A Jákon született, Szombathelyen feltűnt és az Üllői úton a legjobbak közé emelkedett jobbhátvéd kiváló helyezkedése, ragyogó technikája mellett szabadrúgásairól és 11-eseiről volt híres. Védő létére 69 gólt szerzett 333 bajnoki mérkőzésén. Négyszer nyert bajnokságot az FTC-vel, szerepelt a VVK-győztes zöld-fehér együttesben, játszott a világválogatottban is.
A magyar válogatottban ugyanakkor csak kilenc alkalommal jutott szóhoz, igaz, olyan vetélytársai voltak, mint Mátrai Sándor, majd Káposzta Benő. Ám így is világrekordernek tekinthető, mivel két olimpián, Tokióban (1964) és Mexikóvárosban (1968) játszott a győztes csapatban, s előtte Rómában (1960) is tagja volt a harmadik helyezett gárdának.
Edzőként háromszor (1981, 1995, 1996) vezette sikerre a magyar bajnokságban a Ferencvárost, amely irányításával 1995-ben - első magyar csapatként - bejutott a Bajnokok Ligájába is. Ennek ellenére 1996-ban csalódottan, önként állt fel a kispadról.
