A házmester dicsősége

Amikor húsz év múlva azon lamentál az aktuális parlament, hogy elvegye-e a luxusnyugdíjadat, amiért közreműködtél a demokratikus államrend szétverésében, nyilván eszedbe fog jutni, amikor még király voltál. Amikor még fizetéseket vonhattál meg, borotválatlan közterület-felügyelőként szórhattad a pénzbírságokat, kutyázhattad a szocialistákat, vigyázzba álltak neked a képviselők, saját kis ólomkatonáid voltak, illetve rajtad és az MTI-n kívül mást is érdekelt, amit bármilyen ügyben mondtál. Te ezen mérted le a hatalmat, a méltóságot, a történelmi jelentőséget, holott rajtad kívül mindenki tudta, hogy nélküled is ki lehetett volna építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Semmiféle befolyásod nincs és nem is volt arra, hogy mi történik ebben a hazában, mert Csonkaország szívcsakrája nem a Kossuth tér, hanem a felcsúti stadion alatt húzódik. A nagy dolgok nem a parlamenti patkóban dőlnek el, hanem néhány dohány-, szerencsejáték-, és építőipari cég igazgatósági ülésein. Ott zsírozzák le, hogy milyen papírt tolnak az orrod alá ellenjegyzésre.

De szerintem téged ez nem zavar. Neked a forma a lényeg: a szép egyenruhák, a titulus, az ünnepi beszédek, a kukoricára térdepeltetett kommunisták, a szúrós tekintet és a bajuszpödrés, mert azt hiszed, hogy félnek tőled. Nyilván nyugtalanít, hogy nem így van. Mivel a Pártod termelési értekezletté reformálta az Országgyűlést, ne csodálkozz a hippi-módszereken, a csínytevő képviselőkön. Semmit sem tehetsz, amíg nem tiltjátok be az ellenzéket. Persze ez sem rajtad fog múlni, hanem az egyik tehetségesebb szakkollégiumi szobatársadon.