Nyílt levél Illés Zoltánnak

Kedves Zoli!

Remélem, nem veszed zokon a tegeződést, de bizonyára emlékszel még azokra az évekre, amikor mindketten a BME KISZ Bizottságában ültünk, te kulturális-, én sajtófelelősként. Egyszerre diplomáztunk és mindkettőnket az elnöki székből távozó Kiss Péter kért fel a feladatra. A közös munka során sokat beszélgettünk, hiszen a két terület sok tekintetben rokon volt. A téli és nyári táborokban, az egyetemi klubok rendezvényein "többször megváltottuk a világot", amiről elég hasonlóan gondolkoztunk akkor. Az egyik kedvenc témánk a környezetvédelem volt, aminek hazai úttörője voltál és ifjú szakemberként kiválóan értettél is hozzá.

Aztán a szakmánk messzire sodort egymástól. Te a Yale Egyetemre kerültél kutatónak, majd a Világbank kelet-európai részlegében régiónk környezetvédelmi gondjairól készítettél tanulmányt. Ez akkor hihetetlen nagy megtiszteltetés volt egy keletről érkezett fiatalnak. Szakértelmedet elismerték, hiszen amikor hazatértél a frissen alakult Környezetgazdálkodási Intézetben találtad magad. Itt keresztezte egymást ismét a pályánk: én a 25 éve megjelent Mai Nap környezetvédelmi újságírójaként kerestelek fel.

Szinte adta magát, hogy az első demokratikusan megválasztott kormányban, Antal József miniszterelnök a környezetvédelemért felelős helyettes államtitkár feladatát bízta rád. Igaz, csak fél évig, mert azt mondták a minisztériumban, hogy túl vehemensen védted a környezetvédelem ügyét, és egy ilyen impulzív személyiség nem fér bele az államigazgatás gépezetébe.

Örültem annak, hogy nem sokáig kellett várnom az újabb találkozásra, hiszen a pártod által mostanában sokat szapult Európai Unió budapesti nagykövetségének környezetvédelmi, valamint a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó tanácsosaként készíthettem veled interjút. Te voltál akkor a hazai környezetvédelem egyik első számú szakembere, jól bizonyítja újabb amerikai ösztöndíjad a '90-es évek közepén, ahol kutatási témád egy hatékony, környezetvédelmi államigazgatás kialakítása és magyarországi adaptációja volt. A '98-as kormányváltáskor szurkoltam, hogy a nagy víz túlpartján tanultakat meg tudd valósítani itthon, de a környezetvédelmi tárcát a kisgazdák kapták és te "csak" az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának elnöke lettél. Amikor a "fehérházi" irodádban felkerestelek, nem vitattad azt a megállapításomat, hogy ez a döntés azt jelzi, mennyire tartja fontosnak a környezetvédelmet a Fidesz és Orbán Viktor.

Ez a beszélgetésünk ismét eszembe jutott, amikor 2010-ben ugyan már a második Orbán-kormány elsőszámú környezetvédőjeként, de a minisztériumot megszüntetve, csupán egy más nevű minisztérium fiók-államtitkára lettél. De bíztam a kiváló szakemberben, aki a saját kormányával szemben is képes volt 2001-ben a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnökeként azt javasolni, hogy vonják vissza a dorogi hulladékégető engedélyét, amit a garéi hulladék feldolgozására kapott.

Mert az égetőmű technológiája nem volt megfelelő az anyag ártalmatlanítására, ami hatvan százalékban dioxinnal szennyezett tetraklór-benzolt tartalmazott. De csalódnom kellett. Az elmúlt négy évben sem láttam mást, mint, hogy a Fidesznek nem fontos a környezetvédelem, megdöbbenve azt tapasztaltam: Illés Zoltánnak, a kiváló környezetvédelmi szakembernek sem olyan fontos már...

És most itt van ez a paksi bővítés! Kíváncsian vártam, hogyan reagálsz erre a homályos és felháborító ügyre. Elképedtem, amikor az ATV internetet bejáró felvételén "bátran" elmondtad, hogy nem támogatod a nukleáris energiát sem háborús célokra, sem másra, de ezt a véleményedet, mint fő-környezetvédő az ülésteremben nem merted előadni. Egyszerűen elmenekültél a szavazás elől! Hová lett a lángoló, a környezetvédelemért ezer fokon égő, Duna Kör alapító Illés Zoltán?!

Úgy látom, a te gerincedet is megtörte az orbáni önkény! Értem, hogy neked "vigyáznod kell", mert a 2006-os bukott választás után te voltál az egyetlen a Fideszben, aki két elvesztett választás után bírálni merte a párt mindenható elnökét. De Zoli, van annál fontosabb, mint a mindenáron való megfelelni vágyás egy akarnok, a hatalmat minden áron birtokolni kívánó, valamikor fiatal és valamikor demokrata felcsúti fiúnak?

Orbán Viktor akaratának feltétlen elfogadásánál és kiszolgálásánál sokkal fontosabb, hogy a gyerekeink, unokáink szemébe tudjunk nézni. Hogy ha te, mint az egyik legjobb hazai szakember, nem támogatod a nukleáris energia felhasználását, akkor az ország ne menjen bele egy olyan kétes üzletbe, mint Paks, most eldöntött, 10 évre titkosított bővítése! Hogy unokáink unokái ne köpjék le a sírunkat, mert még ők is nyögik az oroszoknak az atomerőmű bővítéséért kapott 3000 milliárd forint kamatait.

Zoli! Ha mégsem roppant meg teljesen a gerinced, azt csak azzal tudod bizonyítani, ha lemondasz államtitkári posztodról. Lehet, hogy ezzel elveszted Orbán Viktor bizalmát, de cserébe elnyerheted gyermekeink és unokáink tiszteletét!