Vélhetően a jó szándék vezérelte a borsodi rendőröket, amikor kidolgozták az életvezetési útmutatót, de a megvalósítás nem sikerült túl jól. Egy, a közmunkások képzéséhez kapcsolódó tananyagot állítottak össze, amelynek legtöbb eleme hasonlóan megalázóra sikerült, mint a már eddig nyilvánosságra került napocska-rajzolós változat. Máshol viszont olyan témákat vetnek fel, vagy tartanak természetesnek, amely alapján úgy tűnhet: soha életükben nem látták még, hogy hol és mennyi pénzből élnek a borsodi közmunkások. Pedig ez vélhetően nem igaz, hiszen ebben a térségben dolgozó rendőrök dolgozták ki évekkel korábban az írni-olvasni alig tudó embereknek azt a 10 képből álló képregényt, amelyen levezették, hogyan válnak nincstelenné az uzsorakölcsön felvételétől.
A mostani tananyag "megdöbbentő" példaként említi, hogy a magyarok 73 százalékának nincs megtakarítása, akiknek pedig van, azok 75 százaléka nem fekteti be a megtakarításait. Hasonló módon értetlenkednek azon is, hogy a fiatalok 65 százaléka nem érti az alapvető pénzügyi információkat, egyharmaduk nem is érti azt a nyelvet, amelyen a bankok, pénzintézetek, közintézmények, esetleg vállalatok szólnak hozzájuk. Ide sorolták azt is, hogy legalább 25 ezer gépkocsi-kölcsönt mondanak fel évente a pénzügyi intézmények, mert a családok nem jól mérik fel a részletfizetés terheit.
A borsodi közmunkásoknak vélhetően soha nem volt ilyen törlesztésük, hiszen esélyük sem volt arra, hogy gépkocsihoz jussanak. De mindenképpen furcsa, hogy ma, amikor egyik napról a másikra veszíthetik el az emberek a munkájukat, amikor 9 hónapról 90 napra csökkentették a munkanélküli segély összegét, és amikor az álláskeresés átlagos időtartama csaknem 20 hónap, a családokat általánosítva vádolják a rossz pénzügyi tervezéssel. Hasonlóan érthetetlen megjegyzés az is, hogy "a szomjúságot forrásvízzel is lehetne oltani, mégis nagyon sokan palackos üdítőt vásárolnak, mert ez a szokás". Megtaníttatnák a közmunkásokkal, hogy a keresők jövedelme a bérekből és fizetésekből, nyereségrészesedésből, prémiumból, jutalékból, háztáji gazdaságban termelt áruk értékesítéséből, mellékállás vagy másodállás jövedelméből, borravalóból, hálapénzből, vagyontárgyak, értékpapírok eladásából, megtakarításokból, kötvények kamataiból, egyes munkakörökhöz kapcsolódó éves vagy negyedéves bérkiegészítő juttatásokból, ajándékból, saját termelésű fogyasztás értékéből áll. Vélhetően ezek nagyrészével még azok sem találkoztak, akik olyan szerencsések, hogy a nyílt munkaerőpiacon dolgozhatnak. A megtakarított pénz tárolására az életvezetési útmutató készítői a bankszámlát, az értékpapírt, illetve kincstárjegyet javasolják.
A tananyagban szó van a minimálbérről, mint legkisebb összegről, amelynél a teljes állásban dolgozó kevesebbet nem kereshet. De arról egyetlen mondatot sem említenek, hogy ha ez így van, akkor a közmunkások miért kapnak ennél sokkal kevesebbet, amelynek ráadául az a neve, hogy közmunkás bér. De hasonlóan sok kérdést vet fel az a rész is, amely szerint a nagyobb összegű kiadásokra fel kell készülni, "mint például a tanszerek megvásárlása, a kocsi biztosításának befizetése, vagy a lakás kifestése". Minden háztartásban könnyen megvehető és nem túl drága berendezésként mutatják be a tűzhelyet, a hűtőszekrényt, a fagyasztószekrényt, az automata mosógépet és a porszívót. "Egy jól gazdálkodó, pénzét beosztó családnál ezek a gépek nagyban segítik a háziasszony munkáját".
Eközben azt is tanítják, hogy a konyha - alapfunkciója szerint - az ételek elkészítési és elfogyasztási helye. "Étkezés előtt a jó étvágyat, étkezés után az egészségünkre szavakat használjuk". Továbbá arról is szólnak, hogy a WC nélkülözhetetlen tartozéka a WC-papírtartó a papírral együtt. Ha nincs lehetőség a mellékhelyiség kialakítására, akkor az udvaron kell kialakítani, mégpedig "távol a háztól, ajtóval és tetővel ellátva kell megépíteni". A legalapvetőbb információk után áttérnek arra, hogy a munkaegészségtan kezdetei az 1700-as évekre nyúlnak vissza, Ramazzini olasz orvos nevéhez kötődik. Tanulnak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Hivatal jogállásásáról és szervezetéről, illetve az epidemiológia fogalmával is megismerkednek.
A valóságban azonban más problémákkal küzdenek a szegénységben élő közmunkások. A KSH felmérése szerint a háztartások csaknem hatodában nem tudják megfelelően fűteni a lakást, aminek oka az alacsony jövedelem. A lakásfenntartás mellett jelentős kiadást jelentenek az élelmiszerre fordított összegek. 2012-ben a lakosság csaknem harmada nem engedhette meg magának, hogy minden második nap húst fogyasszon. A legszegényebbeknél 72 százalékos ez az arány. A gyermek nélküliek és az egy-, valamint a kétgyermekesek harmada van ebben a helyzetben, a 3 és több gyermekes nélkülözők száma viszont kiemelkedő. A háztartások többségének megtakarítási nehézségeire utal, hogy egy váratlan, nagyobb összegű kiadást jelentős részük nem tud saját erőből megfizetni. Csaknem 300 ezer lakás félkomfortos vagy komfort nélküli, 200 ezer lakásban nincs vízöblítéses WC. A magyarországi ingatlanok 70 százaléka energetikai szempontból elavult.
Tavaly 85 ezer 960 forint volt a létminimum egy egyszemélyes háztartásban, a kétgyermekes családoknak 250 ezer forintra volt szükségük ahhoz, hogy az alapvető dolgokat kifizessék. A közmunkások alig több, mint 49 ezer forintot vihettek haza, ha nyolc órában dolgoztak. A legtöbben azonban hat- illetve négy órában kaptak munkát, a közmunka átlagos időtartama pedig 3 hónap. A fennmaradó kilenc hónapban szociális segélyen tengődnek az emberek, ennek összege korábban 28 ezer 500 forint volt, amit a Fidesz-kormány 22 ezer 800 forintra csökkentett.