Nem osztom azt a véleményt, hogy amit szeretünk, azt ne bíráljuk. Minél kedvesebb valami, annál inkább rászorul az őszinteségünkre. Nem meglepő, hogy egy baloldali meggyőződésű ember igencsak kedveli a Klub-rádiót. Főként politikai műsoraiban a megszólaló riporterek és faggatottjaik fölkészültségét, hozzáértésüket, közéleti érzékenységét. Meg kulturális adásaiban Váradi Júlia nagy műveltségét, rokonszenves szubjektivizmusát. Ami viszont néha tetszik, néha nem, a hétköznapi egyórás hírek előtt, az a "Szép versek" sorozat. Vannak köztük csakugyan remekek, lelket fölkavarók, de helyenként nem mindig szépek, és a műfaj klasszikus törvényeit követve, nem is mindig versek. De hát a latin eredetű közmondás (de gustibus non est disputandum) gorombább magyar változata szerint az ízlések és a pofonok különbözők.
Jutott eszembe ez, amidőn nagyon kedves karácsonyi ajándékként megkaptam az ismét megjelent Faludy György kötetet, Heine verseinek átköltését, ezt a sajátosan gyönyörű Faludy műfajt. Magyarázkodik is előszavában Faludy, miért "költött át", miért nem csupán fordított, mert szerinte minden kornak megvan a sajátos szemlélete. Hanem, ami különösen megkapott "A világ sora" című költeménynek mindösszesen nyolc sora. Soha időszerűbb nem volt, mint napjainkban, amikor a magyar politikai és közgazdasági vitáknak, azok között is a legszenvedélyesebbeknek a témája a közember és a bankok viszonya. Meg nálunk most, amikor annyi indulatot provokál a szegények temetése. Nincs semmi szükség magyarázatra, mindennél többet mond Heine gondolatainak Faludy György-féle tolmácsolásában szó szerint kimásolt idézése. Íme.
"Aki gazdag, vagyonához/ egyre többet lophat, / akinek csak kevés jutott: / azt is elveszíti holnap. / Ám ha semmid sincs, az élet / hallani sem akar rólad. / Mit tehetsz bankszámla nélkül? / Megrendelheted koporsódat". Hát nem elevenébe vág ez a XIX. században alkotott német költő? Különösen, ha a XX. század megszállottja, Faludy György költi át!
Németország Faludy György átköltésében, Alexandra Kiadó
