Policy Agenda;Jan Neliba;Friedrich Ebert Alapítvány;Feltétel Nélküli Alapjövedelem;

2014-02-13 14:50:00

Létpénz: Az állam jobban jár, ha fizet, mintha sok-sok dolgozót kirúgnak

Képes-e kitörni a magyar társadalom az „aki nem gondolkozik, az ne is egyék” eszmerendszerből és képes-e legalább objektívan vizsgálni a feltétel nélküli alapjövedelem kérdését – erről a témáról indít párbeszéd-sorozatot indítani a Policy Agenda.

A Krausz Péter és Kiss Ambrus nevével fémjelzett kutatóműhely ezúttal nem társadalomfilozófia szempontból venné górcső alá az alapjövedelmet. Ami a Friedrich Ebert alapítvány budapesti irodájának vezetője szerint sokak számára ugyan bájos, de őrült ötletnek tűnhet.

Ám az őrült ötletek elképesztően inspiráló – az alapjövedelem is a legszélsőségesebb reakciókat rántotta magára: egyesek szerint lerombolja a munkamorált, mások szerint torzítja a kapitalizmust és így tovább. Ráadásul, hangsúlyozta Jan Niklas Engels, a politika is felkapta az alapjövedelem ötletét, de az alapítványi vezető nem süllyedne bele a politikai mocsárba, úgyhogy inkább Frankfurter Allgemeine Zeitungot idézi – a konzervatív orgánum szerint az alapjövedelem se nem jobbos, se nem balos.

Thomas Morus egyébként már a 16 században szorgalmazta bevezetését, mondván, ne a halálbüntetést forszírozzák a bírák, az állam vezessen be inkább egy garantált jövedelmet, és nyomban visszaszorul a bűnözés. Morusnak számos utóképe van, persze az eszme átalakult a századok során, de itt az idő, hogy végre Magyarországon is vitatkozzanak róla, miszerint tényleg nem kell-e cserébe munkát követelni érte, tényleg visszaveti-e a foglalkoztatást vagy éppen bővíti, vagy tévút az egész, amikor nem veszi figyelembe a szociális rászorultságot, hanem mindenkinek egyaránt ad.

A magyar közvélemény nagyon jó szót talált, amikor a feltétel nélküli alapjövedelmet létpénznek nevezte, mondta Boda György. A Corvinus Egyetem tanára német példát hozott, amikor a németek a tömeges munkahely-megszorítások helyett úgy döntöttek: négy napot fizet a munkáltató, négy napot az állam.

Ennek mintájára a Rábánál elvégeztek egy kísérletet – 100 munkás lebocsátását modellezték – és arra jutottak, hogyha az állam nem fizeti ki a támogatást, akkor többet veszt: elesik a munkavállalók után fizetett járadéktól, munkanélküli segélyt kell fizetnie, közmunkapénzt kell fizetnie, illetve a munkanélküliek közül sokan deviánsakká válnak:a következmények kezelése újabb költség.

Egyébként Boda szerint az állam már így is fizet létpénzt, csak közmunkabérnek hívják – a különbség mindössze annyi, hogy ez feltételes létpénz. Amilyen egyébként a gyes vagy számos állami juttatás. Ám ha a társadalom fejlődni akar, differenciálnia kell – ez viszont leszakadókat eredményez. Velük valamit kezdeni kell, ugyanis ha nem teszi, akkor olyan szegénységi ballaszt nehezedik rá előbb utóbb, ami megakasztja a társadalmi fejlődést. A létpénz épp ezt az akadályt küzdi le – azaz utat nyit a társadalmi mobilitásnak. Viszont a feltételes létpénz mindig rövidtávú feltételekhez kötött, a feltétel nélküliség annak kulcsa, hogy az ember előbbre léphessen.

Belyó Pál szerint a létpénz sorsa a társadalmi szolidaritás mértékétől függ – ugyanis hiába égető a probléma (másfél millió ember él mélyszegénységben), az emberek zöme egyelőre ellenségesen szemléli az ötletet. Pedig, utalt a Policy Agenda kutatási igazgatója Thomas Morusra, a létpénz akár a megélhetési bűnözést is visszaszoríthatná. Bevezetni mindenesetre társadalmi támogatás nélkül bevezetni nem lehet, hiszen markánsan módosítani kell az elosztási rutinokat.

És persze ha csak a számokat nézzük, akkor egy – tisztes pénzt, mintegy 120 ezer forintot biztosító – általános alapjövedelem bevezetése nem oldható meg, hiszen a mintegy 29 ezer milliárd forintos GDP több mint felét felemésztené. Így differenciál ni kell – mert több millió embert semmiképp nem szabad belerúgni az árokba.

Pataky Péter szerint egyelőre nem arról kell találgatni, hogy konkrétan mennyi létpénzt kap egy-egy ember. A Magyar Szakszervezeti Szövetség szerint egyébként a létpénz lényege nem az, hogy mi legyen a társadalom peremére szorult emberekkel, hanem az, hogy miként osztja újra befolyt jövedelmeit egy állam. Ha mindenki kap például létpénzt, tudni kellene, hogyan alakul a gazdaság helyzete – mennyivel lesz olcsóbb a munkaerő, hogyan alakul a foglalkoztatás, mire költik a pluszpénzt a munkaadók, illetve hogyan reagál erre a globális gazdasági környezet.

És persze jó lenne tudni, miképp befolyásolja a munkavállalási morált a létpénz – Pataky szerint sehogy, ugyanis úgy gondolja, hogy az alapjövedelem biztosította életnívóval kevesen elégednének meg, úgyhogy aki tudja, az „eladná magát a munkaerőpiacon”. Legalábbis ez az általános tétel – viszont a helyzetet árnyalja a kiterjed feketegazdaság, ami a teljes magyar gazdaságot átszövi.

Ami a munkaerő-piaci helyzet alakulását illeti, Boda György nem optimista: szerinte a világ arra megy, hogy kevesebb munkából több embernek kell megélnie. Az 1980-as évek végére a foglalkoztatási ráta 70-ről 65 százalékra módosult, aztán mára ismét 70 százalékra hízott vissza – noha a munka nem lett több. Ha Magyarországot korszerűsítik, akkor rugalmas foglalkoztatásra van szükség. A választásokig mindenesetre javulni fog a foglalkoztatási statisztika, ironizál Boda.

Pataky Péter szerint a ’90-es években beállt a foglalkoztatási struktúra és amíg ez a rendszer nem változik, addig munkahelyek sem lesznek tömegével. A másik rút probléma, hogy a munkavállalók kétharmada a kkv-szektorban robotol – csakhogy a kis- és középvállalkozások zöme adócsalásból él, azaz nem érdemi üzletből. Továbbá a kitörést nehezíti, hogy Magyarországon kevéssé muzsikálnak az innovatív ágazatok, a húzóterületek az összeszerelő üzemek, lásd: az autógyártás.

És bizony Pataky szerint Magyarországon a rugalmas foglalkoztatás jelen állás szerint nem dolgozik, hiszen erős a dolgozói (két ember nyolc órában) szegénység – ha ugyanazt a munkát két ember végzi négy órában, az éhséglázadáshoz vezet.

A legnagyobb probléma Belyó szerint az, hogy a társadalmi lélek nehezen nyeli be az ingyen létpénzt – így jól meglovagolható politikai téma. Pataky szerint az egy jól kommunikálható tétel lenne, hogy amiből a profit van, az köztulajdon – azaz az alapjövedelem is jár. Lásd: Alaszkában az olajkincs kiaknázása nyomán mindenkinek jut némi pénz a „közvagyon” értékesítése nyomán. A szakszervezeti vezető abban egyetért, hogy a magyar szolidaritás több mint gyenge – a szegényektől kellő társadalmi távolságra élők empatikusak, a közvetlenül mellettük élők viszont elutasítóak, egész egyszerűen mert rettegnek attól, hogy hasonló sorsra jutnak.

Lehet, hogy a feltétel nélküli létpénz nem elfogadható, de a feltételes létpénzt igenis támogathatják a magyarok – főként akkor, ha ez a pénz programokhoz kötött.

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!