Csak profikkal érdemes

Képtelenség annál nemzetibbet, annál polgáribbat, annál rezsicsökkentősebbet alkotni, mint összegyűjteni a legfainabb élő magyar emberek százas listáját, és kinevezni őket egy új magyar folyóirat szerkesztőségi munkatársává, amely lapnak ráadásul a neve is Magyar. Bónuszként mindezt úgy, hogy előtte meg sem kérdezzük őket, csak felveszünk egy raklapnyi szobrászt, orvost, püspököt, minisztert és egyéb kultúrfejedelmet egy olyan kollektívába, ahol Orbán Viktor csak a 61. helyen szerepel, mivel a lista nem fontossági, hanem ABC-sorrendben íródott.

Maximum egy feketeöves Puzsér Róbert vagy egy hiperkommunista brüsszeli rezsidémon köthet majd bele egy olyan újságba, ahol közös oldalon küldi el a kurvaanyjába a libsiket Deutsch Twittamás, illetve mereng Matolcsy György egy neves dél-oszét napilapban olvasott cikken, hogy 2020-ra megbukik a hanyatló Nyugat kapitalizmusa. Csodálatos lesz, amint Kudlik Júlia búgó hangon felolvassa, bocsánat, leírja, a múlt heti lottószámokat és a Duna vízállását, miközben Melocco Miklós betűkből formázza meg Gyurcsány felgyújtandó hungarocell-szobrát. Természetesen alig várom majd a Rákay Kálmán intendáns által koszos kétmilliárd forint állami támogatásból gründolt különszámot, amelynek minden egyes lapjára egy hangjegyet és egy remixelt Ady-idézetet pingál Ákos, 12 millió forint plusz áfáért.

De izgalommal várom a Pálffy István hányásfoltjával dedikált szüreti különszámot, amelynek címlapját Kálomista Gábor producer vöröslő fejével és az általa gyártott tévésorozatok összes nézőjének három fotójával illusztrálják. De azért lesznek itt súlyos politikai tartalmak is, nem csak móka és kacagás az élet. Mivel a csepeli rezsilovag, N. Szilárd nem került fel a listára - helyette Nékám Kristóf allergológus foglalta el az N-kezdőbetűsök szekcióját, Navracsics és Nemeskürty mellett, de ő csak a parlagfűszezonban csap majd oda a komcsiknak -, ezért Fónagy János tűzheti majd tollára az utolsó ortodox gázszámlákat, amelyeket még a fogyasztók kapnak a szolgáltatótól, és nem fordítva.

Az élmény már előre fokozhatatlannak tűnik, ezért nem vagyok hajlandó azt állítani, hogy a Magyar Krónika a fideszes értelmiség kifizetőhelye lesz, bármennyire is bökdösik a vállam arany sétapálcájukkal a forgószékem mögött álló cilinderes milliárdosok, IMF-hivatalnokok és Moszad-ügynökök. Nem érdekel az asztalomra dobott pénzköteg, nem fogom azt írni, hogy Kerényi Imrével közös platformon szerepelni a jobbos körökben is annyira ciki, hogy a százból jó, ha húsz ember vállalja majd a megtiszteltetést.
Kivéve, ha Orbán vagy legalább a felesége elfogadja a felkérést. Mert akkor már nem egy mezei Kerényi-baromságról beszélünk, hanem a Nemzeti Sajtó Pirkadatáról.