Balog Zoltán miniszter, civilben maga is református lelkész, felvette a szép öltönyét, a fényesre suvickolt cipőjét és a selyem nyakkendőjét. Az ember, főleg ha már miniszter, mégsem állhat akárhogy a kamerák elé a Hiltonban.
Balog szép kis beszéddel készült, ahogy azt el is várjuk tőle. A gyerekek figyelmét - mert kelléknek azért őket is beengedték -, külön felhívta arra, hogy ők szegények, de ha szorgalmasan dolgoznak és esetleg még szakmát is tanulnak, akkor maguk is járhatnak majd a Hiltonba önerőből, meg külföldre is, mert aki dolgozik, az gyarapszik. A gyerekek innen megtudhatták, hogy akkor az ő szüleik lusta, munkakerülő esetleg buta emberek, mert maguktól ritkán járnak a Hiltonba családostul. De sebaj, mert bűvész is fellépett, és a miniszter bácsi sem beszélt túl soká. És különben is, ideje, hogy megtanulják, nincs ingyenebéd. De még vacsora sem. Beszédért jár a vacsi.
Mert most ők ezért a vacsoráért vállalták, a szerencsétlen marha szegény szerepét, akit a gondoskodó állam a szebb napokat megélt Református Szeretetszolgálattal egyetemben arra használ, hogy saját nagylelkűségét, és emberszeretetét demonstrálja. A Hiltonban. Mert az jó. Rakacán, Bódvalenkén, vagy éppen a nyóckerben százak és ezrek szűkölködnek, de ők így jártak. A Hiltonnyi pénzből talán nekik is csurrant cseppent volna valami, ha mondjuk a mi kedvenc Frédi vendéglőnkben szervezik a vacsorát.
Mindegy, Balog miniszter a megható este után Audijában hátradűlve elővette jegyzetfüzetét és kipipálta: emberség.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
