Meg nem erősített információk szerint a központi költségvetésből jelentős összeget csoportosítanak át Tokaj-Hegyaljára, így egy olyan forrást képeznek majd, amelyből a szőlőművelésre alkalmas tokaji parlagterületeket vásárolna fel az állam, amely az érvényes jogszabályok szerint az állam, vagy annak képviselője, például a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) is élhet elővásárlási jogával. Ebből a földalapból juttatnának - ma még ismeretlen rendszerben és szempontok szerint - területeket szőlőtermesztésre vállalkozóknak.
Tokajban rendkívüli közgyűléseket tartottak a Tokaj-hegyaljai hegyközségekben, ennek nyomán több jelentős változás történhet. Gyakorlatilag száműznék a 3-4 puttonyos aszúborokat, azokat melyek eddig is szálkát jelentettek sok tokaji borász szemében. Egyelőre még nincs megállapodás arról, hogy eltöröljék-e az aszúknál a "puttonyos" megjelölést, és csak az aszú elnevezés maradna meg, amivel csak az 5, illetve 6 puttonyos terméket lehetne jelölni. Ezzel a lépéssel még egyet is értenének a gazdák, de egy neve elhallgatását kérő tokaji borász a Népszavának elmondta, hogy sok kistermelő a a hegyközségi közgyűlésekre már el sem ment, mert az új hegyközségi törvény miatt csak a nagy pincészetek akarata érvényesül ezeken a tanácskozásokon.
Azzal viszont már sokan vitába szállnak, hogy 2014. augusztusától kötelező lenne minden "tokaji" elnevezésű bornál, tehát a furmintnál, a hárslevelűnél és a sárga muskotálynál is kötelező lenne a helyben, vagyis a borvidéken történő palackozás. Eddig ez az előírás csak a különlegességekre vonatkozott. De még ez a változás is "lement volna a gazdák torkán", ha hosszabb türelmi időt szabott volna meg a közgyűlés. A kisebb gazdaságok viszont képtelenek tíz, esetleg százmillió forintos kiadással saját palackozót létesíteni, ami nem érné meg az általuk megtermelt bortermés mennyiségéhez sem. Emiatt gyengülhet a versenyképességük a saját palackozóval bíró nagy pincészetekkel szemben.
A sajtó is beszámolt arról, hogy a Tokaj Kereskedőház a szőlőtermesztés megújítására hivatkozva egy munkacsoportot foglalkoztat, melyben nemzetközi hírű szakemberek is dolgoznak. Megvizsgálják azt, hogy az állami borháznak beszállító kistermelők ültetvényeinek milyenek a termőhelyi adottságait, a talaj összetételét, vízháztartását és mikroklímáját, és ennek alapján milyen jellegű termelésre képes a gazdaság.
Az uniós szabályok szerint ha megkülönböztetve is, de Szlovákia is használhatja önálló szóként a Tokaj elnevezést.
Ígéretnek is tekinthető az a megfogalmazás, hogy lesz olyan támogatás, amely megoldhatja, hogy a kisebb termelők közös palackozót üzemeltessenek. A gazdák azt remélik, ebben az esetben valóban kizárólag a szakmai szempontok érvényesülnek, hiszen a 70 hektár saját területtel rendelkező Kereskedőház mintegy 1100 hektárról, több száz kistermelőtől vásárolja fel a szőlőt. A Kereskedőház a kistermelői szegmensben jószerivel monopóliumként működhet, és az érintettek kiszolgáltatottakká válhatnak ezáltal. Ha valakivel nem kötnek szerződést, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet.
Információink szerint a felmérés, amely egyes becslések szerint akár több száz millió forintos, esetleg milliárdos költséggel járhat, tavasszal érhet véget.
Emellett a termékleírás tervezett módosítása is további viharokat kavart. Ez ugyanis tiltaná a fajta megjelöléssel ellátott borok utólagos édesítését az adott fajta süritményének felhasználásával. Ez azért jelenthet gondot, mert a piac jelentős részben éppen a süritménnyel kezelt félédes borokat keresi. A gazdák még ezt is elfogadnák, de csak ésszerű határidővel. (Az indok az volt, hogy sokan más borfajtákhoz is felhasználták a tokaji sűrítményeket. Egyelőre a módosítás támogatói nem fogadták el azt a javaslatot, hogy inkább az ellenőrzést szigorítsák.)
