Francois Hollande már 2017-re készül

Mindenki nyert, vélik többen Franciaországban, az államfő múlt keddi sajtóértekezlete után. A Closer című pletykalap Hollande elnök férfiúi "kiruccanásának" föltárásával az utcákon néhány ezerrel több példányt adott el, az államfő viszont őszinte beszédével, de főként gazdasági programjával, ha még nem növelte is alacsony népszerűségét, a korábbinál nagyobb bizalmat ébresztett.

Már eleve meglepetést keltett az Élysée-palota dísztermében, hogy amint Hollande megjelent szónoki emelvénye mögött, nem gondterhelt politikust láttak, hanem megenyhült tekintetűt, magabiztos kisimult arcút. Korábban a kommentárok többsége azt latolgatta, hogy a bulvárlap leleplezése a színésznő és Hollande titkolt viszonyáról, megsemmisíti-e majd a szilveszteri sajtóértekezletnek csak röviden vázolt bejelentését a munkát terhelő költségek csökkentéséről, és ezzel az állástalanság enyhítéséről? Nem így történt. Az elnök eleve közölte, hogy nem hajlandó reagálni a magánéletét firtató híresztelésekre, csak a közéletet foglalkoztató kérdéseket fejti ki, és ezzel máris hangulatot váltott.

Igaz, ehhez szükség volt arra is, hogy Pierre Gattaz, a munkáltatók első embere, habozás nélkül partnerséget vállalt az eljövendő tárgyalásokon. Kedvezőn fogadta, hogy a kormányzat hajlandó enyhíteni a foglalkoztatást terhelő költségeken, és ettől reméli a már-már tragikus méretű munkanélküliség enyhítését. Gattaz a múlt hét végén úgy nyilatkozott, hogy valójában még tavaly novemberben ők ajánlották föl az Élysée- palotának a "felelősségi paktum" megkötését, és most örömmel tölti el a kedvező fogadtatás. Igaz, még a kormányzattal valamennyire rokonszenvező Le Monde is "póker játszmának" minősítette a várható párbeszédet, amelynek azt kellene magával hoznia, hogy a jelenlegi 11,2 százalékos munkanélküliség belátható időn belül úgy 5 százalék körülire csökkenhet, és elkezdődhet a javulás.

A múlt hét keddje óta valamelyest a nemzetközi életben is javult Franciaország értékelése, bár sok illúzió nincs abban a tekintetben, hogy minden simán megy majd. A vállalkozók eredetileg 100 milliárd eurós könnyítést reméltek volna a kormánytól, de ha ennek a felét sikerülne megközelíteni, már az is sikernek számítana. A valamivel kedvezőbb társadalmi légkör ellenére sem várható azonban gyors és könnyű megállapodás. Már csak azért sem, mert a szocialista kormányzatnak szakszervezeti oldalról is a reméltnél görcsösebb ellenállással kell számítania.

Agglegények és hajadonok

Cécilia Attias, Nicolas Sarkozy elvált felesége sajtó nyilatkozatában azt sejtette, hogy véleménye szerint a "lelki válságokat" az állam csúcsán úgy lehetne enyhíteni, sőt megtakarítani is, ha a franciák időnként agglegényeket vagy hajadonokat választanának az Élysée-palotába. Így, ha ezek később kísértést éreznének is a "kötetlenebb" szerelmi életre, a közéleti botrány enyhíthető volna. Az ötlet hatását mérsékeli kissé azonban, hogy a jelenlegi Madame Attias, annak idején, egy közös családi üdülés alkalmából maga is engedett a csábításnak, az akkori Madame Sarkozy pillanatnyi távollétében a még nős és családos férfiú hotelszobájában kötött ki. Amikor meg már a frissen megválasztott köztársasági elnök ünnepi luxus fogadását Cecilia megrendezte, a mámoros hangulat csillapodásával néhány nap múlva, újonnan választott és elfogadott párjával, Monsieur Attias-val fölkerekedett, és a tengeren túlra távozott. Most is ott élnek. A váratlan változás viszont úgy látszik nem túlságosan terhelte meg az újdonsült és faképnél hagyott elnöki férjet sem, mert sebtében kimondott válásuk után anyakönyvvezető elé kalauzolta Carla Brunit. Cecilia ötletének, a magányos férfiak és nők magas rangú politikai szerepvállalásáról, a minden érdekességre fogékony újságok szívesen szorítottak helyet, de csupán olvasóik szórakoztatásaként.

A múltban a jobbára a kommunistákhoz közel állt CGT szövetség, ha a befolyása valamelyest csökkent is, a radikalizmusa kevésbé, nehéz tárgyalópartnernek ígérkezik. Nem sokkal enyhébb a szocialista rokonszenvű Force Ouvrire magatartása sem, ami azonban valamivel biztatóbb, az a kereszténydemokrata CFDT megegyezési hajlandósága. Hollande elnök csapatának a maga pártja berkeiben is nagy meggyőző erőre lesz szüksége, ha leszerelni igyekszik egyes bírálatokat.

Sajátos állapotra utal, hogy a jobboldali politikai tábor megosztottságát az államfő sikerének tartják. Jean-Francois Copé, a konzervatív UMP-nek, Sarkozy hajdani pártjának az elnöke, aki mindig is szélsőséges volt, csöndben Marine Le Pen Nemzeti Frontjával rokonszenvezett, most is hajthatatlannak mutatkozik, mindent arra tesz föl, hogy nehezítse a társadalmi higgadást. Az esélye megvan rá, mégis Hollande hajlékonysága a mérsékelt jobboldaliak körében is megértő szövetségeseket kínálhat. Ilyen a már korábban is finomabban politizáló Jean-Pierre Raffarin egykori nagy tekintélyű miniszterelnök, és François Fillon, aki Sarkozy ötéves elnöksége alatt mindvégig kormányfő volt.

Az utóbbi évtizedekben szinte állandóan habozó, a két nagy tábor között ingadozó centristák vezetői, François Bayrou és Jean-Louis Borloo is hajlanak arra, hogy megkönnyítsék a mielőbbi pozitív változást.

Van azonban ennél nagyobb 'adú' is. Raymond Soubie, aki esztendőkön át Nicolas Sarkozy szociális tanácsadója volt, a napokban megjelent nyilatkozatában rendkívül melegen nyilatkozott Hollande kezdeményezéseiről. Azt fejtegette, az államfő megértette, hogy az ország jelenlegi helyzetében a legfontosabb feladat a munkahelyteremtés, és meglehet a fölkínált felelősségi paktumnak, ahogyan ő fogalmazott, "nem kell föltétlenül megvakítania" a közösséget, elveiben ő szerinte is kitűnő ötlet. Végül friss közvélemény kutatás erősítette meg, hogy az UMP híveinek a 62 százaléka is az egyezkedés híve.

Sokat árul el az ország hangulatáról, hogy a belpolitikai fogadtatás hatására Hollande elnök máris azt pedzi, a 2017-ben esedékes elnökválasztáson ismét eséllyel indulhat. Hetekkel ezelőtt még több megfigyelő megpróbálta meggyőzni őt ennek a hiábavalóságáról, most viszont az újabb nekifutást nem tartanák teljesen reménytelennek.