Mi sem bizonyítja jobban, hogy elképesztő indulatokat korbácsolt a holokauszt emlékév kapcsán a porcelánbolti elefánt tapintatával mozgó kormány, mint az, hogy már az első "összeesküvés-elméletek" is megszülettek az Orbán Viktornak írt levélről. (A levél tartalmáról lásd keretes írásunkat.) A mondás szerint a Mazsihsiz vezetősége zsarolás miatt egyezkedik a meghirdetett bojkott ellenére a kormányzattal. A zsarolás mibenlétréről azt suttogják, a Fidesz azzal fenyegetőzik, hogy választási győzelem esetén a kormányzat a Mazsihisz "leírására", illetve az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség helyzetbe hozására törekszik majd.
Az mindenesetre igaz, hogy a Köves Slomó nevével fémjelzett szervezet nem bojkottálja a holokauszt emlékévet. Viszont a Népszava információi szerint a Mazsihisz meghatározó személyiségei nem aggódnak. Egyrészt nem tudnak ilyen zsarolási kísérletről, másrészt úgy gondolják, ha van is, a Mazsihisz nemzetközi beágyazottsága és hazai tekintélye lehetetlenné teszi a "szervezetcserét".
A józsefvárosi Sorsok Háza helyett a magyar-zsidó együttélést bemutató intézményt hozna létre a Mazsihisz. Egy ilyen intézmény és a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont kettőse nemcsak a világégés tragédiáját, hanem azt is képes lenne bemutatni, milyen értékek jöttek létre a magyar nemzet számára, s milyen értékeket adott egymásnak a magyarság és zsidóság. A holokauszt emlékévvel összefüggő kormányprogramban szerepel a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása, s abban méltón helyen lenne az Együttélés Házának.
A levélben azt is jelezték, hogy párbeszédet szeretnének kezdeményezni a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékműről is, mert álláspontjuk szerint a szobor által közvetített üzenet árt Magyarországnak. Megjegyezték, hogy az aggályokat megerősíti a Magyar Tudományos Akadémia egységes állásfoglalása és a német kisebbség véleménye is. A szervezet segítségét ajánlotta a miniszterelnöknek a külföldön és belföldön generálódott viták lezárásában.
(Megjegyzendő, a közgyűlési határozatok között az is szerepelt: követeljék a kormánytól, hogy "közéleti-szakmai megnyilvánulásai miatt" váltsa le a Veritas kutatóintézet éléről Szakály Sándort.)
A zsarolás sejtetése mindenesetre jól jelzi, hogy pattanásig feszültek az idegek. Nem véletlen, hogy a Mazsihisz Orbánnak írott levelét sokan úgy kommentálják: a szervezet vezetése szembefordult a tagság, illetve a közgyűlés akaratával, és elítélendő módon egyezkedni próbál a hatalommal. Ezt a percepciót erősítheti a jobboldali média által sulykolt értelmezés is, miszerint a Mazsihisz vezérkara elállt a bojkottól.
A Népszava úgy tudja, erről szó sincs, és azt a Mazsihisz vezetősége sem vitatja, hogy súlyos kommunikációs hibát követett el a miniszterelnöknek postázott levéllel, hiszen már önmagában a levél megírásának ténye - tartalmától függetlenül - alkalmas arra, hogy félremagyarázzák a szervezet szándékait. Amelyek azonban egyértelműek: egyrészt a helyzet jobbításának érdekében fent akarják tartani a kormányzattal való párbeszédet (vagy legalább a disputa lehetőségét), másrészt a Mazsihisz nem akar beleszólni a választási kampányba. (Illetve el akarta kerülni, hogy maga váljon kampánytémává - és ez a helyzetértékelés reálisnak bizonyult, ugyanis Balog Zoltán humán-miniszter rögvest rá is repült a bojkottra, lényegében azt üzenve, hogy majd a tízmillió embert képviselő kormányzat megmondja, mi történt a zsidók családjaival, és erre hogyan kell emlékezni, a zsidó szervezetek csak ne dacoskodjanak.)
A Mazsihisz vezetősége a Népszava információi szerint mindenképpen tartani akarja magát a közgyűlés határozataihoz. Hogy a levélre Orbán válaszol-e, azt egyelőre nem tudják, mindenesetre Lázár János államtitkár ígérte, hogy a miniszterelnök nem hagyja szó nélkül a felvetéseket. (A Népszava úgy tudja, a miniszterelnöki válasz készen áll.) A holokauszt emlékév áprilisban indulna, az indulatok hűtésére és az álláspontok közelítésére még több, mint egy hónap marad. Ha a kormányzat figyelembe veszi a Mazsihisz kéréseit, akkor jó, ha nem, akkor marad a bojkott.
A németek önkormányzatának vezetője, közli a Népszabadság, a Szabadság térre tervezett emlékműről azt írta : fontosnak tartják a múlttal való korrekt, tisztességes, a felelősség kérdését nem megkerülő szembenézést. Kitért arra, hogy Németország – ahogyan azt korábban a budapesti német nagykövetség közleménye is hangsúlyozta – „tisztában van a II. világháború alatt elkövetett bűntettek iránti felelősségével, és vállalja is ezt a felelősséget”. "A német megszállás Budapestre tervezett emlékművével kapcsolatosan közösségünkben is komoly aggodalmak, kérdések és ellenérzések merültek fel – állapította meg Heinek Ottó. „Már az emlékmű felállításának szándéka is, de különösen a nyilvánosságra került látványterv azt üzeni, hogy minden bűn, minden gonoszság 1944. március 19-én kezdődött, és mindenért kizárólagosan a megszálló idegen hatalom viseli a felelősséget.”
Heinek úgy véli, helye van 2014-ben a német megszállásra való emlékezésnek, ennek az emlékműnek azonban több szempontból sem lehet létjogosultsága. „Meggyőződésünk, hogy a zsidóság tragédiájára való méltó emlékezés csak a zsidó szervezetekkel történő egyeztetés és közösen kialakított konszenzus eredményeként lehetséges", szögezte le Heinek.