A küldetés lényege

A közelmúltban a Népszavában Gábor György vallásfilozófussal megjelent interjúban az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a keresztény egyháznak mindig ellenzékben kell lennie, perlekedve a mindenkori hatalommal. Szerintem ez az elképzelés sem az egyház lényegének, sem küldetésének nem felel meg.

A keresztény egyház, mint Jézus alapította szervezet, nem a mindenkori politikai paletta egyik színe, hanem Isten igéjének letéteményese. Felül áll a romlékony politikán, megbízatása nem korhoz kötött. Az egyház nem állhat sem jobbra, sem balra. Megtehetik ezt az egyház tagjai, politikai elkötelezettségüket, világnézetüket képviselve, s ezt a cikkben említett Ferenc pápa egyenesen feladatukká teszi. Az ő dolguk az evangelizálás, azaz a társadalom jézusi elvek szerint történő javítása, gazdagítása. Olykor persze tanúi lehetünk annak, hogy akiknek a szeretet igéit kellene hirdetniük, gyűlölködve politizálnak az oltárnál, megfeledkezve Jézus figyelmeztetéséről: mindenkinek hirdetni kell az evangéliumot! Hangsúlyozom: mindenkinek, válogatás nélkül!

Természetesen más a keresztyén, evangéliumi elvek szerint politizáló pártok esete. Nekik valóban a szegények érdekeit kell szolgálniuk, mellettük kell kiállniuk, őket kell képviselniük, nem a hatalomhoz törleszkedve, hanem azzal szemben. Hogy ez az igény miként valósul meg a mai Magyarországon, azt ismerjük. A négymilliónyira duzzadt szegények és kisemmizettek érdekeit jóformán egyetlen politikai párt sem szólaltatja meg, nem tekinti saját ügyének. Igaz, a szociális elvek képviseletével szembemenni a hatalommal, nem hálás feladat, jól példázza ezt Giesswein Sándor életútja. Nem hátrált meg, haláláig következetesen képviselte a szegények ügyét a parlamenti többséggel szemben.

János evangéliumában olvashatunk legrészletesebben arról, hogyan bízta meg Jézus Pétert és az apostolokat, hogy az ő küldetésében járjanak. "Legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat!" - mondta Péternek, akitől előbb háromszor is megkérdezte, szereti-e. A szeretet szelídsége hatja át ezt a küldetést. Nem erőszakkal és nem karddal kell hirdetni az evangélium igazságát, hanem megértéssel, beleérzéssel, ahogy a Gábor György által említett Ferenc pápa is szeretné. El kell felejteni az öntudatlanul működő reflexeket, helyettük még tudatosabbá kell tenni a pásztor szerepéből adódó magatartást, a nyáj minden tagjáért érzett felelősséget. "…könnyű lemondani a hatalom jelvényeiért az egyetemes szeretet egyetlen jeléről. Ilyen könnyen színezi a megígért és várt Szentlelket és erejét a hatalomvágy a 'világról való' uralom délibábjává. Délibábbá, mely ettől a perctől kezdve súlyos kísértésként követi az egyházat történelmi útján…" Az idézetet Rónay György "Ami ránk tartozik" című cikkéből vettem. 1973 Húsvétján jelent volna meg az Új Emberben, ha a cenzúra ki nem hagyatta volna. Azóta sok idő telt el, a keresztény egyház az evangélium politikai képviseletére immár nem vállalkozik, hatalmának, a szeretetnek birtokában törekszik megkeresztelni a világot.

A politikában a kereszténynek mondott pártok jól-rosszul valósítják meg ezt a küldetést. Ha szemük elől tévesztik a szegényeket, s önérdeküktől vezérelve cselekszenek, akkor rosszul. De ők - szerencsére - nem az egyház.
Még csak nem is képviselik. Istenre hivatkoznak, de mint tudjuk: "Isten nevét hiába ne vedd!"