Érdemi intézkedések és források híján csupán hangzatos, ám vajmi kevés eredménnyel kecsegtető újabb szerencsejáték-törvény módosítást hozhat, ha jelen formájában fogadja el az Országggyűlés a "játékos-védelmi célú" változtatás-tervezetet. A Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) a napokban készítették el a koncepciót, melyet láttamozott a közigazgatási államtitkár, továbbá az adóügyi államtitkárság vezetője és helyettese, valamint jóváhagyta a kabinet által még nem tárgyalt dokumentumot Varga Mihály miniszter.
A lapunk birtokába került kormány-előterjesztés célja a játékos-védelem, vagyis a szerencsejáték függők - számukat az iparági becslések 200 ezer fő közelébe teszik - táborának csökkentése. A civil szervezetek - amelyekkel ritka kivételként ezúttal előre egyeztetni is hajlandó az NGM, bár csak szűk három hetet adott a véleményezésre - régóta sürgetik ezt, és a jelek szerint a tárca is szükségét érzi a lépésnek, mivel a mellékelt hatásvizsgálati lapon az előterjesztést a "távszerencsejáték bevezetése és a játékkaszinók számának tervezett növelése miatti megelőző intézkedéssel" indokolták.
A konkrét javaslatok azonban a jelek szerint aligha segítik érdemben a kitűzött célt, mivel a lépések hatékonysága megkérdőjelezhető. Jó ötlet például a nyerőgépek szinte teljes körű tavaly őszi betiltása után megszüntetett, ingyenesen hívható "zöld szám" ismételt bevezetése. Ám azt a korábbi gyakorlattól eltérően nem kellene minden játékautomatán - melyek a jelenleg üzemelő kaszinókban és az újakban is működhetnek - feltüntetni, hanem a tervezet szerint elég az állami adóhatóság honlapján, illetve a játéktermekben - távszerencsejáték esetén a honlapon - egy helyen közzétenni. Pedig valószínűbb, hogy a játékszenvedély-betegek inkább "helyben" - vagyis közvetlenül a gépek mellett - informálódnak.
Ráadásul a visszaélések, illetve az (adó)csalás is ezen a számon jelezhető a NAV-nak, így elvileg a módosítás inkább korlátozza, szűkíti az ilyen bejelentések megtételének lehetőségét, semmint kiterjeszti. Pedig a tervezet is rögzíti, hogy a zöld szám szolgálna "a tiltott szerencsejáték szervezés, illetve a játékos érdekeit súlyosan sértő tevékenység" bejelentésére. Külön érdekesség, hogy az előterjesztés szerint a zöld számon tett "egyéb okból visszaélésszerű" bejelentést tevőt az adóhatóság "50 ezer forintig terjedő bírsággal sújthatja".
Kérdéses a javaslatcsomag másik fontos elemének, a "játékos-védelmi" nyilvántartásnak a sikere is. Eszerint a "kóros játékszenvedéllyel küzdők" felkerülnek egy, az adóhatóság által vezetett listára, ami egyúttal a kitiltásukat jelenti a szerencsejátékban való részvételből. A lista hatékonyságát megkérdőjelezi, hogy a nyilvántartásba az érintett játékfüggő személy csak a saját, teljes bizonyító erejű magánokiratba, vagy közokiratba foglalt nyilatkozata alapján kerülhet be, vagyis a kóros szenvedéllyel élőnek egy "tiszta" pillanatában közjegyzőhöz kell ehhez fordulnia - ez már csak a költségek illetve a vélhető motiváció hiánya miatt sem várható tömegesen.
Még ritkább, hogy az illetőt bírósági-hatósági eljárásban tiltják el a szerencsejátékoktól - így is fel lehet kerülni a listára. A kizárás alapesetben 90 napra szólna, szemben például a talán modellnek tekintett amerikai gyakorlat 1-5 éves időtartamával. A kitiltást megszegő szerencsejáték-szervezőket a NAV 100 ezertől 10 millió forintig terjedő bírsággal sújthatja, engedélyét pedig akár 3 ére is felfüggesztheti.
Maradtak még kérdések
Ha már - legalább a szándék szintjén - észlelt az NGM egy társadalmi igényt, nevezetesen a játékos-védelmet, amire törvény-tervezetet is tudott írni, felmerül a kérdés, hogy miért nem rendezik ebben a javaslatban a kaszinó-koncessziók odaítélésének talán még gyakrabban hiányolt átláthatóságát. Ismert, november elején fogadta el a Ház fideszes javaslatra a "lex kaszinót", az azt érő aggályokkal legutóbb a múlt héten szembesítette Mile Lajos interpellációjában Cséfalvay Zoltánt, az NGM parlamenti államtitkárát. Az LMP-s képviselő úgy vélte, "az új szabályozás visszalépés, és a koncessziót megszerző érdekcsoportok pénzügyi érdekeit szolgálja".
Megíruk, november vége óta "ostromolják" a magukat "megbízhatónak" tartó szerencsejáték-szervezők koncessziós "igényükkel" a szaktárcát; információink szerint a jelenkezők száma eléri a hatvanat. Nem csoda, mivel módjuk van arra, hogy nyilvános pályáztatás nélkül, miniszteri döntéssel elnyerhessék egy - vagy akár öt - kaszinó üzemeltetési jogát. Noha a normál koncessziós díj dupláját kellene fizetniük, ez nem számít, mivel a koncessziós díj levonható a játékadóból, vagyis az állam önként mond le jelentős adóbevételről. A forgalom és a játékadó ráadásul a kaszinók "önbevallásán" alapul.
A kaszinók félkarú rablóiba nem lesz kötelező beépíteni olyan elektronikus egységet, ami ellenőrzi a működést és a bevételeket. Mindettől úgy tekintenek el nagyvonalúan, hogy közben a NAV 200 ezer pénztárgépet köt be rendszerébe. Vagyis az állam tisztában lesz egy pékség vagy cipőbolt forgalmával, de a kaszinóknál - Mile szerint - "a sötétben fog tapogatózni". Sőt, a korábban a nyerőgépek betiltásánál hivatkozott nemzetbiztonsági kockázatot sem igyekeznek kiszűrni.