Előfizetés

Villamosnak rohant - Buszok pótolják a 4-es, 6-os villamost

Baleset miatt pótlóbuszok közlekednek a 4-es és a 6-os villamos helyett a Jászai Mari tér és a Széll Kálmán tér között kedd délután - közölte a Budapesti Közlekedési Központ a Facebook-oldalán.

Az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálata arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Margit-híd budai hídfőjénél történt a baleset, eddig tisztázatlan körülmények között. Az elsődleges információk szerint egy gyalogos megpróbált átfutni a villamos előtt, de nekiütközött a szerelvény oldalának. A baleset körülményeit még vizsgálják.

Németh Cecília, az Országos Mentőszolgálat sajtóügyeletese elmondta: egy 16 év körüli lányt vittek kórházba a helyszínről fejsérüléssel. Hogy a sérülés milyen súlyos, az a kórházban derül ki - tette hozzá.

Friss!Nem közlekedik a 2-es metró egy szakaszon

Műszaki hiba miatt nem közlekednek a 2-es metró vonalán a szerelvények az Örs vezér tere és a Puskás Ferenc Stadion között - közölte a Budapesti Közlekedési Központ kedd délután a Facebook-oldalán.

Mint írták, a forgalmat váltóhiba akadályozza. A hajnali órákban ugyanezen a szakaszon meghibásodott egy szerelvény, amelyet ki kellett vontatni az alagútból.

A nagy kihalás nagyon rövid idő alatt mehetett végbe

Publikálás dátuma
2014.02.11. 16:24
Fotó:thinkstock
A perm-triász kihalási esemény - közkeletű nevén: a nagy kihalás - a korábbi becsléseknél lényegesen rövidebb idő alatt mehetett végbe egy új vizsgálat megállapítása szerint. A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósai új, az eddigieknél pontosabb mérési technikát alkalmazva jutottak arra az eredményre, hogy a tömeges kihalásokat okozó esemény geológiai mércével szinte szemvillanásnyi idő, mintegy 60 000 év alatt zajlott le. (Becslésüknél 48 000 évnyi hibahatárral számoltak.)

A nagy kihalás mintegy 252 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajok 96 és a szárazföldi gerinces fajok 70 százaléka pusztult ki. A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban; akkor tűntek el a legnagyobb testű rovarok, amelyek valaha is léteztek a Földön. A biológiai sokféleség rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpra állása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után. 

Különböző elméletek láttak napvilágot a jelenség okairól. Egyesek szerint egy kisbolygó becsapódása idézhette elő, mások a tömeges méretű vulkánkitörésekben keresték a magyarázatot. Akadnak, akik különböző környezeti változások együttes hatásának tudják be az élővilág hatalmas arányú kipusztulását. 

Az eddigi feltételezések szerint a nagy kihalás két lépcsőben, 5-6 millió év alatt zajlott le. A MIT-kutatók az új vizsgálati módszerre támaszkodva azonban arra jutottak, hogy a folyamat tízszer gyorsabban mehetett végbe, mint korábban gondolták.

"Világos, hogy bármi váltotta is ki a folyamatot, nagyon gyorsan fejtette ki a hatását, elég gyorsan ahhoz, hogy aláássa a bioszféra alapjait, mielőtt még a növény- és az állatvilág zöme alkalmazkodni tudott volna a túléléshez" - húzta alá a tudóscsapat egyik tagja, Seth Burgess az amerikai tudományos akadémia folyóiratának e heti számában megjelent beszámolóban.

A kutatók Kínában talált, permkori üledékben képződött szikladarabok újbóli elemzésével nemcsak az időhatárt tudták szűkíteni, hanem feltárták azt is, hogy a kihalási esemény bekövetkezése előtt nem sokkal - mintegy 10 000 évvel azt megelőzően - drámai módon megugrott az óceánok szénizotóp-tartalma, ami a legkörbe jutott szén-dioxid igen jelentős felhalmozódására utal. A változás nem csupán az óceánok nagymértékű elsavasodását idézhette elő, hanem a víz hőmérsékletének legalább 10 Celcius-fokkal történő megemelkedését is a tengeri élővilág csaknem tejes kipusztulását eredményezve.  

A legelfogadottabb feltételezés szerint a szén-dioxid szint váratlan megnövekedését a légkörben a szibériai bazalttakarót kialakító, roppant kiterjedt és rendkívül heves vulkánkitörések idézték elő. (A permkori vulkántevékenység következtében több mint ötmillió köbkilométernyi magma került a Föld felszínére.)

A Sam Bowring, a MIT professzora vezette kutatócsoport most azon munkálkodik, hogy az új vizsgálati technikával a szibériai vulkánkitörések idejét is pontosabban behatárolja: az eredmény fényében biztosabban nyilatkozhatnának a feltételezett ok-okozati összefüggésről.

Bowring elképzelhetőnek tartja, hogy a vulkánikus tevékenység egyszeri, katasztrofális méretű, a légkört mérgező anyagokkal megterhelő felerősödése kiválthatta a globális ökoszisztéma szinte azonnali összeomlását. 

Andrew Knoll, a cambridge-i Harvard Egyetem földtörténeti professzora úgy vélekedett, hogy a MIT-csapat által kimunkált idővonal segít majd a tudósvilágnak megállapítani, vajon a szibériai vulkántevékenység és a nagy kihalás időben fedi-e egymást.    
    (http://web.mit.edu/newsoffice/2014/an-extinction-in-the-blink-of-an-eye-0210.html)