Előfizetés

Szörényi Levente nem lesz ott a Magyar Krónika értekezletén

A meghívott reménybeli szerzők közül Boross Péter, Koltay Gábor, és Melocco Miklós jelen lesz a Magyar Krónika csütörtöki alapításán. Szörényi Levente nem megy el, mert nem ér rá. Kudlik Júlia titokzatos, Kondor Katalin kritikát fogalmazott meg - számol be az ATV.hu.

Mint arról a Cink.hu nyomán beszámolt az atv.hu Magyar Krónika címmel kormányfolyóirat indul többek közt Orbán Viktor miniszterelnök részvételével. „A leendő lap főszerkesztője Bencsik Gábor, a Magyar Demokrata lapigazgatója, Bencsik András főszerkesztő és Békemenet-szervező testvére. A szerkesztőbizottság tagjai Balogh Zoltán, Kerényi Imre és Vizi E. Szilveszter. A szerkesztő a volt Magyar Nemzet-es Csontos János” – írták hétfőn.

Az alapító értekezletre a tervek szerint csütörtök délután kerül sor. Ezen részt vesz a kormányfő is. A lap spiritusz rektora, Kerényi Imre száz ismert embert hívott meg a csütörtöki értekezletre, akikkel valamilyen formában munkatársként számolna a Magyar Krónika vezetése. A százak közül az atv.hu munkatársa hetet ért utol.

„Meghívott vagyok a tanácskozásra és el is megyek” – mondta lapunknak Boross Péter volt miniszterelnök. Boross hangsúlyozta: bár elmegy a tanácskozásra, de hogy hogyan tovább, nem tudja. Felkérés esetén nem zárkózik el a Magyar Krónikával közös munkától, de ez a csütörtöki értekezleten látottak-hallottak függvénye. „Először hallanom kell, miről van szó” – mondta.

Szintén elmegy az értekezletre Koltay Gábor filmrendező. „Minden lehetőséget fontosnak tartok, hogy a kultúráról tájékoztassuk a közvéleményt. Ha ebben valamit tudok segíteni, akkor segítek. A puding próbája az evés” – közölte az atv.hu-val Koltay.

Bár szintén ott lesz, de érces kritikát fogalmazott meg Kondor Katalin újságíró. „Elmegyek, mert kaptam egy személyes meghívást, meghallgatom, hogy mit mondanak” – közölte a Magyar Rádió egykori elnöke, hozzátéve, hogy jelenleg nem dolgozik sehol. „Nem tartom nagyon ötletesnek az alapításnak ezt a módját, de el kell menni, meg kell hallgatni, ki mit mond” – tette hozzá. Úgy vélte: csütörtökön még nem dől el, hogy munkatársa lesz-e a Magyar Krónikának. Hozzátette: „túllihegett dolog egy százas listával lapot alapítani”.

A teljes cikket itt olvashatja.

Nemzetközi Cirkuszfesztivál Budapesten

Ma kezdődik a 10. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál, amelynek öt napja alatt csaknem 20 országból több mint 30 produkciót láthat a közönség a Fővárosi Nagycirkuszban.

A programok során a ligeti manézsban Kína, Olaszország, Oroszország, Ukrajna és Kuba mellett Spanyolország, Németország, Fehéroroszország, Dánia és Brazília legjobb csoportjai mutatkoznak be.

Az "A" műsor január 9-én egy, január 12-én pedig két alkalommal lesz látható, itt fellép többek között táncos show elemekkel bővített akrobataszámmal a The Godfathers ukrán együttes, trapézprodukcióval a kanadai Duo Azelle, az olasz Duo Triberti görkorcsolyapáros, valamint a brazil artista, Super Silva is, aki 14 méteres magasságban, biztosítókötél nélkül hajtja végre mutatványát.

A "B" műsort január 10-én és január 11-én lehet majd látni. Ebben a blokkban mások mellett fellép lengődróton a kínai Huang Jang, zsonglőrködik a francia Bouglione cirkuszdinasztia ifjú tehetsége és az ukrán Valerij Tkács is, emellett színpadra lép az orosz Sztinka csoport, amely rúdszámot mutat be.

Mindkét műsorban láthatja a közönség a kínai Csingtao csoportot, amely az egyik részben egy show elemekkel bővített lábikáriaszámmal, a másik programban rúdprodukcióval mutatkozik be.

Mindkét programban szerepel magyar produkció is: a Richter csoport lovas akrobataszáma a klasszikus cirkuszi hangulatot idézi majd, a jövő cirkuszát pedig Simet László szemaforszámával képviseli.

Január 13-án az esemény gálaműsorral zárul.

A budapesti cirkuszfesztivált 1996-ban rendezték meg először, azóta az esemény a világ második legrangosabb ilyen jellegű fesztiváljává nőtte ki magát.

Véres és szadista

Bársony Éva
Publikálás dátuma
2014.01.09. 06:53
Benedict Cumberbatch és Chiwetel Ejiofor. FORRÁS: PRO VIDEO FILM
Még egy mestermű, amelynek Oscart jósol a szakma az év végi nagy filmek hullámából: a 12 év rabszolgaság az angol Steve McQueen rendezésében, az ugyancsak angol Chiwetel Ejiofor főszereplésével, akinek partnere Michael Fassbender.

Még egy nagy film a tavaly év végi dömpingből: a Philomena és A Wall Street farkasa mellett a 12 év rabszolgaság is kiemelkedő teljesítménye a 2013-as évnek. Nem biztos, hogy ugyanúgy vonzza majd a közönséget, mint azok, de aki ma a film művészi erejére, kifejezőképességére, megrendítő gondolatiságára még kíváncsi, az nem csalódik az angol Steve McQueen mesterművében.

Akárcsak az imént említett másik két nagy dobása a tavalyi filmtermésnek, a 12 év rabszolgaság is valóságos eseményeken alapul. Nyolc évvel az amerikai polgárháború kitörése előtt, 1853-ban jelent meg a feketebőrű hegedűművész, Solomon Northup írása arról, hogy szabad New York-i polgárként miként csalták tőrbe és adták el rabszolgának a vad Délre 1841-ben.

Northup történetét a londoni születésű, színesbőrű rendező, McQueen úgy tette vászonra, hogy bár a néző jó pár filmet és tévésorozatot látott már a déli rabszolgák elviselhetetlen szenvedésekkel teli életéből, McQueen megfogalmazásában az ember áru mivoltának, állattá silányításának lényege mégis mai, mellbevágó megvilágítást kap.

Mindvégig ott van ugyanis a főhősben a szabadság kiirthatatlan tudata, és a néző azt kíséri végig, mint fosztják meg személyiségétől, önbecsülésétől, s még a nevétől is, hogy puszta tulajdonná váljon. Le kell tagadnia, hogy művelt, hogy tehetséges hegedűs, rabszolgaként még a nevét sem tarthatja meg.

Nem egyszerűen egy történet pereg előttünk, hanem mélyen belesüppedünk a mindenkori személyiségrablás és rasszizmus lényegének átélésébe. Ehhez persze kell Sean Bobbitt elképesztő szépségű és mégis erős realitású operatőri megfogalmazása, amitől a legszörnyűbb szenvedések képeinek is van valami áttetsző, provokatív költőisége, amivel a film a néző tudatában igazságot szolgáltat az ember mivoltuktól megfosztott embereknek.

McQueen a lélek összetörésének fokozatos bemutatása mellett nem tartózkodik a sokkoló hatású szenvedések jeleneteitől sem. Solomon az első gazdájánál visszaüt, ezért kikötik úgy, hogy a nyaka körül a kötéllel épp csak eléri lábujjhegyen a talajt.Vérfagyasztó a jelenet, mert körülötte folyik a mindennapi élet, de sorstársai közül senki nem mer még pillantást sem vetni rá. Idegtépően hosszú ideig látjuk, ahogy egy ember fuldoklik, s csak a gazda hazatérése menti meg az életét.

A másik hátborzongató jelenetben Solomon már egy másik gyapotültetvényes tulajdonában van. Michael Fassbender (McQueen Éhség és A szégyentelen című előző filmjeinek volt főszereplője) bicskanyitogató érzékletességgel formál figurát, alakítása nem teszi kétségessé, hogy az alkoholista, komplexusokkal terhelt fickó bestiális szadista, aki szereti eljátszani a csendes és bizonytalan urat.

Parancsára Solomonnak kell megkorbácsolnia azt a fiatal rabszolganőt, akit a gazda sorozatos erőszaktétele végül a halálba kerget. A korbácsolás addig tart, míg a lány hátáról szó szerint lefoszlik a hús, ahogy egy korábbi alkalommal Solomon szenvedte el a korbácsolás ilyen fokát.

McQueen ezt a látni is szörnyű jelenetet ugyancsak az elviselhetőség határáig húzza ki. De a korbácsolás látványába minduntalan bevillan a Solomont alakító kitünő angol színész, Chiwetel Ejiofor arcának és pillantásának képe. És ez emeli meg a jelenetet messze a naturális látvány fölé. Ugyanis ennek a nagyszerű színésznek az arca és a pillantása mindent elmond arról, milyen, amikor kifosztják az embert az emberségéből, s állattá nyomorítják, csak mert életben akar maradni.

A filmnek ez a jelenete Ejiofor rendkívül kifejező erejű színészi alakításának és McQueen gondolatiságának köszönhetően az ember történelmi korokon átívelő szörnyű tapasztalatáról beszél. Az elembertelenedésről, amelybe a szabadságától megfosztott ember kétségbeejtően belekényszeríti az embertelen hatalom.

Szép, komoly alkotás a 12 év rabszolgaság, a hét Golden Globe-jelölés arra utal, hogy McQueen és színészei hatásosan képviselik a filmnek, mint művészetnek a gondolatközlő szerepét.

12 év rabszolgaság *****