A karácsonyi Szép Szó mellékletben - amely holnap jelenik meg - neves szerzők elemzik és értékelik, hová jutottunk 2010 óta. Kérdéseket és válaszokat fogalmaznak meg az okokról és az eredőkről. Ez a 16 oldal nem lesz könnyű olvasmány. De mindenképpen hiteles korrajzot nyújt 2013 Magyarországáról. Ezen az oldalon rövid előzetest adunk a Szép Szó írásaiból, interjúiból.
Parti Nagy Lajos: Fülkefor felcsutizálta Magyarországot: "Egy ilyen Patyomkin-rendszerben épp a demokrácia fennen hirdetett ernyőjének kéne elfednie, hogy nincsen kas, hogy alig maradt a valódi demokráciából. Ha nem félsz az állásvesztéstől, lehet szabadon beszélni, csak épp egy karanténban, mert a nyilvánosság háromnegyedét, a közszolgálat egészét pártállamilag az urak birtokolják, az lesz nyilvános, amit jónak látnak. Innen nézve szinte mindegy, hogy ez még "csak" autokrácia, vagy már diktatúra." 5. oldal
Tamás Gáspár Miklós: Egykor és most: "A médiumok jobboldali elfoglalása és a választási törvény (meg a választási eljárási törvény) megbuherálása és a különféle megfélemlítések, ellenőrzések, tömeges leváltások és elbocsátások, paranoid rágalomkampányok akkor se tennék lehetővé az ellenzék kívánatos ellensúlyát, ha a balközép ellenzék ügyesebb, koherensebb, harcosabb lenne, mint amilyen. Ráadásul a létrejött közjogi szerkezet, az alkotmányosság voltaképpeni megszüntetése, a legfontosabb közigazgatási tisztségek jobboldaliakkal való betöltése egy-másfél évtizedre előre, az új házszabály stb. értelmetlenné teszi azt a törekvést, hogy a balközép erősebb, nagyobb ellenzéket hozzon létre. Hiszen akármekkora a parlamenti ellenzék, amúgy sincs semmi súlya." 8. oldal
Szentpéteri Nagy Richard: Az elmúló jövő: "A rendszer karakterének legfőbb megjelenítője, a 2012. január 1. óta hatályos Alaptörvény azért nem tud a nemzeti büszkeség tárgya lenni, mert színvonaltalan képviselője a saját bizonytalanságát palástolóan önhitt hatalmi arroganciának és hiteltelen lenyomata egy távlattalan gondolkodásnak. Túlbeszél, túlír, túlkompenzál és túlteljesít." 12. oldal
Zdeborsky György: Dübörgő kártyavár: "A kommunikációs henger természetesen bombasztikus hangerővel és kijelentésekkel dübörög, minden realitás iránti igényt, hajlamot elnyom, puffognak a valós helyzetet egyáltalán nem tükröző, féligazságokat vagy teljes hazugságokat tartalmazó frázisok. Mámoros kijelentések hangzanak el naponta növekedési fordulatról, a növekedés beindulásáról, hazánk ismételt bekerüléséről a növekedési élbolyba, a többségben kormánypárti média az embereket teljesen félrevezetve ezeket szünet nélkül visszhangozza. Sajnos ez mind csak tündérmese, a valósághoz semmi köze." 13. oldal
Nagy Bandó András: Karácsonyi képeslap: "A nemzeti együttműködés programjának áldozatai lettünk. Ebben a programban legfőképp a kieszelője van benne, meg hát Pali, és "egy kicsit benne vagyok én". Ha normális országban élnénk, a barátságunk ma is élő lenne. Meglehet, normális ország ez, csak abnormális helyzetet teremtett ez a fene nagy együttműködés." 16. oldal
Andrassew Iván: Kihalófélben: "Orbán - "a legjobb exportcikkünk", ami azért nagy baj, mert az csak úgy lehet, hogy állandóan hasad - még mindig ott tart, hogy "Ma még egy veszélyeztetett fajta vagyunk, folyamatosan fogyunk". Ezt egy olyan országban, amelyik több mint száz éve nem képes eltartani a saját népességét - most éppen nem termel és nem eszik csak "jobban teljesít", noha jó a földje és kiválóan képzettek a polgárai, - arról nem is beszélve, hogy egy évszázad alatt elmenekült innen legalább egymillió ember, és meg is öltünk legalább egymilliót..." 15. oldal
Felcsuti Péter: A liberális demokrácia válsága: "A mi "erős emberünk" és csapata dilettáns társadalmi-gazdasági, avítt erkölcsi nézeteket vall és korántsem puritán. A mai politikai vezető életét ingatlanok, vállalkozások, terepjárók, Louis Vuitton és más luxus fogyasztási cikkek, testőrök és a saját hobbik állami pénzből történő kiélése teszik széppé és kellemessé. Igaz, a saját játékát - amelyben fő díj a nacionalizmus és a hatalom megtartása - a saját maga által kialakított játékszabályokkal a tökéletességig fejlesztette." 4. oldal
Tóth Zoltán: Előválasztások mindenütt: "A jelenlegi kormánypárt csapdát állított a demokratikus ellenzéki pártoknak: csak egy előre létrehozott választási koalíció veheti fel a versenyt a választási és parlamenti matematika alapján a Fidesszel. Ezt a csapdát el kell kerülni vagy beleesnek abba, s akkor újabb négy év következik a jelenlegi kormánypárt parlamentáris diktatúráját elszendvedve." 6. oldal
Alföldi Róbert: Ne adjuk fel alapvető értékeinket: "Ha leváltják a most regnáló politikai hatalom birtokosait, akkor a következőkhöz dörgölőznek azok, akik úgy érzik, nekik mindig dörgölőzniük kell. A középszerűség furcsa összefüggésben van a hatalomhoz való hűséggel. A legszomorúbb mégis az, amikor megkérdőjelezhetetlen tehetségű emberek arra használják a hatalmat, hogy mindent bekebelezzenek, vagy valamiért bosszút álljanak." 11. oldal
Koltai Tamás: Retrókultúra: "A Zeneakadémia és az Erkel Színház a kirakat, szépen ki vannak világítva, de azért még nem mondhatjuk, hogy a szellem napvilága ragyog be minden ház ablakán. Sötét dolog például, hogy a Magyar Művészeti Akadémia rátenyerelt a kultúrára, intézményeket kebelezett be Gargantuaként, mint köztestület irdatlan politikai hatalmat és hozzá értékes ingatlanokat zsákmányolt, pártfelügyelet alá vonta a Műcsarnokot, a Vígadót, a Hild-villát, és ki tudja, még mit, retrográd őslényként itt maradt kényura pedig osztja az észt, a díjakat és a magyarságcímkét." 3. oldal
Ara-Kovács Attila: Bűn és bűnhődés: "Könnyen átlátható: mindkét prioritás-váltás azokat az értékeket adta fel, és azt a nemzetközi bizalmat herdálta el, amit Magyarország 1989-től egészen biztosan, de gyakorlatilag a '70-es évek végétől joggal magáénak mondhatott. A "globális nyitás" szövetségeseink közül elsősorban az amerikai kormányzatot irritálta s tette - biztonsági okokból is - gyanakvóvá, míg a magyar kormány agresszív nemzetpolitikája, illetve a szomszédos államokkal fennálló viszonyaink bizalmatlanná, majd ellenségessé válása, elsősorban európai szövetségeseinket és az uniót aggasztották." 6. oldal
Ripp Zoltán: Uralni a múltat: "A fideszes árnyékállam kiépülése mellett sokaknak szinte fel sem tűnt, hogy az árnyékból kilépve "fősodorrá" kezd válni az avítt jobboldali hagyományokat élesztgető történelemszemlélet, konzekvensen épül intézményrendszere, minden szinten behatol az oktatásba. A baloldalon továbbra is lebecsülték az ideológia, a szimbolikus politika, a politikai mentalitás és a politikai kultúra állapotának jelentőségét." 7. oldal
Szüdi János: Az oktatás az állam fogságában : "Megváltozott a pedagógusok foglalkoztatási rendje. Heti harminckét órát bent kell tartózkodniuk az iskolában, akár jut külön asztal és szék mindenkinek, akár nem. A harminckét órából huszonhat tanítási óra, és e felett, további eseti helyettesítés, tanulói felügyelet rendelhető el. Minél több tanítási órát tart egy pedagógus, annál kevesebbre van szükség a rendszerben." 14. oldal
Vágó István: A média helyzete és morális állapota: "A híradók egy kézben tartása, a központi hírek, információk ingyenes felhasználhatósága a kereskedelmi média számára nagy dilemma: tartsunk-e fenn méregdrága stábokat, infrastruktúrát saját híreink beszerzésére és továbbítására, vagy fogadjuk el, hogy a hatalom ezt készséggel a kezünk alá játssza? Fájdalom, sok magánmédium ez utóbbi lehetőség mellett döntött - és nem csak financiális okokból. Aki nem lép egyszerre, nem kap reklámot estére." 10. oldal
Rónay László: A hajléktalan Szentcsalád: "Hatvanöt éve már, hogy megszűnt a cselédség intézménye. Teréz és a terézek dolgozni mentek, volt nekik való állás. Megöregedtek, gyerekeket szültek, majd az unokáikat dédelgették. Rezzenéstelenül mertek az igazgató szemébe nézni: és ez így volt jó, így volt emberi." 10. oldal
Iványi Gábor: Egy gyermek…: "A jót nemcsak tudni, de tenni felnőttként is nagyon felemelő, de a gyerekek szinte kivirultak. Igenis ők tenni akarnak azért, hogy szebb legyen a jövő, mi pedig bennük látjuk a jövőt. A készülődés közben mindenkiben megmozdult valami. Volt, aki görcsösen keresett kinőtt ruhákat, hogy valamivel ő is hozzájárulhasson a gyűjtéshez. Az ötödikes Norbi elküldte a kicsit már kinőtt kedvenc öltönyét, mondván "hadd örüljön neki valamelyik csórikám"." 1. oldal
Muhari Judit: Ez az élet a sírba visz: "Itt csak este gyújtok be, ötkor megrakom a kályhát, olyan nyolcig pakolom rá a fát. Éjszaka hideg van, de jól betakarózunk. Megszoktuk már. Nappal meg nem jövünk be ide. A konyhában vagyunk, de ott is csak délután gyújtok be, amikor a gyerekemet haza hozom az oviból." 2. oldal
Dési János: Az éhezés mindennapjai: "A rántott leves már egy fokkal jobb. Receptje közismert, a nagymamám például a háborús években tanulta. A megpirított rántást csak fel kell önteni vízzel, kis köménymaggal megszórni, ami ízt ad neki, pirospaprika és talán még pár tojást is beleütni. Állítólag estig elvan vele a gyerek. Ha mégsem, ihat vizet, amennyit csak akar, és máris nem érzi úgy, hogy üres lenne a gyomra." 2. oldal
Gadó Gábor: Jogállam kómában: "A sarkalatos szabályozás - a sajnálatosan mélypontra jutott politikai vitakultúra pallérozását is szem előtt tartva - előírta, hogy valamennyi nagykorú állampolgár közjegyző előtt köteles hitet tenni az országot vezető pártkoalíció iránti lojalitásáról, önként vállalva azt is, hogy egy erre kijelölt szakértői testület vizsgálja meg nyilatkozataik hitelességét. Az illetékes miniszter által delegált tagokból álló bizottság szakvéleménye kötelező erővel bírt, senki sem térhetett el a hét Horthy-díjas történész kialakította állásponttól." 3. oldal
Farkasházy Tivadar: A Fáraó stadionja: "Felcsútot 1789-en lakják, a csapattal pont 1800, vagyis hozzon magával mindenki még egy embert, hogy egyszer tele legyen a 3600 fős FIFA 1A osztályú stadion. Majdnem kész, húszezresnek néz ki, s úgy magasodik a környék fölé, mint a pécsi toronyház, amelyet most vett meg egy 76 éves néni, talán Kaya Ibrahimné. Amikor még csak a betonváza volt meg, kiásott Tyrannosaurus Rex csordának nézhette az ember. Mellette Orbánék háza, talán azért fedik be mind a négy lelátót, hogy ne rájuk köpködjék a szotyolát." 15. oldal
Heller Ágnes: Válaszúton: "A 2014-es év kétesélyes, minthogy a választás is kétesélyes. Nem egyenlő mértékben az. De miután a politikában a véletlen nagy szerepet játszik, mindkét eséllyel is csak "hangulati" szinten lehet számolni. Ez a választás nem csak választás, hanem egyben válaszút is." 9. oldal