A maga korában ő volt Cristiano Ronaldo – írta róla az angol szövetség első embere, Greg Dyke. Ma Cristiano Ronaldo az, aki Eusebio volt a maga korában – javította ki másvalaki. Luis Figo, egy másik korábbi aranylabdás egyszerűen vetett véget a vitának: elment a király – írta a twitteren. Tavaly októberben Esubio is belement az összehasonlítgatásokba. Azt mondta, hiába szerzett nála több gólt (jelenlegi állás: 41 versus 47), Ronaldónak megadatott, hogy Liechtenstein és Azerbajdzsán ellen is pályára lépjen, neki komolyabb riválisok ellen kellett villognia.
Akárhogy is, különböző korok futballistáit összehasonlítani legföljebb azt vizsgálva lehet, saját korukban milyen szerepet játszottak. Mármost Eusebio a legjobbak legjobbika volt. 1965-ben, amikor megkapta az Aranylabdát, mindenképp, s talán ’66-ban is, amikor csupán egyetlen ponttal maradt le Sir Bobby Charlton mögött. A második helyet egy honfitársának „köszönhette”, aki nem őt, hanem az angolt tette az első helyre.
Abban az évben az angliai vb-n 9 találattal gólkirály lett, elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy válogatottja története legnagyobb sikerét aratva bronzéremmel zárt. Pedig a negyeddöntőben közel volt a vég: Észak-Korea már 3-0-ra vezetett. Ám a „Fekete Párduc” lecsapott, négy gólt szerezve megfordította a meccset. Az újságíró állítólag Eusebiónak utóbb azzal indokolt, azt hitte, úgy is magasan ő nyer majd. „Ha rám szavaz az első helyen, elsőként szereztem volna meg kétszer az elismerést” – nyilatkozta.
Eusebio 1942. január 25-én született az akkor portugál gyarmat Mozambikban. Gyermekkorát rettenetes szegénységben töltötte. Tanulás helyett futballozott, s milyen jól tette! A Sporting még tinédzserként Európába vitte, de végül profi szerződést a Benfica ajánlott neki, a gárda akkori trénerének, a magyar Guttmann Bélának a közbejárására. 1961-ben mutatkozott be, mégpedig egy olyan együttesben, amely Európa legjobbja (BEK-címvédő) volt akkor.
A lisszaboni együttesben 301 meccsen 317 gólt ért el, 11 bajnoki címhez és 5 kupasikerhez segítette csapatát, ’62-ben vele sikerült a BEK-címvédés (5-3 a Puskás-féle Real Madrid ellen), döntőbe jutott ’63-ban, ’65-ben és ’68-ban is, igaz, mindhiába. Európa legjobb góllövőjeként (Aranycipő) ünnepelték 68-ban és ’73-ban is, pályafutását 745 tétmeccs és 733 gól után fejezte be az Egyesült Államokban. Rendkívüli fizikai adottságai voltak, a 100 métert 11 másodperc alatt futotta, kiismerhetetlenül cselezett, bombaerősen lőtt.
Az elmúlt időszakban sokat betegeskedett, tavaly agyérgörccsel kezelték hetekig. Halála pontos körülményei nem ismertek, annyit tudni, szívelégtelenség következtében hunyt el. A szurkolók örökre élő emléke előtt adózva a Benfica stadionjánál található szobránál emlékeznek s gyújtanak mécseket.