Ehud Olmert - egykori politikai szövetségese a Kadima párt élén, majd utódja a miniszterelnöki székben - televíziós nyilatkozatban búcsúzott. "Mindig a tűzvonalban harcolt, eleinte a csatákban, később a politikában, de a róla kialakult képpel szemben nem szerette a háborút"- mondta a volt kormányfő-utód. "Arik élettörténete lenyűgöző, különleges és egyedi, áthatja az emberi jóság, az előrelátás és a vezetői képességek"- tette hozzá.
"Eltökélt volt, kemény, de tudott dönteni és vállalta a felelősséget, igazi vezető volt. Nincs hozzá fogható, talán nem is lesz"- zárta szavait láthatóan megrendülten Ehud Olmert, a közeli munkatárs.
Jair Lapid pénzügyminiszter Facebook-bejegyzése szerint Saron "kétszer élt. Egyszer, mint egy bájos vadember, egyszer, mint egy felelős felnőtt. Kétszer halt meg. Egyszer nyolc éve, másodszor pedig ma. Emléke legyen áldott."
A volt kormányfő fiai, Gilád és Omri a kórházból hazamentek a Gázai övezethez közeli családi Szikomor-tanyára, ahol elzarándokoltak édesanyjuk, a Brassóból elszármazott Lili sírjához. Saront felesége mellé temetik hétfő délután - közölte az egyik tévécsatorna.
Szombat este rendkívüli kormányülés kezdődik az állami temetés részleteiről. Maga a temetés egykori otthonának kertjében családi, szűk keretek között lesz, de előtte állami búcsúztatást tartanak az izraeli parlament, a kneszet épületénél.
Ariel Saron testét már vasárnap Jeruzsálembe, a kneszetbe szállítják, a nagyközönség vasárnap és hétfőn vehet búcsút a népszerű egykori tábornoktól, majd politikustól.
A tízes tévécsatorna értesülései szerint a temetésre Izraelbe érkezik Joe Biden amerikai alelnök, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Tony Blair, az Európai Unió közel-keleti különmegbízottja.
Saron 1928-ban Ariel Scheinermann néven látta meg a napvilágot a mai Izrael területén egy mezőgazdasági termelők alapította faluban. Szülei az orosz polgárháború elől menekültek a britek ellenőrizte Palesztinába.
Saron már kamaszkorában a zsidó termelők védelmét célzó őrjáratokon vett részt, 14 évesen pedig belépett a Haganába, a zsidó telepesekből álló önkéntes védelmi haderőbe, amelyen a később megalakult Izrael állam hadserege alapult.
Az 1948-as függetlenségi háborúban kitűnt rámenős, kezdeményező akcióival. Több csatában is súlyosan megsebesült. Katonai karrierjét gyakran hátráltatta megalkuvást nem tűrő természete. Volt, hogy parancsot tagadott meg azért, hogy merész stratégiáját végrehajtsa. Mindig az volt a szerencséje, hogy az eredmények végül őt igazolták.
Az 1973-as Jom Kippur-i háborúban újra önállóan cselekedett: tankjaival átkelt a Szuezi csatornán és meglepte a magukat győztesnek vélő egyiptomiakat. Senkitől sem kapott ilyen parancsot. Saron állítólag kikapcsoltatta a rádiókat, hogy ne lehessen őt felülről elérni, annyira biztos volt magában és a tervében. Sokak szerint Izrael ezzel neki köszönheti a háború menetében beállt fordulatot és így a győzelmet is. Az ekkor róla készült fényképeken bekötött fejjel szerepel. Hősként kezdték tisztelni.
Ariel Saron bekötött fejjel a Sínai félsziget térképét nézi 1973. október 17-én, a Jom Kippur-i háborúban. Fotó: Yossi Greenberg/GPO/Getty Images
1982-ben már védelmi miniszter volt. Parancsára az izraeli hadsereg egészen a libanoni fővárosig nyomult, de erre sem kapott a kormánytól világos felhatalmazást. Az ő csapatai ellenőrizték Bejrút térséget, amikor egy keresztény szekta vérfürdőt rendezett a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban. A több száz halottat követelő mészárlás körülményeit kivizsgálták és megállapították személyes felelősségét, ezért lemondott, de politikai karrierjének íve csak rövid időre tört meg.
2001-ben a jobboldali Likud élén miniszterelnökké választották. Az újra fellángoló palesztin terrorakciókért Jasszer Arafatot hibáztatta és gyakorlatilag évekre bezárta őt ramallahi székhelyére.
2005-ben aztán sok kérdésben megenyhítette álláspontját. Szembefordulva pártja meghatározó politikusaival - így a jelenlegi miniszterelnökkel Benjamin Netanjahuval is - keresztülvitte egyoldalú gázai kivonulási tervét. A béke reményében felszámolták az ottani zsidó telepeket, katonai bázisokat és a terület irányítását átadták a palesztinoknak.
A "héja", a "vérszomjas", aki 2000-ben palesztin népi felkelést gerjesztett csak azzal, hogy elsétált a muszlimok szent helyének is számító jeruzsálemi Templom-hegyre, öt évvel később már megszállásnak nevezte az izraeli katonai jelenlétet a palesztin területeken. "Azt gondolom, hogy rossz ötlet tovább folytatni a megszállás politikáját. És lehet, hogy nem szeretik ezt a szót, de itt erről van szó: megszállásról. 3,5 millió palesztin megszállása nem folytatódhat örökké. Nem hiszem, hogy ez így helyénvaló lenne."
Saron helyzete megrendült a jobboldali pártban ezért kilépett a Likudból és követőivel megalapította a centrista Kadima tömörülést, amely jóval békülékenyebb hangnemet ütött meg az arabokkal. Új politikájával komoly bázist épített a Kadima köré, de ennek gyümölcseit már nem ő aratta le.
2005 decemberében Ariel Saron izraeli miniszterelnök agyvérzést kapott. Rövid orvosi kezelés után munkába állt, ám két héttel később újabb, sokkal súlyosabb agyvérzésen esett át, ami után többet már nem tért magához.
