A szakszervezet nevében korábban a szocialista Nyakó István, illetve Kordás László azt kérte a belügyminisztertől, segítsen az elhunytak hozzátartozóinak, a tárca pedig tekintse őket saját halottjainak, hiszen munkavégzés közben hunytak el. Szerintük nem elfogadható, hogy a minisztérium különbséget tesz a munkavállalói között, hiszen ha a tárca fennhatósága alá tartozó szervezet munkavállalóját ilyen tragédia éri, máskor rögtön saját halottjának nyilvánítja őt a Belügyminisztérium.
Pintér válaszában azt írta, hogy elháríthatatlan volt a baleset, és utasította az illetékeseket, hogy vizsgálják meg munkavédelmi szempontból a közfoglalkoztatottak munkavégzési feltételeit. Az elhunytak munkaadója a Közép Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság volt, a családokat negyvenezer-negyvenezer forintos gyorssegélyben részesítették, és az illetékes szakaszmérnökség épületére kitűzték a fekete zászlót.
A közmunkásokhoz való hozzáállást jól mutatja egy borsodi eset is. Ott az egyik kistelepülésen szintén két közmunkás halt meg. Az egyik család egy férfi veszítette életét, és az önkormányzat ugyan kifizette a 130 ezer forintos temetési költséget, csakhogy a pénzt havonta tízezer forintonként levonják a feleség közmunkabéréből. A másik családban öt gyerek maradt árván. A legnagyobb gyerek lett a kisebbek gyámja; ő is közmunkás, az ő havi béréből is vonják a tízezer forintot.