A kormányon lévők számára két eszköz van a kampány során. Az egyik az elért eredmények bemutatása, a másik az ellenfél hibáinak sulykolása (jelen esetben elmúlt nyolcévezés). Ez kommunikációs szinten az eddigi stílus folytatását igényli, azaz minél jobban sulykolni a választókba, hogy mit sikerült elérni, és „ezek” miket tettek korábban.
Ez pedig semmiképpen sem jelent magas hőfokú, botrányokkal terhelt, és váratlan elemeket igénylő kampánystílust. Az ellenfél lejáratása csak annyiban szükséges, hogy a meglévő szavazói bázis eltökéltségét fenntartsa, és elérje, hogy minél többen menjenek el szavazni a sajátjaik közül.
A kormányzati munka eredményeinek, köztük nyilvánvalóan a leginkább a rezsicsökkentésnek, a mantrázása pedig főként a bizonytalanoknak szóló üzenet. Ez által sok embert lehet minimum otthon tartani, és ezáltal indirekt módon a változatlanságra szavaztatni.
A mostani kormánypártok akkor tudják ezt az alacsony hőfokú kampányt megvalósítani, ha minimalizálják a kormányzati hibákat, azaz nem lesz ebben a tekintetben botrány például a jogalkotásban. De még károsabb számukra, ha szükségtelen konfliktusokba bonyolódnak, amelyek jelentős médiafigyelmet kaphatnak (például Magyar Krónika kiadása, Marx-szobor ügye, Veritas nyilatkozat), ezáltal a kormányellenes bizonytalanokat aktivizálhatják. De még az sem kell, hogy a kelleténél konkrétabb választási programot mutassanak be. Néhány üzenet (például egykulcsos személyi jövedelemadó-kulcs) helyettesítheti a komplex elképzeléseket. A köztársasági elnök is csaknem elment a végső határig a választások bejelentésével, hogy minél rövidebb legyen a kampány. Minél kevesebb hiba lehetőség adódhasson, nyugodt mederben tudják tartani a politikai diskurzust.
Az ellenzék számára létszükséglet, hogy minél többen elmenjenek szavazni. A bizonytalanokban rejlő tartalékokat leginkább az ötpárti közös lista tudja kiaknázni. Ehhez azonban az kell, hogy minél erősebb figyelmet kapjon az országgyűlési választás.
Egy ilyen stílusú kampánynak csak valami heroikus küzdelem állhat a középpontjában, és láthatólag ezt is próbálják megvalósítani, amikor a jó és a gonosz küzdelmeként ábrázolják április 6-át. Ennek a felfogásnak szükségessége a forró kampánytechnika, amikor minden kormányzati hibára rá akarják irányítani a figyelmet, és minél több botrányt, vagy annak látszó eseményt akarnak megmutatni a szavazóknak. Ugyanakkor ehhez való médialehetőségek nagyon korlátozottak azáltal, hogy a közszolgálati média nyilvánvalóan nem lesz támogató abban, hogy az ellenzéki üzenetek széles rétegekhez tudjanak eljutni.
Azt sem szabad elfeledni, hogy önmagában a gonosz elleni küzdelem nem lesz elegendő a kellő szavazó megszerzésére. A mostani kutatási adatok legalábbis nem támasztják alá azt, hogy csak és kizárólag azzal a jelmondattal, hogy „Le kell váltani Orbán-rendszerét” választásokat lehet nyerni. Ehhez nyilvánvalóan olyan üzenetek is kellenek, amelyek pozitív módon elérik a választókat. Az elkövetkező szűk hónapnak az a legfőbb kérdése, hogy az ellenzéki összefogás képes-e ilyet kitermelni a maga heterogén világából. És persze az is döntő fontosságú, hogy hányszor tudják hibára kényszeríteni a kormánypártokat, valamint ezeket a hibákat elég hatékonyan képesek lesznek bemutatni a választóknak.
A Jobbik érezhetően elérte politikai szavazatszerző-képességének a határát. Nyilvánvalóan ezért is próbál új arculati és politikai elemeket bevonni. Az első látásra egymást kioltó stílus (radikális és barátságos, szerethető) nem ért el újabb szimpatizánsokat. Kérdés, hogy a párt vezetése mi mellett dönt. Úgy érzi, hogy képes szavazatokat összeszedni a bizonytalanok és a kormány szavazótáborából, akkor erősíteni kell az utóbbi hónapok karakterét. Ezzel párhuzamosan érdekelt egy agresszívebb kampányban, amely a Fidesz-KDNP bázisából is hoz el szavazókat, hiszen a 2010-es kiugró eredményét az erőszakos kampányának köszönhette. Ezért úgy tűnik, hogy a Jobbik van a legnehezebb helyzetben, mert a mostanra kialakult konszolidáltabb stílustól vissza kellene térnie egy radikálisabb hangnemhez, de a korábbi hívó üzeneteik az elmúlt négy év során leértékelődtek, elhasználódtak. Az új tartalomnak pedig egyelőre még nincsenek jelei.
Április 6-ai választás előtti időszak hőfokát nagyobb részt a Fidesz képes meghatározni, mert az erőforrások (infrastruktúra, média, választási rendszer átalakítása) döntő többsége a kezükben összpontosul. A Fidesz számára tehát egy rövid, de hideg kampány a nyerő. Az ellenzéknek ezzel szemben, egy forró kampány áll az érdekében, de az erőforrások elosztásából adódóan ez nehezebben lesz megvalósítható.
