Doni képeslap

Nem tudom, milyen volt a háború. Csak filmen és fotókon láttam a világégésből néhány megrendítő anzikszot. Bevallom, a pincére sem emlékszem, bár a nagyszüleim elmondása szerint a falu bombázása alatt a légópincében énekelgettem, dudorászgattam, mert olyan volt számomra az egész, mint amikor imádkozni jött össze a rokonság gyertyafényes estéken, amikor a csöppnyi láng nagy, sötét árnyékokat varázsolt a szoba falára. Nem tudom, milyen volt a háború. Bár áldott emlékű nagyanyám több jelét adta annak, hogy valami nincs rendben.

Minden nap félre kellett tennem az ebédhez kapott kenyér egy falatkáját, hogy ha megjön a doni csatából édesapám, legyen mivel kínálnom. Nagyanyám váltig hitte - vagy csak bennem akarta erősíteni a tudatot,- hogy egy szép napon sosem látott szülőm betoppan az öreg ház ajtaján, hogy engem, sosem látott gyermekét megölelje. "Meglásd, ha kitavaszodik, délceg apád átballag a Tarna hídján és meg sem áll a portánkig. Megálmodtam." Unásig ismételgette a tényként, részletesen előadott álmot.

Nem tudom, milyen volt a háború. De Pesterzsébeten, a Mártírok útjai általános iskolában az egyik osztálytársamnak hiányzott a fél lába. Bicegő alakja ma is előttem van, és a szörnyű látvány. Szalai Sanyinak ugyanis egy olyan fából készült, térdére erősített botszerű tákolmánnyal pótolták a lábát, mint amilyet kalóz kapitányok viseltek mesefilmekben. Mondták, egy felrobbant akna csonkította meg, amikor gyanútlanul átfutott a grundon.

A Valéria utca, ahol laktunk, legalább hat ilyen háborús sebet viselt. Az egykori lakóházak helyén terpeszkedő grundok akkoriban kezdtek értelmet nyerni. Édesanyám hollófekete hajában megjelent egy ősz csík. Ahol laktunk, az albérletet kiadó házigazda örök emlékként viselte a doni ütközet során "szerzett" idegrángást. Kilenc éves voltam, amikor megkaptuk édesapám holttá nyilvánításának dokumentumát. Két zöld tábori postai lap maradt utána. 1943 január 12-én a szovjet csapatok teljes offenzívát indítottak a Don kanyarban állomásozó 2. Magyar Hadsereg ellen. Kétszázezer szinte fegyvertelen magyar katona az életével fizetett.

Szerző
Szabó Iréne

Művész, buzi-e vagy?

Úgy gyűlöli a másságot a magyar Fidesz-politika, hogy arra lényegében kifejezés sincsen. Bár a tudomány szerint a lakosság - a választópolgárok! Hahó!!! - 5 százaléka homoszexuális, de őket gyűlölni jó a maradék 95 százalék a felbérelt - ami gáz. Amúgy azt sem hiszem, hogy a vonatkozó 5 százalék nem magatagadó buzizó kompenzáló… sőt! Érdemes lenne tán szétnézni a hazai vagy európai parlamenti képviselők között…

De miért is kell gyűlölni őket? Erre épeszű magyarázat nincsen. Vagyis van, hiszen buzizni jó. buzizni szép... Szereti a széljobb, annál meg tényleg nincs is szebb... És jönnek a választások, amikor végképp nem érdekes, kifélék, moslék népek húzzák az ikszet, ha jófelé húzzák...

Figyeljünk viszont a Magyar Művészeti Akadémia, a csudálatos hogyishívják, hitvallására. "Az akadémia hozzátartozói ellátásra az elhunyt rendes és levelező tagnak az elhunyttal a halálakor (ténylegesen) együtt élő házastársa, élettársa vagy bejegyzett élettársa, valamint az elhunyt rendes és levelező tag árvái jogosultak". Mármost gyűlöljük-e a bejegyzett élettársakat:? Komilfó-e a buzi, ha ránk szavaz?

Hogy idézzem: a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nyilvános és méltóságteljes. Természetesen a nyilvánosságot mellőzni kell abban az esetben, ha ezt a felek kifejezetten kérik. Amennyiben a felek a boldogító igent a hivatali helyiségen kívül, máshol kívánják kimondani, erre az önkormányzat jegyzőjétől kell engedélyt kérni. A bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvezető által kitűzött időpontban és helyen két 18. életévét betöltött, azonos nemű személy között jön létre.
A magyar (állítólag jobboldali, konzervatív) politikai elit gyűlöli a másságosságot. Szeretné úgy tudni, hogy ilyen nincsen is. De van. A vannal szemben azonban nincsen fegyvere a butaságnak.

A bejegyzett élettársi kapcsolat csak azonos nemű személyek között jöhet létre. Ahhoz, hogy kapcsolatukat hivatalossá tegyék, fel kell keresniük valamelyik körzetközpontban (olyan település, ahol van okmányiroda) működő anyakönyvvezetőt, ahol nyilatkozniuk kell arról, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatnak legjobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya és igazolniuk kell a bejegyzett élettársi kapcsolat törvényes feltételeinek meglétét is.

Ez alkalommal az anyakönyvvezető a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozásának időpontját is kitűzi, mely során az anyakönyvvezetőnek a felek kívánságát figyelembe kell vennie. A házassággal szemben a törvény nem ír elő 30 napos várakozási időt a bejelentés és a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése között. Fontos tudni, hogy amennyiben a bejegyzett élettársi kapcsolat létrehozását megelőző eljárásról készített jegyzőkönyv felvételét követő egy éven belül nem kerül sor a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítésére, az eljárást meg kell ismételni. Gyűlöljük a buzit, ha nem ránk szavaz. Ha igen, derék ember.

Ezt most eltakarítja a kormányzat, mert nem, és nem, és nem!
Ellenben ezermillió hektár földet, szőlőt nyerhet, aki az MMA élettársi hogyishívjákján elfekszik.
Gyertek, magyar művészek, mert Kerényi kívánja a buzikat!
Broáf - ez egy hangutánzó szó.

Szerző
Veress Jenő

"V"

Ha valami teljesen indokolatlan, akkor ez a cím. Hisz a győzelmet jelképező V-betű egyáltalán nem illik ahhoz, ami a baloldalon az elmúlt időszakban történt. Úgy is fogalmazhatunk: az ellenzék - ahogy a bon mot tartja - kipróbálta az összes rossz variációt, mire eljutott ahhoz a ponthoz, amit az első pillanatban is akart. Szóval győzelemként bemutatni a keddi megállapodást barokkos túlzásnak tűnik. És mégis: muszáj azt hinnünk, hogy valami jó történt velünk tegnap. Hogy az a szignó, amelyet a végső megállapodás végére kanyarítottak a politikai vezetők, tényleg egy pozitív folyamat elindítója. Egy olyan folyamaté, amely megadja a lehetőségét egy új Magyarország fölépítésének. 

Ami egyben azt is jelenti, hogy a neheze még csak most jön. Egységes kommunikációval, meggyőző érvekkel, szüntelen munkával, folyamatos országjárással kell meggyőzni az embereket két dologról: először arról, hogy ez a társaság valóban képes az ország irányítására, másodszor pedig arról, hogy megbirkózik majd a jobboldal szélsőséges megmozdulásaival. Nem írtam ide a legfontosabbat, vagyis azt, hogy a Fidesz-rendszertől való megszabadulás az egész ország érdeke, s azért nem, mert hiszek benne: ezt már a magyar lakosság döntő többsége tudja.

Tudnia kell, hogy becsapják, tudnia kell, hogy megpróbálják megfélemlíteni, tudnia kell, ha nem része a klientúrának, kirekesztik. Igen: állítom, hogy az emberek, a polgárok, a magyarok, a magyar emberek - ahogy tetszik - átlátnak a Fidesz mesterkedésein, tudják mivel és hogyan akarják őket manipulálni, s azt is tudják, hogy ez az út hova vezet. Hogy az a maffiaállam, amit Orbán létrehozott, mindig egyre többet akar, tényleg olyan, mint a kisgömböc: felfal mindent, ami elé kerül, amit megkíván. És mindent megkíván: a jószágodat, a földedet, a házadat, éppen talán csak az asszonyodat nem. Az ilyen hatalom, bármit is ígérjen, sosem konszolidál, egyszerűen azért, mert nem fér bele a természetrajzába.

De ne foglalkozzunk most Orbánnal, fordítsuk fejünket azok felé, akik végül meghallva és megértve a többség akaratát, elindulnak azon az úton, amely felszabadíthatja az embereket a Fidesz nyomás alól.

A V-betű, az írás címe ezt akarná jelképezni. A változás, a változtatás esélyét, lehetőségét. Ami persze csak úgy sikerülhet, ha ez a társaság innen kezdve összezár, egységes stratégia, egységes nyelv, egységes kommunikáció jellemzi a munkáját. Ha képes megszüntetni az egymást kioltó nyilatkozatokat, félreteszi az összes korábbi ellentétet, s nem a másikat, hanem a valódi politikai ellenfelet akarja legyőzni.

Ehhez persze az is szükséges, hogy képes legyen a helyén kezelni a Fidesz támadásait, s persze a hatalmas médiafölényét is. A kormánypárt és vazallusai mindent el fognak követni, hogy megosszák a baloldalt, hogy tovább gyilkolják vezetőinek karakterét, hogy követőit kriminalizálják. Vagyis folytatják azt, amit eddig is mesterfokon űztek. És amire hajlamos volt a baloldal rémülten reagálni, fölnagyítva, fölerősítve finkelsteini gondolatokat. Pedig ebből a kommunikációból, a gyűlöletbeszédből elillant már az innováció, állítom: kifáradt a Fidesz verbális gyilokgyára. Nem mintha arra vágynék, újuljon meg ez az iparág, sőt ellenkezőleg, annak örülnék, ha eltűnne a magyar közbeszédből.

De mert ez nem fog bekövetkezni, itt az ideje kimondani: lám az idő túlhaladt a Fidesz ünnepelt kommunikációján is. Mondatai helyenként nevetségessé, máskor szánalmassá váltak, s éppen ezekre a nevetséges, szánalmas jelekre kell rámutatnia az ellenzéknek. Arra például, hogy négy év, egyébként gyalázatos kormányzása után sem jut eszébe más a kormánypártiaknak, mint a 2010 előtti időszak nyócévezése; hogy egy politikailag kiöregedett pártvezetői garnitúra (Orbán, Kövér, Áder, Deutsch) próbálja az ellenfeleket karanténba zárni; hogy a maffiaállam létrehozói beszélnek a baloldal korrupciójáról; hogy az önálló gondolkodást kiölő, lassan negyedszázada a hatalom különböző formáiban ülő vezetői garnitúra beszél a másik oldal váloztatni és változni képtelenségéről, és még sorolhatnánk.

És bár nem ez a legfontosabb üzenet, tudniillik, hogy Orbánék felett eljárt az idő, de fontos tudni és tudatni: a kommunikációjukból is elszállt a varázserő. Ezt az üzenetet, azonban csak akkor lehet célba juttatni, ha a baloldal vezetői, az újonnan létrejött szövetség vezetői is elhiszik: ők többet, jobbat és újabbat tudnak mondani a választóknak.

Kedden, az aláírás vélhető bekövetkeztének hírére azonnal mozgásba lendült az internet világa. Az első kommentek jellemzően a jobboldal híveitől érkeztek, előszedve az összes régi panelt, gyalázkodó frazeológiát. Óvnék mindenkit, hogy ezt tekintse közvéleménynek, s ez alapján ítélje reménytelennek az összefogást. Egy pillanatig se higgye senki, hogy ezek a hangok elnémíthatók, és az a jó, hogy a modern világ ezt már nem is teszi lehetővé.

Értelmes gondolatokkal, igazi érvekkel előbb-utóbb az ilyen támadások megfogalmazói beszorulnak saját szubkultúrájukba. Ehhez azonban valóban szükség van a világos, egyértelmű beszédre, a teljesen lebutított kommunikáció ellenszérumának megtalálására. Ez a feladat, s ha a most felálló csapat csak erre koncentrál, értelmet nyer az a bizonyos V-betű. V, mint várakozás, V, mint verseny, V, mint változás.

V, mint victory?

Szerző
Németh Péter