A világ leggyorsabban növekvői közé tartoztak Közép-Kelet-Európa gazdaságai a válság előtt. Az egy főre jutó GDP éves szinten 4,6 százalékkal, a korábbi EU-tagállamokhoz képest négyszeres ütemben nőtt. A folyamatos felzárkózás reménye azonban a hitelpiacok optimizmusával együtt vált köddé. A gazdasági termelés mutatói harmadára estek vissza, a közvetlen külföldi befektetések 2009-re 75 százalékot zuhantak. A befektetők kedvét nem csupán a recesszió vette el a régiótól, hanem az ázsiai fejlődő országok tőkevonzó képessége is.
Ugyanakkor Közép-Kelet-Európa gazdasága átlagosan stabilabbnak bizonyult, mint a nyugati országoké - köszönhetően főként az államcsőd közelébe sodródott dél-európai államoknak. Ebben a listában Magyarország a sereghajtók között szerepel, így a legátfogóbb reformokra is itt van szükség. Az elmúlt öt évben a régió lemaradása konzerválódott, világgazdasági szerepe csökkent, így csak egy új fejlődési pálya révén folytathatja a korábbi felzárkózást. A növekedési potenciál fő forrásai továbbra is az atlanti térséghez való földrajzi közelség, valamint az a 100 millió fős lakosság, mely fogyasztói piacként és munkavállalói körként is hosszútávra a régióhoz kötheti a befektetőket.
Az angol jegybank átszervezésével, illetve a Vatikán kommunikációjának átvilágításával is megbízott McKinsey & Company kutatói egy olyan fejlődési pályát dolgoztak ki, amely az EU, illetve akár a világgazdaság motorjává emelhetné a térséget.
Javaslatuk alapja, hogy a Magyarországon is domináns fogyasztásalapú modellről át kell állni a hosszú távú befektetésekből finanszírozott növekedéshez. Ennek 3 pillére az export korszerűsítése és dinamizálása, a szektorális beruházások, valamint a külföldi befektetések élénkítése. Magyarországnak mindhárom területen bőven van tennivalója.
A modellváltáshoz a tudásintenzív szolgáltatások piacán ígéretes lehetőség kínálkozik. Az autóiparban előkelő helyet foglal el a térség, így más szofisztikáltabb ágazatokban is sikereket érhet el, ha ennek megfelelően fejleszti az oktatását és az ipari technológiát. A munkaerő-piaci trendeket, a munkavállalói készségeket ennek megfelelően kellene alakítani Magyarországon is, ezért oly aggasztó a közmunkaprogram hatása, mely a munkavállalói képzetlenséget konzerválja. A tudásalapú gazdaság fejlesztésének a nemzetközi környezet is kedvez, hiszen a régió fokozatosan a kiszervezések célpontjává válik. (A kiszervezéssel foglalkozó iparág növekedése kétszer olyan gyors, mint Indiában.)
A folyamat főként annak köszönhető, hogy Ázsia egyre kevésbé vonzó a nyugati partnerek számára, mivel a bérek ott is fokozatos emelkedésnek indultak, s még mindig fennállnak a kulturális és nyelvi akadályok. Mindezeknek köszönhetően nagyobb növekedésre van kilátás az EU perifériáján, mint amekkorát a korábbi ázsiai sikertörténetek mutatnak.
Nagy lehetőség rejlik az exportált termékek és szolgáltatások értékének növelésében is. Ennek egyik lehetséges módja, hogy a térség váljon egész Európa élelmiszer-feldolgozó központjává, amit a relatíve alacsony bérszintek is lehetővé tesznek. Például a lengyel kolbász közel 40 százalékkal olcsóbb Berlinben, mint amit német munkaerő készít el Hamburgban.
A magyar ambíciókról tanulságos adat, hogy az elmúlt négy év alatt közel harmadával bővült az élelmiszerexport, ami várhatóan a további években is folytatódik majd. Számos szektor már megérett a termelékenység javítására. Az építőipar 31 százalékkal teljesíti alul az EU-15 szintjét, így itt is robbanásszerű eredményeket lehet elérni, ha az iparág fejlesztését egy jól megtervezett gazdaságpolitikai program irányítja. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol tavaly rekordmennyiségű építőipari céget töröltek a jegyzékből.
Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban, köszönhetően a kisméretű, nem gépesített farmok túlsúlyának. A mezőgazdasági ágazat külföldi befektetők előtti megnyitása elősegíthetné az egybefüggő termőföldek területének növelését. A legtöbb országban a közműszolgáltatás, és a vasúti közlekedés terén is csak részleges privatizációra került sor.
Ezen területek teljes mértékben piaci körülmények közé bocsájtása szintén elősegítené az adott iparág teljesítőképességének emelkedését. A közműszolgáltatásokról, a termőföldről és annak használatáról hozott legutóbbi magyar törvények azonban éppen e modernizációs elvek ellen hatnak. Az új modell megvalósításához elengedhetetlen a további reformok végrehajtása, így elsősorban könnyíteni kellene a vállalkozások helyzetét, illetve határozottabban védeni a befektetői érdekeket. Továbbá a térségben nagy hangsúlyt kell fektetni az infrastruktúra fejlesztésére, az elöregedő társadalom problémájára, illetve a nők munkaerőpiaci aktivizálására is.
