.
Kerestek ipari tanulót, revizort, beruházási előadót, műszerészt, villanyszerelőt, könyvelőt és mérnököket egyaránt.Akkoriban már lehetett volna venni kéz alól Mambó magnót, "csodás hangú" AEG porszívót, Munkácsy nagy képcsöves tévét. Badacsonyban, Leányfalun, Gyömrőn nyaralót, kiskertet, négyszobás házat, és Wartburgot, Fiatot, Moszkvicsot, Isettát meg Trabantot is. Emlékszem, legjobb barátom szüleivel egy ilyen, általam talált hirdetés alapján mentünk el autót venni. Egy csodás Opel Rekordot…

Nagyon szerettem olvasgatni a házassági hirdetéseket. "Házastársát keresi ötvenes intelligens férfi…fényképes levelet kérek!", 30 éves, csinos, házias, finom lelkű vidéki tanítónő férjhez szeretett volna menni római katolikus "kartársához". Berendezett lakása is volt. "Csendes természetű, 41 éves, téeszben dolgozó özvegyasszony jó lelkű férjet keres, akinek lakása is van". Egy másik özvegyasszony "ingatlannal, nagyobb takarékbetéttel, állással 50-es, diplomás férfi ismeretségét keresi házasság céljából".

A napokban megint elővettem a ma már sárguló, töredező lapú újságokat. Letelepedtem a szőnyegre, ahogyan anno apámmal tettük, és nosztalgiáztam. Nagyobbik unokám telefonált, csacsogott, mesélte a napi élményeit, s amikor letettem a telefont, arra gondoltam: vajon ha összegyűjteném, én is eltenném a mai lapok hirdetési oldalait, 30-40 év múlva mit mondanának majd neki? Rólunk. Napjainkról.

Dolgozószobámban, hihetetlen rendetlenségben, halomban állnak az újságok, kiemeltem közülük néhányat, visszatelepedtem a szőnyegre, és böngészni kezdtem.
Néhány bulvárlappal kezdtem. Akik szokták forgatni ezeket az újságokat, alighanem rögtön ráismernének, had ne nevezzem meg a kiadványt. Álláshirdetésnek, járműveknek, "hagyományos" házassági hirdetéseknek persze 2013-ban nyoma sincs, de tucatnyi "vállalkozó" hirdeti szolgáltatását. Na, nem villanyszerelők, vagy lakatosok - többnyire "masszázs szalonok". Akad, aki négykezest is vállal. Hm… Aztán ilyenek: "Unatkozó 30-as ismerkedne", "Vonzó anyuka ismerkedne az Örsnél", "Zuglói randi", "ÖrömrandiÚjbudán", "Kispesten dúskeblű álomrandevúzna". Mellette fotó a "duci" hirdetőről. Kispesten Csinike, Kispesten huncut 30-as… Nem folytatom. Aligha házasság céljából, és aligha ellenszolgáltatás nélkül ajánlgatják e hölgyek bájaikat. Tucatnyi fotóval, pózolva, alig felöltözve.

Arra gondoltam, talán majd a napilapokban valami olyanra bukkanok, ami tényleg 2013 Magyarországáról szól. A ma már csak címében Magyar Nemzet volt az első lap, amit kiterítettem. A hirdetés rovat élén máris a következő ajánlat áll: "39 éves, budapesti történész-muzeológus, Dr. Unger Emil-díjas numizmatikus, tudományos (PhD) fokozattal, könyvírói, szerkesztői, művelődésszervezői, kommunikációs gyakorlattal…" És folytatódnak a fiatalember érdemei megannyi jártasságának felsorolásával, hogy aztán kiderüljön: boldogan beérné egy szerény személyi titkári állással. Persze, ha a munkaadó hajlandó bejelenteni.

Találtam néhány kerületi lapot is. Arra gondoltam, alighanem ezek árulnak el legtöbbet azokról az emberekről, akik napjainkban újsághirdetéssel próbálnak megoldást keresni életük gondjaira. A XVIII. kerületi kertvárosban két állásajánlat szerepelt a kezembe került lapszámban: az egyikben a vezető ingatlanértékesítő cég keres helyben lakó ügynököket, a másik egy társasház gondnoki állása lenne. Különmunkára két tanár kínálja szolgáltatásait: az egyik matematikából, fizikából korrepetálna általános iskolásokat, a másik német nyelvet tanítana. Kívánságra házhoz is mennek.

A lőrinci lap hirdetései között is szinte kivétel nélkül tanárok kínálják valamilyen szolgáltatásukat. Életpálya-modell ide, béremelés oda, különmunka nélkül úgy látszik 2013 karácsonya előtt nagyon nehezen lehet megélni. Angolt, olaszt, spanyolt lehetne tanulni "jól képzett tanártól", akad pedagógus, aki szabadidejében érettségire, felvételire, pótvizsgára felkészítő különórákra is vállalkozna.

A Józsefváros lapjában a Kocsis Mátéról és helyetteseinek szerepléséről szóló írások mellett nemigen jut hely a hirdetőknek (talán igény sincsen rá?), de annál többen hirdetnek a Budai Polgárban. A 36 oldalas lap minden számában vagy hatoldalnyi hirdetés szerepel. A legtöbben mesteremberek, akik szolgáltatásaikat kínálnák a villák anyagilag jó körülmények között élő tulajdonosainak: megjavítanának mindent, ami csak egy "kastélyban" elromolhat.
Magánorvosok serege keres "különleges szolgáltatásaihoz" pacienseket. A legtöbben vannak a fogászok, de hirdet urológus, nőgyógyász, kardiológus, lélekgyógyász magánklinika vagy otthoni rendelő. Gondolom, a "hegyen" paciensek is akadnak, szép számmal.

A II. kerületben is jócskán vannak munkát kereső pedagógusok. Persze nem minden tanárnak van "piacképes" képesítése, s akinek nincs, más jellegű állást vállalna. Például: "Állás nélküli óvónő játékos felkészítést, felolvasást, takarítást, hölgyek mellett társalkodást vállal." "Vidéki, középkorú, pedagógiai diplomával rendelkező asszony gyakorlattal takarítói állást keres". "Társalkodónői, gyermekfelügyeleti állást vállalna pedagógus a Pasaréti tér környékén". "Munkanélküli pedagógusnő takarítást, társalkodást vállal". "Főiskolát végzett bébiszitter munkát vállal".

És akik munkát ajánlanak? "Egészítse ki jövedelmét! Legyen ön is HÍRVIVŐ! Tanulja meg tőlünk és adja tovább, hogyan lehet újra szép és fiatal". Érdekes, talán az örök élet, az örök fiatalság titkát fedezte fel valaki ebben a budai kerületben? Kedvem lett volna azonnal felhívni a megadott mobilszámot, aztán mégsem tettem.
Alighanem ennél jóval jobban fizető a következő állásajánlat: "Szakképzett kertészt keresünk, nagy ház mellé mindenesnek. Előny a víz-, a gáz-, és a villanyszerelői képesítés."

A legszebb, legyen itt a végén: "Keresztény értékrendet elfogadó és az ökomenikus szellemiség iránt nyitott óvónőt keresünk…"
Összekeveredtek volna az újságok? Közéjük került egy 1940-es, 1945-ös lap? Nem. A dátuma mai. Rosszkedvűen toltam odébb az újságkupacot. Ez 2013 Magyarországa. Ez marad fent rólunk unokámnak a lapok hirdetéseiből.
Apám mondata jutott eszembe: igen, ilyen időket élünk fiam…