Az észak-koreai televízió némi trükkel Magyarországon is fogható. Phenjanban azonban csak a helyi médiumok adását lehet nézni. Aki megszegi ezt az előírást, munkatáborral, sőt akár halálbüntetéssel is sújthatják. Phenjanban mondhatni világszínvonalra fejlesztették az információk megszűrését, igaz, ezt a 21. században nagy jóindulattal sem nevezhetnénk kivételes erénynek.
A televízió vásárlását ma is csak a tehetősebbek, főként az áltagnál jobban élő phenjaniak engedhetik meg maguknak, hiszen egy készülék ára körülbelül nyolchavi átlagfizetéssel egyenértékű. A Szovjetunió felbomlását követően a helyi gyárak többsége leállt, tévékészülékeket csak importálni tudott az ország, s e tekintetben ma is behozatalra szorul.
Ha valaki rádiót vagy televíziót vásárol, köteles bejelenteni az Elektronikai Vizsgálóintézetnél. A hivatal feladata az, hogy behangolja az engedélyezett csatornát, a KCTV műsorát, s hatástalanítsa a hangolóberendezést. Lehet-e ilyen intézkedések mellett bármi fogalma az észak-koreai átlagpolgárnak a külvilágról?
A merészebbeknek és ügyesebbeknek igen. Barbara Demick amerikai újságírónő Nincs mit irigyelnünk a világtól című könyvében Dél-Koreába menekült északiak életútját mutatta be. Ebből derült ki, hogy a rádiót viszonylag egyszerűen lehet "meghekkelni". Le kell szedni a készülék hátlapját, elvágni a kijelzőhöz rögzített továbbítószalagot, majd kézzel be lehet állítani a kívánt csatornát.
A televízió átalakítása azért nehezebb, mert az ellenőrző hivatal pecséttel látja el a tévé gombjait ezzel igazolva, hogy azt már behangolták a megfelelő csatornára. Nehéz megoldani, hogy a pecsét ne sérüljön. Ennek állapotát rendszeresen ellenőrzik az Elektronikai Vizsgálóintézet munkatársai, akik a leglehetetlenebb időpontban toppannak be a lakásokra.
A külvilág felfedezésének egy újfajta módja a mobiltelefon. Phenjanban egyre több a mobil, igaz, ezekről nem lehet határon túli számokat tárcsázni. Mint a Radio Free Asia (RFA) január közepén jelezte, a mobiltelefonokból megkezdték a bluetooth kapcsolatot biztosító eszköz kiszerelését, hiszen ezáltal lehetővé válik az adatcsere a hozzá kapcsolt szerkezettel.
A helyi hatóságok azonban attól tartanak, hogy az ellenőrizhetetlen letöltésekkel az észak-koreaiak illegális tartalmakhoz jutnak. Az RFA úgy értesült, hogy az adott hivatal az összes kint lévő mobiltelefont begyűjtötte, s kiszerelték belőlük a bluetooth modult.
Akadnak azonban olyanok, akik még e megszorítások ellenére is ki tudják játszani a hatóságokat. A kilencvenes években, az éhínség idején legalább százezer nő menekült Kínában, s ment hozzá kínai férfihoz. Sok a szomszédos országban letelepedett észak-koreai mind a mai napigcsempészetből él.Ismerik a Tumen-folyón a kevésbé őrzött, sekélyebb átjárókat, no és azokat a korrupt határőröket, akik némi apanázs fejében szemet hunynak az illegális áruk behozatala felett.
A csempészek tömegesen juttattak kínai SIM-kártyákat Észak-Koreába, amelyekkel a helyiek szabadon telefonálhatnak külföldre - írta a minap a Daily North Korea információs portálja. E kártyák persze csak a határ közelében használhatóak, ahol még elérhetőek a kínai mobilszolgáltatók jelei.
Csakhogy a rezsim ezt a módszert is felfedezte, ezért - mint a Daily NK írta -, zavaró berendezéseket helyeztek el Muszanban, Hoeryeongban és Onszungban. Hogy a titkosszolgálat munkatársai biztosra menjenek, éjjelente rendszeresen járőröznek az északi településeken, mivel ki akarják szűrni a kínai SIM-kártyával rendelkezőket. Persze egy telefont könnyebb elrejteni, mint egy televíziót vagy rádiót.
Az észak-koreaiak találékonysága azonban a jelek szerint távolról sem lebecsülendő. Rájöttek arra, hogy bár a kínai SIM-kártyákat használhatatlanná teszik a zavaró berendezések, a működésképtelenséget előidéző jel nem érinti a fix tarifájú, szintén Kínából becsempészett nemzetközi hívókártyákat.
Mint a Daily NK helyi beszámolókra hivatkozva írja, e kártyákkal kifejezetten jó minőségű telefonbeszélgetéseket lehet folytatni. A lap arról is beszámol, hogy egy észak-koreai csempész az "ismert" határőröknek személyesen is megmutatta, hogy a kártyák segítségével miként lehet kommunikálni a külvilággal.
Nehézséget jelent azonban, hogy az év eleje óta tovább szigorították az ellenőrzést a 1300 kilométeres kínai-észak-koreaihatárszakaszon, keményen lépnek fel a korrupt, vagy éppen engedékenyebb határőrök ellen. Így a csempészet is nehezebbé vált. A rendszer legnagyobb ellenségei a dél-koreai DVD-k, amelyekből hamar kiderül, hogy Dél-Koreában nem nyomorognak az emberek, ahogy ezt az északi médiumok állítják.