Nem oly rég - de mindenképpen átkos időkben - még úgy volt, hogy a közmédiumok hírműsoraiban hírekről, friss eseményekről, nyilatkozatokról kellett beszámolni. A kétharmad áldásos tevékenysége nyomán ez a kényszer szerencsére megszűnt. A vezérelv az, hogy mindig kell valami degradálót mondani a baloldali ellenzékről, akkor is, ha éppen nem történt semmi. Szép példája volt erre a rádió tegnapi Krónikája.
Felvezetésként csak annyit tudtak mondani, hogy ez a Gyurcsány a héten minden nap szerepelt valahol (óh, borzalom). Be is játszottak minden helyszínről egy-egy félmondatot. Ám érezték, ez így elég sovány. Tehát eljutottak az MSZP egy héttel korábbi nagygyűléséig és a "köteles" közbeordításig. Miután pedig ilymódon már Mesterházy Attilába is belerúgtak, levonták a(z) - állandó - konklúziót: Gyurcsány kisajátítja az összefogást, az történik, amit ő akar.
Mivel ezúttal még fideszes megmondóember sem akadt, kit idézni lehetett volna (hiszen nem történt semmi), így anélkül ért véget a Krónika, hogy az ónos esőt és a fagyott utakat Gyurcsány nyakába varrták volna.