Olyan szépen kértek a közrádió honlapján, hogy tegnap velük ünnepeltük a Rádiózás Világnapját. Ünnepélyesen meghallgattuk például a hírműsorokat, éltettük egy kicsit Orbán Viktort (nagyon sikeres kínai tárgyalásaiért) és szidalmaztuk a baloldali ellenzéket (most éppen a Simon-ügy miatt, meg csak úgy).
Az ünnepélyességet leszámítva tehát ez a nap is úgy telt a Kossuth Rádióban, mint a 2010-es választás óta a többi. A Petőfi bezzeg Robbie Williamset ünnepelte 40. születésnapja alkalmából, el nem ítélhetően még egy csomó jó számát is lejátszották, nem lesz ennek jó vége, hol marad az összetartás.
Küldtünk volna üzenetet is, annyi jó kérdést tettek fel. Például: Mikor és miért hatódott meg egy rádióműsort hallgatva? Válasz: sírni tudnánk a híreket és a Krónikákat hallgatva, igaz, nem éppen a meghatottság miatt. Azt is szerettük, hogy: Mikor táncolt a rádiókészülék előtt? Válasz: mindig, táncos jókedvünk támad, ha halljuk ennek a kormánynak a világraszóló eredményeit és győzelmeit, márpedig a híradások jelentős része erről szól. Miért hallgat ránk? - így az utolsó kérdés.
Erre csak annyit felelnénk: egyáltalán nem hallgatunk rátok, mert amit csináltok, az a rádiózás szégyene. De inkább nem mondunk semmit, mert ez a Világnap mégis csak ünnep. Ha itt nem is.
