"Életem legszörnyűbb pillanata volt" - vallotta Wagner később megírt Emlékirataiban, mert amint belefogott, a szomszédságból fülsiketítő lárma hallatszott át. Valamilyen fémes zaj, nem lehetett megállapítani mitől eredt, de a fájdalom, a három kutató szerint nyomban átment a muzsikába, Mimének, a törpének a jelenetébe. Mime acélt kovácsolt, igen nagy erőfeszítéssel, hogy olyan penge legyen, amilyet Siegfried a hős sem tud összezúzni, és az érzés a partitúrában is borzalmas fájdalommá alakult át.
Mimének a kardot nem sikerült kellő keménységűvé kovácsolnia, és a három kutató szerint ez neki is "elviselhetetlen fájdalmat" okozott. A harmadik jelenetben a kovácsolást izzó fények is kísérik, elviselhetetlen mértékben, ami a törpében egyébként is undort keltett. Maga a szöveg is, (ugyancsak Wagner alkotása) visszatükrözte ezt a megszakítás nélkül visszatérő lármát.
A zaj mértéke a három Göbel szerint elérte a csaknem 18 hertz frekvenciát, amit aztán főként a vonósok tolmácsoltak kíméletlenül. Fölgyorsult az ütem is, így alakult át Wagner migrénje muzsikává. Legalábbis az eddig szokatlan megközelítésű elemzés szerint, amit az is befolyásolhatott, hogy a három Wagner rajongó nem annyira zenei szemszögből vizsgálta a Siegfried melódiáit, hanem inkább orvosi füllel.
Őket nem annyira maga a mű, hanem inkább a migrén eredete és hatása érdekelte. Operaház nézőterén a Ring rajongóinak ez aligha jutna eszükbe, hacsak nem orvosok, és nem túlzott mértékben is szakmai ártalomban szenvednek. Ami mellesleg eléggé ritka volna, mert az orvosok nagy része imádja Wagnert, és történetesen nem azért mennek el Bayreuth-ba, hogy erről konzultáljanak kollégáikkal.
(British Medical Journal)