Előfizetés

Kigyulladt egy pulykafeldolgozó Inárcson

Kigyulladt egy pulykafeldolgozó üzem Inárcson szombat reggel, az oltáson harminc tűzoltó dolgozik, személyi sérülésről nem érkezett jelentés - közölte a Pest megyei Katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője.

Csámpai Attila elmondta: a 250 négyzetméteres alapterületű egyszintes épület oltását a dabasi, a monori és a fővárosi tűzoltók kezdték meg, majd a megyei katasztrófavédelmi műveleti egység is a helyszínre vonult, és végül öt vízsugárral fékezték meg a lángokat.
A mentés során a szakembereknek sikerült eltávolítaniuk egy, a lángoló üzem mellett álló teherautót is.
A tűzoltók jelenleg az utómunkálatokat végzik.
A tűzben senki nem sérült meg, és állat sem pusztult el.

Hajrá, kisfiú!

Most pedig Kerényi Imrére fogok hallgatni. Új év, új élet. Utoljára több, mint húsz éve fordult velem elő, hogy követni akartam az útmutatását. Akkor még a Demokratikus Charta egyik szóvivőjeként lobogó fehér ingben szónokolt - voltaképpen a mai Kerényi Imrék ellen. De azóta megátalkodott lettem. Hiába mondta, nem járultam az Alaptörvény Asztalához az önkormányzatban. Nem néztem meg az Alaptörvényhez megrendelt festményekből készült kiállítást. Nem üdvözöltem a Nemzeti Színház élén a vezetőváltást, nem nevettem Kerényi melegekről való tréfálkozásán. Sőt: a parlamentben ellene szavaztam a Művészeti Akadémia teljhatalmának és milliárdokkal történő kistafírozásának.

De ennek most vége. Kész vagyok megfogadni Kerényi főszerkesztő úr intelmeit, amelyeket az új kormánypárti folyóirat, a Magyar Krónika szerzőihez intézett. Pláne, hogy azt is tudom, hogy a folyóirat indítását maga a miniszterelnök szorgalmazta, sőt, "megalkotásában - mint szerző - személyesen maga is közreműködne". A külcsín méltó lesz a belbecshez: vastag, merített papír, az Alaptörvény díszkiadását formázó méret. A példányok többségét ingyen osztják ki a könyvtáraknak, az iskoláknak és az állami vezetőknek. Úgy kell az utóbbiaknak, de hát a szép stallumot néha meg is kell szolgálni, különben is a kiválasztott kör olvasnivalóval ellátása haladó hagyomány. Én még emlékszem a C-betűjellel ellátott zöld MTI-bizalmasra.

A folyóirat mottója majdnem megkönnyeztetett: "Keresd a jót! A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond." Az ilyen módon az evangélium-szerzők babérjaira törő Kerényi elmagyarázza: "Híveink sorvezetőre vágynak. Szerzőink vezetik az olvasót." Mint a kis úttörők az öreg nénit, még ha nem is akar átmenni a túloldalra. Témaötletekkel is szolgál: "Kinyílott a pitypang. Megírom. Csökkent a rezsim. Megírom." "Ha ikergyermekeink születtek, jöhet róluk a mobiltelefonon készített felvétel."
Ikergyermekeim ugyan sajnálatosan nem születtek, sőt a pitypang sem nyílott ki, de azért én most megírom. Két örömhírem is van. Az egyik persze a last minute ellenzéki összefogás, de tartok tőle, a főszerkesztő nem ilyesmire gondolt. A másikhoz még az igényelt gyerekfotó is jöhetne. Láttam egy bátor kisfiút, reményt a jövőre. Aki nem hiszi, nézze meg a miniszterelnök blogjára kitett videofelvételt. Orbán Viktor miután közösen felavatott egy utat szlovén kolléganőjével, a társaságában lévő Rogán Antalnak felajánlja, ha már erre járnak, ugorjanak be Szakonyfaluba, Rogán szülőhelyére. Igazán szép kis falucska, 350-en lakják, a polgármester történetesen Rogán nővére. Még focicsapatuk is van (különben hogy kerülhetnének a miniszterelnök szeme elé), a helyi Suttyó Italbolt szponzorálja, ahova Rogán be is ugrik a gyerekkori barátokhoz. Innentől kicsit elbizonytalanodtam, mert Rogán édesanyja, Klári mama, aki a hamarosan színre lépő kisfiú után a második legrokonszenvesebb szereplő, nem bír nem igazat mondani. Noha a film elején még rögtönzött látogatásról volt szó, ő bevallja: "Több napja szinte már a konyhában laktam."

Került is az asztalra jóféle szilvapálinka és almásrétes. Ilyen jó rétest a miniszterelnök úr szerintem csak Marika asszony jóvoltából a Torgyán házaspárnál, vagyis az akkor még esélyes köztársasági elnök-jelöltnél kóstolt. De ez legyen Rogán Antal számára intő jel. A társaság most még idilli egyetértésben ül az asztalnál: egy miniszterelnök, két polgármester, egy anyuka és egy polgármester-feleség. A stáb a kamerával nem látszik, de nyilván hozzájárult az oldott hangulathoz.

De most jön az igazán felvillanyozó jelenet, a megírandó öröm. Orbán ellátogat a helyi óvodába. Ötgyerekes apukaként nyilván ért a gyerekek nyelvén, így magabiztosan szóba elegyedik az egyik, a délutáni alvásból felriadó kisfiúval, aki egy plüssnyuszit szorongat. "Mutasd már meg a nyuszidat, hadd nézzem!" A bátor ovis - számos történelmi tapasztalat lenyomatát őrizve génjeiben - kirántja a miniszterelnöki kezekből a nyuszit. Mire Orbán, kissé meghökkenve: "Hé, barátom, nem veszem el!" Ajjaj. Ilyenkor kell csak igazán elkezdeni aggódni. De csak bámulni tudom a kisfiú helyzetismeretét. Anélkül, hogy tudhatott volna mondjuk Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi tevékenységéről, jogok, járandóságok, bérek elvételéről, a kenyér, a szabadság és a jövő megrövidítéséről, a megnyugtatónak szánt "nem veszem el" szavakra csak még szorosabban markolja a nyusziját. Szemben annyi felnőttel, ő nem adja, megvédi a jogait. Lehet, majd azt sem hagyná, hogy átírják a történelemkönyvét, poroszos szigorral egyen-tananyagot öntsenek a fejébe. Hogy megfizethetetlenné tegyék számára az egyetemet. Hogy megfosszák hazájától, mert csak külföldön talál munkát. Hogy békemenetre és vezényszóra szavazni tereljék.

A sokezer lájkoló között van egy szívszorító beírás: "én is szívesen látnám, csak én vízzel bírnám megkínálni, meg zsíroskenyérrel." De ez a kisfiú reményt ad, hogy nem tűrünk el mindent. Ez jó hír. Ezért megírom. Hajrá kisfiú! Neked drukkolok. Szólj a felnőtteknek is.

Hajrá, kisfiú!

Most pedig Kerényi Imrére fogok hallgatni. Új év, új élet. Utoljára több, mint húsz éve fordult velem elő, hogy követni akartam az útmutatását. Akkor még a Demokratikus Charta egyik szóvivőjeként lobogó fehér ingben szónokolt - voltaképpen a mai Kerényi Imrék ellen. De azóta megátalkodott lettem. Hiába mondta, nem járultam az Alaptörvény Asztalához az önkormányzatban. Nem néztem meg az Alaptörvényhez megrendelt festményekből készült kiállítást. Nem üdvözöltem a Nemzeti Színház élén a vezetőváltást, nem nevettem Kerényi melegekről való tréfálkozásán. Sőt: a parlamentben ellene szavaztam a Művészeti Akadémia teljhatalmának és milliárdokkal történő kistafírozásának.

De ennek most vége. Kész vagyok megfogadni Kerényi főszerkesztő úr intelmeit, amelyeket az új kormánypárti folyóirat, a Magyar Krónika szerzőihez intézett. Pláne, hogy azt is tudom, hogy a folyóirat indítását maga a miniszterelnök szorgalmazta, sőt, "megalkotásában - mint szerző - személyesen maga is közreműködne". A külcsín méltó lesz a belbecshez: vastag, merített papír, az Alaptörvény díszkiadását formázó méret. A példányok többségét ingyen osztják ki a könyvtáraknak, az iskoláknak és az állami vezetőknek. Úgy kell az utóbbiaknak, de hát a szép stallumot néha meg is kell szolgálni, különben is a kiválasztott kör olvasnivalóval ellátása haladó hagyomány. Én még emlékszem a C-betűjellel ellátott zöld MTI-bizalmasra.

A folyóirat mottója majdnem megkönnyeztetett: "Keresd a jót! A Magyar Krónika nem harcol, hanem örömet mond." Az ilyen módon az evangélium-szerzők babérjaira törő Kerényi elmagyarázza: "Híveink sorvezetőre vágynak. Szerzőink vezetik az olvasót." Mint a kis úttörők az öreg nénit, még ha nem is akar átmenni a túloldalra. Témaötletekkel is szolgál: "Kinyílott a pitypang. Megírom. Csökkent a rezsim. Megírom." "Ha ikergyermekeink születtek, jöhet róluk a mobiltelefonon készített felvétel."
Ikergyermekeim ugyan sajnálatosan nem születtek, sőt a pitypang sem nyílott ki, de azért én most megírom. Két örömhírem is van. Az egyik persze a last minute ellenzéki összefogás, de tartok tőle, a főszerkesztő nem ilyesmire gondolt. A másikhoz még az igényelt gyerekfotó is jöhetne. Láttam egy bátor kisfiút, reményt a jövőre. Aki nem hiszi, nézze meg a miniszterelnök blogjára kitett videofelvételt. Orbán Viktor miután közösen felavatott egy utat szlovén kolléganőjével, a társaságában lévő Rogán Antalnak felajánlja, ha már erre járnak, ugorjanak be Szakonyfaluba, Rogán szülőhelyére. Igazán szép kis falucska, 350-en lakják, a polgármester történetesen Rogán nővére. Még focicsapatuk is van (különben hogy kerülhetnének a miniszterelnök szeme elé), a helyi Suttyó Italbolt szponzorálja, ahova Rogán be is ugrik a gyerekkori barátokhoz. Innentől kicsit elbizonytalanodtam, mert Rogán édesanyja, Klári mama, aki a hamarosan színre lépő kisfiú után a második legrokonszenvesebb szereplő, nem bír nem igazat mondani. Noha a film elején még rögtönzött látogatásról volt szó, ő bevallja: "Több napja szinte már a konyhában laktam."

Került is az asztalra jóféle szilvapálinka és almásrétes. Ilyen jó rétest a miniszterelnök úr szerintem csak Marika asszony jóvoltából a Torgyán házaspárnál, vagyis az akkor még esélyes köztársasági elnök-jelöltnél kóstolt. De ez legyen Rogán Antal számára intő jel. A társaság most még idilli egyetértésben ül az asztalnál: egy miniszterelnök, két polgármester, egy anyuka és egy polgármester-feleség. A stáb a kamerával nem látszik, de nyilván hozzájárult az oldott hangulathoz.

De most jön az igazán felvillanyozó jelenet, a megírandó öröm. Orbán ellátogat a helyi óvodába. Ötgyerekes apukaként nyilván ért a gyerekek nyelvén, így magabiztosan szóba elegyedik az egyik, a délutáni alvásból felriadó kisfiúval, aki egy plüssnyuszit szorongat. "Mutasd már meg a nyuszidat, hadd nézzem!" A bátor ovis - számos történelmi tapasztalat lenyomatát őrizve génjeiben - kirántja a miniszterelnöki kezekből a nyuszit. Mire Orbán, kissé meghökkenve: "Hé, barátom, nem veszem el!" Ajjaj. Ilyenkor kell csak igazán elkezdeni aggódni. De csak bámulni tudom a kisfiú helyzetismeretét. Anélkül, hogy tudhatott volna mondjuk Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi tevékenységéről, jogok, járandóságok, bérek elvételéről, a kenyér, a szabadság és a jövő megrövidítéséről, a megnyugtatónak szánt "nem veszem el" szavakra csak még szorosabban markolja a nyusziját. Szemben annyi felnőttel, ő nem adja, megvédi a jogait. Lehet, majd azt sem hagyná, hogy átírják a történelemkönyvét, poroszos szigorral egyen-tananyagot öntsenek a fejébe. Hogy megfizethetetlenné tegyék számára az egyetemet. Hogy megfosszák hazájától, mert csak külföldön talál munkát. Hogy békemenetre és vezényszóra szavazni tereljék.

A sokezer lájkoló között van egy szívszorító beírás: "én is szívesen látnám, csak én vízzel bírnám megkínálni, meg zsíroskenyérrel." De ez a kisfiú reményt ad, hogy nem tűrünk el mindent. Ez jó hír. Ezért megírom. Hajrá kisfiú! Neked drukkolok. Szólj a felnőtteknek is.