Százezres szülések

Pénzt kért tizenhárom nőgyógyász a Honvéd Kórházban a szülészeten fekvő betegektől, erről tárgyalt tegnap a Fővárosi Törvényszék. A hat évvel ezelőtt emelt vád szerint Sz. Gergely, elsőd rendű vádlott és tizenkét társa szülések levezetéséért és egyéb beavatkozásokért öt- és százezer forint közötti összegeket követeltek.

Az Állami Egészségügyi Központ egy bejelentés alapján tett büntetőfeljelentést. A panasz szerint az altatóorvos füzetében pipával jelölték be azon betegek nevét, akik kifizették az ötezer forintos "elvárt" honoráriumot. Szabad, illő, elvárt, a három kifejezés valamelyikének elhangzása már kimeríti a büntetőjogi kategóriát - fogalmazott az ügyész. Mára a hálapénz kiirthatatlan jelenséggé vált Magyarországon, amit nem mindig köszönetképp, hanem olykor félelemből fizetnek a betegek. Egy tanulmány szerint a magyarok átlagosan 17 ezer forintot adnak orvosaiknak efféle juttatás gyanánt. A hálapénz fogalmát a Magyar Orvosi Kamara Orvosetikai Kódexe határozza meg. A hálapénz, a hálaszolgáltatás és bármilyen juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követően utólag, kérés nélkül az orvosnak ad - feltéve, ha az még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét - nem ütközik jogszabályba. Ettől élesen el kell különíteni az előre kért, elvárt juttatásokat. Az ügyész az ötöd rendű vádlott esetében végrehajtandó börtönbüntetést, a többieknél felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabását javasolta a bíróságnak. A júliusban életbe lépett új Büntető törvénykönyvben módosult az erre vonatkozó szabály. Eszerint, aki a kórház, mint gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyhöz jut, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. A nyomozás keretében meghallgatott tanúk nem ismerték egymást, de mindannyian alátámasztották a vádiratban foglalt pontokat. Többen közülük kiemelték, hogy szándékukban állt volna hálapénzt adni, viszont furcsának találták, hogy az orvos határozta meg annak mértékét.

Sz. Gergely védőügyvédje azzal védekezett, hogy a páciensek megkérdezték az orvosukat, mennyi pénzt szoktak nekik adni és ő erre válaszolva mondott konkrét összeget, de nem kötelezett senkit fizetésre. A többi vádlott védője is hasonlóan érvelt és bűncselekmény hiányában az eljárás megszüntetését kérte a bíróságtól. Két vádlott közös ügyvédje a következő tárgyaláson mondja el perbeszédét. Az orvosok nem tettek beismerő vallomást.

A hosszú évek óta húzódó eljárásban érintett nőgyógyászok igazságtalannak találhatják, hogy épp ők ülnek a vádlottak padján, hiszen a magyar egészségügyben nem csak esetükben érvényesek íratlan szabályok, kimondatlan tarifák. Bizonyos vendéglátóhelyeken a pincéreknek adott borravaló mértéke is meghatározott, mégsem kalkulálják bele a feltüntetett árba. A félelemből adódó, olykor nehezen összespórolt pénzek mégis ellenérzést válthatnak ki a betegekből, ahogy a jog asztalán sem mindig állják meg a helyüket. A vád és az ügyvédek nézőpontjai azt éreztetik, hogy a hálapénzt és velejáróit vékony határ választja el egymástól. Végül, várhatóan március hetedikén, bírói ítélet dönt majd arról, mikor léphető át ez a határ.