Szocsi 2014 - Miklós Edit hetedik, történelmi holtverseny női lesiklásban

Miklós Edit nagyszerű teljesítménnyel, minden idők legjobb magyar alpesi sí eredményét elérve a hetedik helyen végzett lesiklásban a szocsi téli olimpia szerdai versenynapján.

 A csíkszeredai versenyző - aki hétfőn 16. lett szuperkombinációban - 25-ként vághatott neki a távnak, s a szokatlan meleg idő az elsők között indulóknak kedvezett. A három éve magyar színekben versenyző, erdélyi születésű síző ennek ellenére kiválóan siklott a pályán, s 1:42.28 másodperces eredménnyel zárt. Ezzel néhány percig az olimpia pontszerző hatodik helyen állt - az őt követő norvég Lotte Smiseth Sejersted azonban megelőzte.

A szám történelmi sikerrel zárult, ugyanis az ötkarikás játékok alpesi sí küzdelmei során először holtverseny alakult ki: a két aranyérem a szlovén Tina Maze és a svájci Dominique Gisin nyakába került. A szlovén és a svájci versenyző 71 századmásodperccel volt gyorsabb Miklós Editnél.

Szerző

Közünk?

Mindig van lejjebb. Most épp Balog Zoltánról jutott ez eszembe. Az emberi erőforrások minisztere azt bírta mondani, hogy mindhárom dolog, amely miatt a Mazsihisz felszólalt - Sorsok Háza, Szakály Sándor felmentése, 44-es emlékmű - figyelmet, dialógust érdemel. Balog szerint "azonban nem egyszerűen a kormányról és a Mazsihiszről van szó. Van még itt 10 millió ember". Hozzátette: rövid távú gondolkodásmódról tanúskodik az, "ha valakik kijelentik, hogy amennyiben bizonyos dolgok nem úgy lesznek, ahogy azt ők szeretnék, akkor bojkottálják az egészet, és elzárkóznak a párbeszédtől".

A Fidesz régi trükkje, hogy azzal vádolja ellenfeleit, amit épp maga követ el - legyen szó választási csalásról, vagy külföldről szervezett puccskísérletről. Balog most pontosan ezt tette. A kormány ugyanis, amelyet az egykor református lelkésznek nevezett politikus képvisel, senkit nem kérdezett meg a fenti három dologról. Csak úgy döntött.

Legyen Sorsok Háza a józsefvárosi pályaudvaron, ahol nem voltak deportálások; alakuljon Veritas Intézet a jelenkor kutatására, főigazgatója pedig legyen a jobboldal házitörténésze; épüljön emlékmű a német megszállás napjára a Szabadság téren. Mivel mondá az Úr, hogy legyen, hát lőn: lesz Sorsok Háza Schmidt Máriával, Veritas Szakállyal és lesz Gábriel arkangyal birodalmi sassal. A kutyát nem kérdezték meg, hogy akarják-e, ukáz volt, nem párbeszéd. De említhetném a ciklus szimbólumát, az új alaptörvényt, amelyet úgy fogadtak el, hogy ma sem tudjuk, kik írták, kinek a megrendelésére és mikor volt a társadalmi vitája. Nem is tudjuk meg soha. Közünk?

Pedig, hogy az egykori lelkész urat idézzem: van még itt 10 millió ember. Rájuk hivatkoznia egy olyan kormány tagjának, amely még azt is megszabná, hogy hány négyzetcentiméteres papíron kell a társasházak közös képviselőinek a rezsicsökkentést hirdetniük, finoman szólva, nem illendő. Kissé füllentés íze van, de mondhatnám: ordas nagy hazugság. A 10 milliót ugyanis nem érdekli a fenti három ügy, tesznek ők az alaptörvényre is. Akiket meg érdekel - közülük is talán a Mazsihisz álláspontja a legautentikusabb és nem mondjuk a betyárseregé - azoknak a véleménye, ugye...

Szerző
Simon Zoltán

Közünk?

Mindig van lejjebb. Most épp Balog Zoltánról jutott ez eszembe. Az emberi erőforrások minisztere azt bírta mondani, hogy mindhárom dolog, amely miatt a Mazsihisz felszólalt - Sorsok Háza, Szakály Sándor felmentése, 44-es emlékmű - figyelmet, dialógust érdemel. Balog szerint "azonban nem egyszerűen a kormányról és a Mazsihiszről van szó. Van még itt 10 millió ember". Hozzátette: rövid távú gondolkodásmódról tanúskodik az, "ha valakik kijelentik, hogy amennyiben bizonyos dolgok nem úgy lesznek, ahogy azt ők szeretnék, akkor bojkottálják az egészet, és elzárkóznak a párbeszédtől".

A Fidesz régi trükkje, hogy azzal vádolja ellenfeleit, amit épp maga követ el - legyen szó választási csalásról, vagy külföldről szervezett puccskísérletről. Balog most pontosan ezt tette. A kormány ugyanis, amelyet az egykor református lelkésznek nevezett politikus képvisel, senkit nem kérdezett meg a fenti három dologról. Csak úgy döntött.

Legyen Sorsok Háza a józsefvárosi pályaudvaron, ahol nem voltak deportálások; alakuljon Veritas Intézet a jelenkor kutatására, főigazgatója pedig legyen a jobboldal házitörténésze; épüljön emlékmű a német megszállás napjára a Szabadság téren. Mivel mondá az Úr, hogy legyen, hát lőn: lesz Sorsok Háza Schmidt Máriával, Veritas Szakállyal és lesz Gábriel arkangyal birodalmi sassal. A kutyát nem kérdezték meg, hogy akarják-e, ukáz volt, nem párbeszéd. De említhetném a ciklus szimbólumát, az új alaptörvényt, amelyet úgy fogadtak el, hogy ma sem tudjuk, kik írták, kinek a megrendelésére és mikor volt a társadalmi vitája. Nem is tudjuk meg soha. Közünk?

Pedig, hogy az egykori lelkész urat idézzem: van még itt 10 millió ember. Rájuk hivatkoznia egy olyan kormány tagjának, amely még azt is megszabná, hogy hány négyzetcentiméteres papíron kell a társasházak közös képviselőinek a rezsicsökkentést hirdetniük, finoman szólva, nem illendő. Kissé füllentés íze van, de mondhatnám: ordas nagy hazugság. A 10 milliót ugyanis nem érdekli a fenti három ügy, tesznek ők az alaptörvényre is. Akiket meg érdekel - közülük is talán a Mazsihisz álláspontja a legautentikusabb és nem mondjuk a betyárseregé - azoknak a véleménye, ugye...

Szerző
Simon Zoltán