Előfizetés

EU - Újabb lépés a bankunió felé

Az Európai Unió 28 pénzügyminisztere megállapodott szerda este a bankunió következő eleméről, az egységes bankszanálási mechanizmusról (SRM) - jelentették be hivatalos források.

Az SRM-ben a tagállamok újabb jogokat ruháznak át Brüsszelre, amelyekkel az meg tudja akadályozni, hogy a felelőtlenül hitelező bankok ártsanak az egész gazdaságnak. Minden tagállamnak először kötelező lesz felállítani egy bankszanálási alapot, majd ezeket tíz év után egyetlen közös alapban egyesítik az eurózónában és a mechanizmushoz csatlakozó országokban. Ezzel párhozamosan az Európai Központi Bank (EKB) a közvetlen ellenőrzése alatt tartja az eurózóna 130 legnagyobb bankját, amelyek az övezet banki összvagyonának 85 százalékát kezelik. Németország kérésének megfelelően az EKB a nemzeti hatóságokon keresztül felügyelni fogja a többi 6000 bankot is.

Michel Barnier, az unió pénzpiacokért felelős biztosa közölte: forradalmi változások következnek az európai bankrendszerben, hogy ne az adófizetőknek kelljen állniuk a bankválságok árát, és hogy vége legyen a hatalmas bankmentőcsomagok korának. Az új rendszer pénzügyi stabilitást teremt, hogy a bankok ismét a valódi gazdaságnak tudjanak hitelezni és elősegítsék a növekedést és a munkahelyteremtést - mondta Barnier.

Az egyik legnagyobb vitás kérdés az volt - Németország és Franciaország között -, hogy végül ki dönti el, be kell-e zárni egy bizonyos bankot, és hogy ennek a költségét ki fogja fedezni. Most úgy tűnik, hogy a német álláspont győzedelmeskedett, s a bankbezárás felelőssége a nemzeti kormányoké. Párizs azt szerette volna, ha az Európai Bizottság mondja ki a végső szót.
A pénzügyminiszterek között született megállapodás értelmében többlépcsős lesz a döntési folyamat. Az SRM hatáskörébe automatikusan az EKB által felügyelt bankok és a csatlakozó államokban a határokon átnyúló tevékenységet folytató pénzintézetek kerülnek be. A szanáláshoz a startpisztolyt az EKB-n belül működő felügyelet süti majd el. Azon belül is feláll egy végrehajtó bizottság, amely a felügyelet elnökéből, négy független szakértőből és a bank anya- és leányvállalatainak otthont adó országok pénzügyi felügyeleteinek képviselőiből áll majd. Nekik egyhangú döntést kell hozniuk, ha az nem sikerül, az elnök és a négy független szakértő dönt, a felügyeleti testület teljes plénuma csak akkor kapcsolódik be, ha a bank szanálása a teljes szanálási alap több mint negyedét kimerítené. A döntést pedig az Európai Bizottságnak kell majd szentesítenie. A folyamatba kivételes esetekben a szakminiszterek tanácsa is bekapcsolódhat. A tervek szerint ez a teljes folyamat lefolytatható egyetlen hétvége alatt, amíg a bank zárva van.

Diplomaták ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy a kép egyelőre továbbra sem teljesen tiszta, így az eurózónán kívüli tagállamok egyelőre kivárnak azzal kapcsolatban, hogy csatlakozzanak-e, és ha igen, mikor az egységes bankfelügyeleti és bankszanálási mechanizmushoz, amely egyelőre csak az eurózóna tagjai számára kötelező és automatikus. A pénzügyminiszterek tanácsa által kialakított kompromisszum ugyanis lényegi kérdésekben eltér az Európai Parlament (EP) által elfogadott változattól, az uniós jogszabály megszületéséhez pedig a két társjogalkotó intézmény, az EP és a miniszteri tanács egyetértésére van szükség.

Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke csütörtök délután a Twitteren közzétett üzenetében egyértelműen kijelentette: az EP abban a formában nem tudja elfogadni az SRM létrehozását, ahogyan azt a pénzügyminiszterek elképzelik.
"A bajba jutott bankok megmentésére vagy likvidálására kidolgozott rendszernek egyszerűbbnek és hatékonyabbnak kell lennie" - szögezte le Schulz.

Kulcskérdés volt még a szerdai pénzügyminiszteri tanácskozáson, hogy mi legyen az a védőháló, illetve legyen-e egyáltalán ilyen, amely akkor finanszírozza a bankszanálást, ha az alap kimerül.
A bankok szanálásának menetét ugyanis külön irányelv szabályozza, amely mind a 28 tagállamra érvényes. Ez határozza meg, hogy milyen sorrendben és kiknek a pénzét, mikor lehet felhasználni egy bajba jutott bank helyzetének rendezéséhez. A cél az, hogy a folyamat úgy legyen lefolytatható, hogy az adófizetőknek, a tagállami költségvetéseknek minél kevesebb pénzzel kelljen ehhez hozzájárulniuk.

Az SRM viszont csak az eurózóna tagjai számára lesz kötelező, illetve azoknak, akik úgy döntenek, hogy - bár nem használják az eurót - csatlakoznak. A hatálybalépést követő 10 év alatt a tagállamok saját bankszanálási alapjait - amelyet a bankszektorra kivetett terhekből töltenek fel - egy egységes, 55 milliárd eurós közös bankszanálási alap váltja majd fel.
A pénzügyminiszterek arról is döntöttek, hogy majd akkor lesz közös pénzügyi védőháló, ha létrejött az 55 milliárdos alap.

Az elfogyasztott hal fele importból származik

Magyarországon az egy főre jutó halfogyasztás elérte az évi 4 kilogrammot, ennek a fele importból származik - mondta el Kardeván Endre, országos főállatorvos, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára.

Az európai tengeri országokban az egy főre jutó halfogyasztás jóval magasabb, eléri a 20 kilogrammot is. Az alacsony magyar fogyasztás fele-kétharmada a karácsonyi szezonra tehető, a lakosság 10 százaléka ugyanakkor egyáltalán nem fogyaszt halat - tette hozzá az államtitkár.

A természetes vizek mellett található 25 ezer hektárnyi halastavakban ellenőrzött körülmények között nevelik a halakat, így nem fordulhat elő szennyeződés. A fagyasztott tengeri halak ugyanakkor tartalmazhatnak nehézfémeket, ráadásul az árnál azt is figyelembe kell venni, hogy a csomag fele víz - mondta.

Ennek ellenére - mint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal kutatásából kiderült - a lakosság 52,9 százaléka a fagyasztott halat részesíti előnyben. A megkérdezettek 39 százaléka fogyaszt csak friss halat rendszeresen - ismertette az adatokat Kardeván Endre.

Az államtitkár hozzátette: a megfelelő filézési technológiával a halhúsból olyan terméket lehet előállítani, amelyet a 3 éven felüli gyermekek is fogyaszthatnak, így a hazai hal megjelenhet a gyermekétkeztetésben is.

Az iskolázottabbak kedvelik a lakástakarékot

A bankkapcsolattal rendelkező magyarok 12 százalékának van lakástakarék típusú megtakarítása – derül ki az OTP Lakástakarék elemzéséből, amelyet az OTP Öngondoskodási Index felmérés adatai alapján készített. 

Elmondható, hogy a nagy településeken - a fővárosban és a megyeszékhelyeken – az átlagosnál többen (14 százalék), a kisvárosokban viszont lényegesen kevesebben (8 százalék) rendelkeznek lakástakarékkal.  A községekben az országos átlagnál valamivel magasabb, 13 százalékos a lakás-előtakarékossági szerződéssel rendelkezők aránya. Összességében elmondható, hogy nagyjából minden nyolcadik bankszámlával bíró magyarnak van lakástakarékja (LTP). A felmérésből azonban az is kiderül, hogy közel 90 százalékuk több különböző megtakarítási formát is használ. Ezzel szemben az LTP-vel nem rendelkezők körülbelül harmadának semmilyen egyéb megtakarítása sincsen.

Mi is az a lakástakarék?

A lakás-előtakarékosság, közismertebb nevén lakástakarék egy államilag támogatott, lakáscélú megtakarítási és finanszírozási lehetőség, amelyhez az állam a rendszeresen befizetett megtakarítás után 30 százalékos támogatást nyújt. A lakástakarék-pénztártól az ügyfél az összegyűlt betét nagyságával megegyező lakáscélú hitelt is igényelhet, amelyet az esetleges banki hitelfelvételnél önerőnek is be lehet számíttatni. Az állami támogatás feltétele a lakáscélú felhasználás, ami sokféle lehet, például vásárlás, korszerűsítés, felújítás vagy akár lakáscélú hitel előtörlesztése is.

Az OTP Lakástakarék elemzése kitért arra is, hogy melyek a lakástakarékban megtakarító ügyfelek fő jellemzői. Mint kiderült, a lakástakarékkal rendelkezők fiatalabbak – átlagéletkoruk 38 év – mint az LTP-t nem használók. Közel harmaduk 30-39 éves, és nagyjából hasonló az aránya 40-49 éveseknek (21 százalék), valamint a 24-29 éveseknek (19 százalék). „Nem véletlen a fiatalabbak magas aránya. Többek között a 30 százalékos állami támogatásnak köszönhetően a lakástakarék igen népszerű azok körében, akik az első saját otthon megteremtésén fáradoznak” – magyarázza Köntös Péter, az OTP Lakástakarék vezérigazgató-helyettese. 

Az iskolai végzettséget tekintve elmondható, hogy a lakástakarékkal rendelkezők átlagosan magasabban kvalifikáltak, mint akiknek nincsen ilyen jellegű megtakarításuk: az ügyfelek több mint harmada rendelkezik diplomával, míg ez az arány az LTP-vel nem rendelkezők esetében 17 százalék. Vagyonosság szempontjából érdekesebb a kép: általában ugyan jómódúabbak azok, akiknek van lakástakarékjuk, de a legkevésbé tehetős szegmens is felülreprezentált a körükben. „Utóbbi vélhetően az életkorral is összefügg, hiszen az első lakásukra gyűjtő fiatalok értelemszerűen nem tudtak még jelentősebb összeget megtakarítani néhány év munkaviszony alatt” – mondja Köntös Péter. A nemek szerinti eltérés minimális az LTP-sek és a lakástakarékkal nem rendelkezők között, tehát nem lehet sem „nőies”, sem „férfias” terméknek tekinteni a lakástakarékot.

Ami a foglalkozási jellemzőket illeti, az LTP-vel rendelkezők körében jóval több az aktív kereső, mint a nem lakástakarék-ügyfeleknél, annak ellenére, hogy olyan fiatal is több van köztük, aki még nem kezdett el dolgozni a folyamatban lévő tanulmányai miatt. Fiatalabb életkoruk révén a lakástakarékkal rendelkezők családi jellemzői is eltérnek a referenciacsoportétól, több közöttük a hajadon, nőtlen, és kevesebb az elvált, özvegy, mint a lakástakarékkal nem rendelkezők körében. Ugyanakkor a házasok aránya is valamivel magasabb náluk. „A felmérés azt mutatja, hogy a lakástakarékot jelenleg a pénzügyileg tudatosabb, előre gondolkodó emberek veszik nagyobb arányban igénybe. Megítélésünk szerint a közeljövőben a társadalom mind szélesebb körében erősödik majd az öngondoskodásra való igény, ami pedig a lakástakarék termék további térnyerésében tükröződhet” – mondja Köntös Péter, az OTP Lakástakarék vezérigazgató-helyettese.