„Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a magyar parlament ellen. A magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen. (...) hosszú távra szóló szerződést köt Oroszországgal a XXI. századot és a magyar nép, a teljes Kárpát-medencei életét döntően meghatározó kérdésben: az energia kérdésében. Úgyhogy arról mi semmit nem tudunk. ” Orbán Viktor, 2008. február 28.
Orbán így kommentálta, amikor az akkori MSZP-vezette kormány nyíltan, átlátható módon, számos európai országgal közösen kinyilvánította részvételi szándékát a Déli Áramlat gázvezeték építésében. Azóta Orbán a beruházás leglelkesebb támogatója lett. Vagyis meghazudtolta magát. Most viszont a paksi paktummal rátett még egy lapáttal: az akkori vádjai hamisak voltak, most viszont pontosan azt csinálja, amivel akkor alaptalanul támadta az ellenfeleit.
Orbán Viktor évek óta tudatosan hazudik és félrevezeti az országot, az embereket és a parlamentet is. Ezzel a húzással pedig a tízmillió magyar életét közel egy évszázadra meghatározó kérdésben, egy személyben, titokban döntött. Úgy, hogy semmilyen beleszólást nem ad senkinek.
Egy normális demokráciában egy ilyen fajsúlyos államközi szerződés megkötése a következőképpen néz ki. Széles körű szakmai, tudományos és gazdasági egyeztetések során kimunkálják az ország érdekének leginkább megfelelő stratégiát. Ezt – tekintettel az ügy súlyára és arra, hogy legalább 80 évig meghatározza a sorsunkat – a parlamentben összpárti egyeztetések során tovább formálják. Az sem mellékes, hogy mit gondol minderről a nép, ezért az ügydöntő népszavazás kiírása is jogos felvetés. Ezt követően a parlament a kialakított konszenzus alapján kötött mandátumot ad a kormányfőnek a megállapodás megkötésére, amit aztán szintén az országgyűlés érdemi vitával és a beleszólás jogával véglegesít, elfogad és szentesít.
De beszéljünk a dolog mérhetetlen anyagi terheiről is! Az a hitel, amit most Orbán az oroszoktól felvett, majdnem pontosan megegyezik a korábban az IMF-től felvett hitel összegével. Ha a nyugati államok, köztük Magyarország által fenntartott, vagyis részben a saját bankunktól felvett hitel nem volt jó Orbánnak, a keletről felvett, három évtizedig tartó függést jelentő hitel miért az? Egyáltalán milyen szabadságharc az, amelyik évtizedekre totálisan kiszolgáltatja az országot?
Én nem vagyok oroszellenes és az atomenergia felhasználásának lehetőségét sem vetem el. De Európa-párti vagyok: Magyarország helye Európában van. Orbán Viktor viszont mindig is kettős játékot játszott. Hol oroszellenes volt, hol Európa-ellenes. Attól függően, mi hozott hasznot neki. De úgy látszik, most végérvényesen döntött. A mostani lépésével Orbán túl messzire ment – kelet felé. Ezzel teljesen hitelteleníti és leleplezi az egész szabadságharcos hazugsághadjáratát.
Négy éven át mást se hallunk tőle, mint a függetlenségi szövegeket. Azzal hencegett, hogy minden idegen érdektől megvédi az országot. Moszkvához hasonlítgatta Brüsszelt, csak mert figyelmeztették tévedéseire és bűneire. Most meg Moszkva karjaiba vetné magát és az országot. Büszke európai helyett inkább lesz Putyin pincsije, ahogy pár éve még ő fogalmazott. Régen „Továriscsi konyec!”, most meg „Zdrávsztvújtye továriscsi!”
A Fidesz eddig azzal kampányolt, hogy nem leszünk gyarmat. Ehhez most odatettek egy lábjegyzetet: jó pénzért kivéve: orosz gyarmat.
Jogos kérdés az is, hogy ki is járna jól ezzel az egésszel? A most 3-4000 milliárdosnak mondott beruházás 40 százalékát ígérik magyar beszállítóknak. Persze szigorúan törvényes, versenytárgyalásos alapon. Ma már tudjuk, hogy Orbán rendszerében ez mit jelent: egyenes utat a Közgép előtt. Annyi Simicska-talicska és Nyerges-vontató fogja elszállítani a közpénzeket, amennyit még nem látott ez az ország! De itt súlyos biztonsági kockázatokról is szó van. Az atomerőmű-építés felelősségteljes dolog. Itt nem kísérletezgethet a Közgép, hátha meg tudja csinálni. Atomreaktorról, nem stadionról van szó, itt nem az a kérdés, hogy minden ülőhelyről jól belátható-e a pálya…
A reaktorok építését a Fidesz most megpróbálja összekötni a rezsicsökkentéssel, ami úgy hazugság, ahogy van. A kettőnek egymáshoz az égvilágon semmi köze. Ráadásul az új reaktorok még évekre lesznek a működéstől, amikor meg kell kezdeni a törlesztést az oroszoknak. Erre nyilvánvalóan újabb hiteleket kell majd felvenni. Ha eddig törékeny volt a magyar gazdaság helyzete, ettől milyen lesz? Most egyetlen mozdulattal vágja sutba az elmúlt négy évben hangoztatott adósságcsökkentési célokat és megteszi, amit 2011 nyarán ígért: megköti a következő tíz kormány kezét. Aki pedig elhiszi, hogy ennek az árát végül nem a fogyasztók, a magyar emberek fizetik meg, az nyugodtan szavazzon a Fideszre!
Az pedig végképp az arcátlanság csúcsa, hogy Orbán egy 1966-os, a nukleáris technológia békés felhasználásáról kötött magyar-szovjet megállapodás mögé próbálja elrejteni az évszázad lopását! Mégis, mit képzel, ki fogja elhinni neki, hogy „csak” erről van szó? Miközben a moszkvai sajtó arról cikkezik, hogy „Megindultak az oroszok!”, meg hogy „Eurázsiaiak a Duna partján”. A miniszterelnök most azt állítja, hogy mindig is közeledni akart az oroszokhoz.
Lázár János mondta 2010-ben: „Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében.”
Akinek az évszázad üzlete lenne: Orbán, Lázár, Simicska és a többi fideszes oligarcha. Aki pedig veszítene: az összes többi magyar. Nem hagyjuk, hogy így legyen. Erről is fog szólni a választás április 6-án.
Mesterházy Attila, az MSZP elnök-frakcióvezetője