Előválasztások mindenütt

A demokrácia és a demokratikus választási rendszer módszerei történelmi korszakonként változóak. Közép- és Kelet-Európában a rendszerváltások időszakában a demokrácia alapjait a többpárt-rendszer létrehozása, a hatalom-megosztás elvének megvalósítása, a magántulajdon egyenjogúságának a visszaállítása, a széles hatáskörű Alkotmánybíróság létrehozása és az állami erőszakszervezetek civil ellenőrzése jelentette. A XX. sz. végén a környező országokban és Magyarországon is a demokratikus választásokon az úgynevezett vegyes (egyéni választókerületi és pártlistás) választási rendszereket alkalmazták.

A politikai és társadalmi tapasztalatok, továbbá a regnáló kormányok önérdekűsége változásokat hozhat a demokratikus választások módszereiben is. A pártokkal szemben sok-sok országban - így Magyarországon is - egyfajta elégedetlenség alakult ki. Ennek okai egyrészt a média által közvetített üres parlamenti üléstermekben, tartalmilag azonban a pártoknak a választók tömegeitől való eltávolodásában (elszakadásában) mutathatók ki. A fekete kampánypénzekre Nyugat-Európa nagy részében találtak orvosságot, de a mi régiónk lassan kullog utánuk - Magyarország egyhelyben ácsorog, így tovább erősödik a közvélemény háborgása.

Az észak-atlanti országokban a pártok már a választás napja előtt egy évvel kikérik a választópolgárok véleményét arról, hogy kik képviseljék őket majd a szavazólapon. Szakmai nyelven: a pártok "humánerőforrás politikájának" kialakításába bevonják a választópolgárokat is. Nem a pártelnökök vagy a szűkkörű vezetőségek döntenek arról, hogy kik legyenek a hivatalos jelöltjeik a választáson, hanem milliós tömegek: párttagok és pártonkívüliek előszavazhatnak a jelöltekről. A kampány bővítése időben és személyekben: ez a demokratikus pártok válasza az új kihívásra.

A pártok hozzászoktak a kétfordulós választási rendszerhez. Az első fordulóban minden párt önállóan megméretődött (kicsik és nagyok egyaránt) majd a második fordulóra koalíciókat kötöttek. Ha a választási rendszer egyfordulós, akkor a pártok az előválasztással egy "selejtezőt" tartanak arról, hogy a hivatalos választáson, mely pártokkal koalícióra lépve induljanak közös jelöltekkel.

Előválasztás 20-30 éve először az Egyesült Államokban volt. Nyugat-Európában aztán az elmúlt évtizedben a legkülönbözőbb formái alakultak ki. Franciaországban a szocialista párt köztársasági elnökét az adott párt tagjai titkos szavazással választották ki több jelölt közül; külföldről is bárki szavazhatott, aki egy eurót befizetett a párt kasszájába. Izraelben egy párt miniszterelnök jelöltjét a párttagok szavazták meg több jelölt közül. Olaszországban öt demokratikus ellenzéki párt így választotta ki a közös miniszterelnök jelöltet; az előválasztás két fordulós volt, mert az elsőben "mindössze" 3 millió választópolgár szavazott; a második fordulóra 50 százalékkal nőtt a szavazók száma. Németországban is ismerik az előválasztás módszerét, sőt, a szociáldemokrata párt nagykoalíciós szerződését titkos szavazásra bocsátották. (Érvényességi küszöb a párttagok 20 százalékának szavazása, a szavazás eredménye kötelező a pártvezetőségre.)

2012. januárjában született az első javaslat a magyarországi előválasztásra. E javaslatnak kiváltó oka az volt, hogy az Országgyűlés 2011. karácsonya előtt kétharmados többséggel elfogadta az új (anyagi jogi) választási törvényt. A törvény végszavazásáról a demokratikus ellenzék kivonult. Az előválasztásról szóló szakmai dokumentum arra a politikai vákuumra reagált, hogy nincs érdemi kontrája a kormánypárti törvénynek, amely lejtőssé tette a pályát a 2014-re a legtöbb szavazatot elérő pártnak. A jelenlegi kormánypárt csapdát állított a demokratikus ellenzéki pártoknak: csak egy előre létrehozott választási koalíció veheti fel a versenyt a választási és parlamenti matematika alapján a Fidesszel. Ezt a csapdát el kell kerülni vagy beleesnek abba, s akkor újabb négy év következik a jelenlegi kormánypárt parlamentáris diktatúráját elszendvedve.

Az előválasztási javaslat elsődleges célja a "többpárt-rendszeren belül a sokpárt-rendszer" fenntartásáért született. A megszavazott törvény titkos célja ugyanis a kétpárt-rendszer létrehozása volt a parlamentben. A kormánypártok saját magukon kívül a szélsőjobboldali pártnak szántak parlamenti szerepet. Diszkreditálni kívánták a demokratikus ellenzéki erőket a magyar Országgyűlésből. Szerencsére 2013. év végi közvélemény-kutatási adatok a szélsőjobb gyengülését jelzik. Az előválasztási javaslat második célja az volt, hogy "több demokráciát a pártokba!" jegyében a választópolgárokat már egy évvel előbb tömegesen bevonják az egyfordulós választásba.

Az előválasztás tartalma megegyezett a hatályos választási rendszerrel: kétszavazatos (egyéni és pártlistás) rendszer, amelyben minden demokratikus ellenzéki párt jelölteket állíthat, és a győztes-vesztes töredékszavazatok számítása is korábbi (1989) korrekt módon történik. A hivatalos választáson az egyéni választókerületben közös jelöltként - közös választási párt közös egyéni jelöltjeként (106) - a legtöbb szavazatot elért párt jelöltje indul. A közös pártlistán (1) a pártok által elért szavazatok arányában szerepelnek - erősorrendben - a jelöltek. Miniszterelnök-jelöltet az előválasztáson győztes jelöltek egy konferencián választanak. A miniszterelnök-jelölt a közös választási párt nevében kampányol 2013-14-ben.

Rendkívül színes és szerteágazó javaslatok is születtek az előválasztás tartalmi és formai megvalósítására. Kiemelkedik közülük - közjogilag is kidolgozott tartalma miatt - az Alkotmányozó nemzetgyűlés gondolata. Ennek lényege, hogy a közjogi választások előtt egy olyan testületet kell választás útján létrehozni, amely egy új Alkotmány megfogalmazására és jóváhagyására is jogosult. Más javaslat szerint az új Alkotmányt népszavazás útján kell jóváhagyni, mint az az 1989. évi új Alkotmányban is szerepelt.

Egy másik megfontolásra érdemes javaslat szerint a hivatalos országgyűlési és európai parlamenti választásokat két választási fordulón kell - politikai értelemben - a demokratikus ellenzéki pártoknak elfogadni. Az első fordulóban - az országgyűlési választáson a demokratikus ellenzéki pártok által folytatott tárgyaláson kialakított erősorrend szerint - indulnak a közös jelöltek. A második fordulónak elfogadott európai parlamenti választáson önálló pártlisták indulnak, és ennek eredménye alapján a demokratikus ellenzéki pártok korrigálják az országgyűlési választáson elért közös lista mandátumait. Amelyik demokratikus ellenzéki párt kevesebb mandátumot kapott, mint amire jogosult, az aránytalanul több mandátumot elért demokratikus pártok "visszaléptetik" arányosan a listás győzteseiket.

További megfontolásra érdemes az az előválasztási javaslat, amely az egyéni választókerületben működő civil szervezetekre bíznák a pártjelöltek közötti - azonos feltételek mellett megtartott - közmeghallgatást, amelynek eredménye a helyi és országos médiában megjelenve befolyásolhatja a pártokat jelöltajánlásban.

Bajnai Gordon - elfogadva az előválasztás gondolatát -, a megvalósítás formájára azt javasolta, hogy a közvélemény-kutatás adatait vegyék figyelembe a miniszterelnök-jelölt személyének a kiválasztásánál. Mesterházy Attila - szintén elfogadva az előválasztás gondolatát - a 106 egyéni választókerületi közös jelölt kiválasztására tett javaslatot.
Bajnai és Mesterházy a javaslataik bejelentését követő napon abban egyeztek meg, hogy nincs előválasztás: mind a két párt önálló jelölteket indít 75-31 arányban az egyéni választókerületekben, és mind a két párt önálló országos pártlistát indít 2014-ben.

Gyurcsány Ferenc az első előválasztási javaslattól kezdve támogatta az előválasztás gondolatának a megvalósítását. Jelenleg a Demokratikus Koalíció is 106 önálló jelölt és önálló pártlista állításán dolgozik. Kuncze Gábor 2013. október 23-án a 106 közös egyéni jelölt és az egy közös országos pártlista szükségességét hangsúlyozta. Bokros Lajos javaslatának lényege, hogy a 2014. évi parlamenti választásra "népszavazásként" közös jelölteket kell állítani a jelenlegi kormánypártok leváltására, és 2016-ban, a jogállam visszaállítása után kell egy pártok közötti szabad választást tartani.
A demokratikus pártok vezetői 2013. karácsonyáig nem jutottak egyezségre az előválasztásról. Még van egy kis lehetőség arra, hogy tegyenek valamit.

Hogyan szavazzunk akkor, ha megmarad az önálló egyéni jelöltek és önálló országos pártlisták rendszere? Az év végi ünnepek kellő időt szolgáltatnak a választópolgároknak a gondolkodásra. Csak a szavazásra jogosultak ösztönözhetik választási koalícióra a pártvezetőket. Rövid az idő a 2014. (valószínűleg) április 6-ai választásokig. Nemcsak a pártvezetők kampányolhatnak a választópolgárok irányába, hanem a választópolgárok is meggyőzhetik véleményükről a demokratikus pártok vezetőit.