Pereket veszítenek a behajtó cégek

Kivel ne fordult volna elő, hogy megcsúszott valamelyik hitelének törlesztésével vagy bajba került és nem tudott fizetni, ami miatt korántsem kedves hangnemben próbáltak tőle minél nagyobb összeget behajtani. De mégis meddig mehet el a követeléskezelő? A legkülönfélébb rémtörténeteket hallani. De ma már a bíróságok és a felügyelet is igyekszik gátat szabni a vég nélküli módszereknek.

Vizsgálatot indított a Magyar Nemzeti Bank felügyeleti hatóságként a követeléskezelő cégekkel szemben - tudta meg lapunk. Binder István felügyeleti szóvivő elárulta: ezúttal a Díjbeszedő Faktorház Nyrt.-t, az EOS Faktor Magyarország Zrt.-t, az Intrum Justitia Követeléskezelő Zrt.-t és a Dunacorp Faktorház Zrt.-t érinti a bank fogyasztóvédelmi területének témavizsgálata.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) - amely azóta a nemzeti bankba olvadt -, 2012 decemberében tett közzé egy ajánlást, amelynek előírásait 2013 májusától javasolták alkalmazni. Most azt ellenőrzik, hogy a cégek betartják-e a követeléskezelési ajánlásban foglaltakat, illetve folytatnak-e tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot a fogyasztókkal szemben.

Ezekre a vizsgálatokra óriási az igény, hiszen egyre nő az adósok száma, vagyis egyre többektől egyre többet kell behajtani, s ezzel párhuzamosan se szeri se száma a követeléskezelők által elkövetett szabálytalanságoknak sem. Elképesztő történetekről lehet hallani, nem véletlen, hogy a PSZÁF 2012-ben már 10 közérdekű keresetet indított különféle cégek inkriminált gyakorlatával szemben.

Ilyenkor a fogyasztók nevében és helyett lép fel a felügyelet, s az a céljuk, hogy a bíróság az összes érintett ügyfélre vonatkozóan mondja ki, hogy érvénytelenek a szerződés bizonyos feltételei és kötelezővé tegye azok módosítását. Olyan gyakorlatot kifogásoltak például, amikor az egyik cég kikötötte, hogy szerződésszegés esetén úgy mondhatja fel a szerződést, hogy bizonyos - irreálisan magas - összeget levonhat felmondási költségtérítés címén.

Az az eset is megdöbbentő, amikor egy másik követeléskezelő azt vette szerződésbe, hogy az esetleges végrehajtási eljárás során az adós lemond a megtámadási jogáról. Persze ezekre a gyakran apróbetűs részletekre az ügyfelek nem nagyon figyelnek akkor, amikor éppen sürgősen pénzre van szükségük, hanem örülnek, hogy hitelhez jutnak.

Utána jönnek viszont a problémák a cégek agyafúrt feltételei és gyakorlata miatt. Az EOS Zrt.-t 5 millió forintra büntette a pénzügyi felügyelet, mert a cég megsértette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, az Intrum Justitiát pedig azért, mert nem megfelelően kezelte az ügyfelek írásos panaszait - derül ki a PSZÁF határozataiból.

A fogyasztók a legtöbb esetben az engedményezett vagy a megbízás alapján érvényesített követelés összegét, illetve jogszerűségét vitatják, az ügyfél és a követeléskezelő között fennálló elszámolási jogvita miatt nyújtanak be panaszt - tudtuk meg a felügyeleti szóvivőtől.

Ezt kell tenni
- bemutatni a kamat- és díjszámítás módját
- tájékoztatni az ügyfelet a fizetéskönnyítő megoldásokról - például futamidő hosszabbítás, átmenetileg mérsékelt törlesztőrészlet fizetése, tőkefizetésre türelmi idő
- információt nyújtani a panaszkezelésről
- védeni az adós banktitokhoz és személyhez fűződő jogait, ennek megfelelően kialakítani a kapcsolatfelvételi formákat
- a követeléskezelők az adóson kívüli illetéktelen harmadik személy részére nem adhatnak át információt a követeléskezelésről, úgy kell kialakítaniuk a kapcsolattartási formákat, hogy illetéktelen harmadik személyek a kapcsolatfelvétel megkísérlése során ne kaphassanak információt a követeléskezelés tényéről sem
- az adóssal történő kapcsolattartás során tartózkodni kell az erőszakos, zaklató és félrevezető magatartásoktól, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az ügyintézők ne alkalmazzanak pszichikai nyomást, a követelés megtérülését a lehetőségek és a várható következmények tényszerű és kiegyensúlyozott bemutatásával érjék el
- a követeléskezelők szerződésenként heti három alkalomnál többször ne létesítsenek kapcsolatot az adóssal, ide tartozik a telefonhívás és az sms is

Ezt nem szabad tenni
- az olyan benyomás keltése, amelyből az adós arra következtethet, hogy a követeléskezelő hatósági kényszerintézkedést foganatosít vele szemben, vagy hatósági személyként jár el vele szemben
- annak hamis állítása, vagy érzékeltetése, hogy a követeléskezelőnek módjában áll olyan követeléskezelési lépés megtétele, amelynek valójában az adott helyzetben nincs jogi alapja
- az ügyfél-tájékoztatás során bonyolult nyelvezet használata, az adós számára nehezen érthető jogi szakkifejezések gyakori használata, nem megfelelő magyarázata Az információkat egyszerűen, egyértelműen és közérthető módon kell megfogalmazni.

A pénzügyi felügyelet ajánlása

Itt lényegében arról van szó, hogy például a hitelező bank, ha az adós nem fizet, akkor egy idő után az általa kiszámolt követelést úgymond eladja egy követeléskezelő cégnek - nyilván a tartozásnál sokkal alacsonyabb áron -, amely megpróbálja azt behajtani, illetve minél nagyobb összeget, hogy minimalizálja a veszteségét.

A másik eset, amikor csak megbíz valakit a hitelező, és siker esetén jutalékot fizet. Ami viszont a törlesztésbe belefulladt adóst illeti, általában igencsak meglepődik azon az összegen, amelyet követelnek rajta a késedelmi kamatokkal és különféle kezelési költségekkel, ügyvédi és közjegyzői, illetve eljárási díjakkal együtt. Könnyen előfordulhat, hogy akár a duplájára is ugrik ezekkel az eredeti tartozása.

Gyakran nyújtanak be panaszt az ügyfelek a felügyelethez amiatt is, mert a követeléskezelő a fogyasztói panaszokra nem, illetve nem érdemben válaszol, vagy már magát a panaszt sem rögzíti, nem veszi fel.

További tipikus probléma a követeléskezelés módja - napi többszöri telefonos megkeresés otthon vagy esetleg a munkahelyen, illetve a fogyasztó személyes megkeresése. Nem utolsó sorban a követeléskezelő által felszámított költségeket, díjakat kifogásolják az ügyfelek.

Arra is van már számos példa, hogy bíróság marasztalta el a követeléskezelőket. Az Intrum Justitiát például a PSZÁF közérdekű keresetének indítására a bíróság azért ítélte el, mert olyan felszólító levelet küldött ki a cég, amiben rendőrségi bejelentéssel és büntető eljárással fenyegetőzött.

Tanulságos az a tavaly decemberi eset, amit egy ügyvéd nyert meg a bíróságon. Ügyfele bement az EOS-hoz, hogy kifizesse a tartozását, de olyan csillagászati összeget kértek tőle, amiről beszélni sem volt értelme.

Az ügy alaposabb szemügyre vételekor kiderült, hogy a hitelkártyához mindössze egy "igénylőlap és szerződés" elnevezésű dokumentumot kellett kitölteni és a bankba visszaküldeni.

A "szerződésben" az ügyfél személyes adatain kívül semmi nem szerepelt. Az engedélyezett hitelkeret és a thm (teljes hiteldíjmutató) összegét valaki utólag, kézzel írta rá. Megint egy másik perben azért nyert az ügyfél, mert a számára kipostázott leveleket nem írták alá cégszerűen.

Még egy fontos momentum, amit tudni érdemes. Ha a hitelező engedményezi a tartozást egy követeléskezelő cégre, akkor az utóbbi nemcsak az összeg tekintetében utód, helyt kell állnia az adott bank eljárásaiért is.

Szerző

Visszaállt az 1990-es szintre az EU-tagállamok energiafogyasztása

 1990-től 2006-ig nőtt, az azt követő hat évben lényegében visszaállt az 1990-es szintre az energiafogyasztás az Európai Unió 28 tagállamában - derült ki az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak hétfőn közölt összesítéséből.

Az összeállítás szerint 1990-ben 1670 millió tonna olajegyenértéknyi volt a bruttó energiafogyasztás az EU jelenlegi 28 tagállamában, a fogyasztás 2006-ban érte el a tetőpontját 1830 millió tonnával, majd 2012-ben 1680 millió tonnára csökkent.
A magyar energiafogyasztás kissé eltérő mintázatot követett: a bruttó belföldi energiafelhasználás mértéke az 1990-es 28,8 millió tonnáról tíz év alatt 25,3 millió tonnára csökkent, innen nőtt 2006-ig 27,5 millió tonnára, azóta csökken, 2012-ben 23,6 millió tonna volt. A 28 tagállamból Magyarországon volt a negyedik legmeredekebb csökkenés a 2012 előtti hat évben.
2006 és 2012 között a 28 tagországból 24-ben csökkent az energiafogyasztás, és csak Észtországban és Hollandiában nőtt érzékelhetően (11,6 és 2,9 százalék).
A 2012-es adatok szerint az öt legnagyobb európai fogyasztó (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország) adta az összfogyasztás 64 százalékát.

A 28 országból egyedül Dánia volt nettó energiaexportőr - elsősorban a kőolaj- és földgázkitermelésnek köszönhetően -, és csak hat országban volt 33 százalék alatt az import energia aránya: Észtországban (17 százalék), Romániában( 23 százalék), Csehországban (25 százalék), Svédországban (29 százalék), Hollandiában és Lengyelországban (31-31 százalék).
A legnagyobb arányban Málta (100 százalék), Ciprus, Luxemburg (97-97 százalék) és Írország (85 százalék) függött a külföldről érkező energiától. A legnagyobb fogyasztók közül Olaszország (81 százalék) és Spanyolország (73 százalék) függött a leginkább az import energiától. Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, 52 százalékos függőségi rátával, hajszállal az EU-átlag alatt.

Ami az energia előállítását illeti, 2012-ben a legnagyobb termelő Franciaország volt 133 millió tonna olajegyenértékkel, ami az EU-28-ak teljes termelésének a 17 százaléka. Dobogós volt még Németország (124 millió tonna, 16 százalék) és Nagy-Britannia (116 millió tonna, 15 százalék).

Az energiafajták közül a legnagyobb mennyiségben atomenergiát állítottak elő (228 millió tonna), ezt követte a megújuló forrásokból előállított energia, vagyis az, amelyet vízi erőműben vagy biomasszából nyertek, továbbá a geotermikus energia, a szélenergia és napenergia (összesen 177 millió tonna). A nem egészen 800 millió tonnás termelésből meghatározó részt képviseltek még a szilárd üzemanyagok (elsősorban a fekete- és barnakőszén, 166 millió tonna) és a földgáz (133 millió tonna).
A két legjelentősebb atomenergia-termelő Franciaország (110 millió tonna olajegyenérték, a teljes mennyiség 48 százaléka) és Németország (26 millió tonna, 11 százalék) volt. Megújuló energiából Németország, Franciaország és Svédország állított elő a legtöbbet (33, 21 és 19 millió tonna), szilárd tüzelőanyagból Lengyelország (58 millió tonna, 35 százalék) és Németország (48 millió tonna, 29 százalék). A legjelentősebb földgáztermelők Hollandia (57 millió tonna, 43 százalék) és Nagy-Britannia (35 millió tonna, 26 százalék) voltak 2012-ben az EU jelenlegi 28 tagállama közül.

Magyarország 10,5 millió tonna olajegyenérték energiával járult hozzá az EU teljes termeléséhez, ezzel a középmezőnyben foglal helyet, kicsivel az EU-átlag alatt. Ebből 2012-ben 4,0 millió tonna volt atomenergia, 2,0 millió tonna megújuló energia, 1,8 millió tonna gáz és 1,6 millió tonna szilárd tüzelőanyag.

Szerző

Folyamatosan csökkenő lakásárak

Publikálás dátuma
2014.02.17. 11:06
Képünk illusztráció. FOTÓ: Tóth Gergő/ Népszava
Ahogyan a tavalyi, úgy a 2014-es év sem lesz még nagy valószínűséggel a kiugrás éve, de pozitív előjeleket már észrevehetünk, főleg az elmúlt év végén tapasztalható tendenciákból - olvasható a legfrissebb lakáspiaci trendekről az Otthon Centrum legújabb Lakáspiaci Tanácsadó elemzésében. Az árak csökkenése a 2013-as év második felére lelassult, így az idei évben már nagy valószínűséggel stagnálásra számíthatunk. Az adásvételek száma évek óta stabilan a 85-90 ezer körüli szinten áll, és egyelőre idén sem várható jelentős forgalombővülés, ennek középtávon nagyobb az esélye. 2013-ban már csak visszafogottan nőtt az áralku mértéke, a 2012-es 13,2 százalékról, 13,3 százalékra, ami a vevői pozíciók további erősödésnek lassulását vetíti előre 2014-re. Az értékesítési idők viszont tovább nőttek, 2013-ban átlagosan fél hónappal az előző évhez képest. 

2013 forgalmi számai sem mutattak jelentős eltérést az immár 5 éve tartó trendtől, az adásvételek száma a 2009 óta megfigyelhető évi 85-90.000 tranzakciót jelentő sávba esik. A tavalyi évre – bár a hivatalos KSH statisztika nem áll rendelkezésre – 87ezer körüli tranzakcióra számíthatunk. 2014-ben sem várható változás, komoly keresletbővülésre nem számíthatunk. „Bár az állami kamattámogatás és az elmúlt időszakban csökkenő hitelkamatok valóban jó feltételeket nyújtanak hitelből finanszírozott lakásvásárláshoz, de az olcsó hitelek keresletstimuláló hatása még nem érezhető a lakáspiacon, főleg a keresleti korlátok miatt.” – mondta Déry Attila az Otthon Centrum vezető elemzője. – „Az olcsó hitelek nagy valószínűséggel a jelenleg 90 százalékot is elérő készpénzes vásárlások arányát csökkenthetik, de jelentős új keresletet nagy valószínűséggel nem tud még az idén sem a piacra vonzani.” Az adásvételi számokra néhány külső tényező jótékony hatással lehet: amennyiben megvalósul, akkor a használt lakás vásárlásra is kiterjesztett szocpol hozhat pozitív változást.

A 2013-as évben tovább csökkentek az árak, a 2008-as szinthez képest már 20 százalékkal alacsonyabb az átlagos árszínvonal. Az árcsökkenés szintje az év utolsó felében már valamelyest mérséklődött, a fővárosi téglaépítésű lakások ára például a harmadikról a negyedik negyedévre már stagnálást mutatott. Trendfordulót egy jelentősebb keresletbővülés hozhat, ahol a vevői érdeklődés nyomására felfelé indulhatnak az árak. Erre azonban csak középtávon számíthatunk, így stabil áremelkedés is csak ilyen időtávon várható. 2014-ben nagy valószínűséggel stagnálással számolhatunk.

Kis lakások a dobogón

A fővárosban a 9 és 11 milliós, keleten a 7 milliós, nyugaton a 7 és 8 millió forintos áron kínált használt téglalakások voltak a legkeresettebbek. Árkategóriától függetlenül, minden területen az 50 és 60 négyzetméter közötti lakások voltak a legnépszerűbbek. Budapesten a legkeresettebb panellakásokat 9 millió forintos áron kínálták, keleten és nyugaton egyaránt a 8 milliós lakások iránt volt a legtöbb kereslet. A panellakásoknál is az 50 és 60 négyzetméteres lakások a legkeresettebbek.

A legszínesebb kép a téglaépítésű házak piacán látható, a többi ingatlantípushoz képest itt sokkal szélesebb sávon oszlik meg a kereslet. A fővárosban a legtöbb kereső 20 millió forintért kínált házakra jelentkezett. Az agglomerációban 15 milliós házak voltak a legnépszerűbbek. Keleten a 8 és 12 milliós, nyugaton a 14 milliós házak jelentették a slágert.

A vevő diktál – hosszabb értékesítési idő

Az eladók által adott teljes árengedmény két komponensből tevődik össze. Egyrészt a szűkebb értelemben vett áralkuból, amit a szerződéskötéskor ér el az ingatlan vevője, másrészt még a vevő megérkezése előtt az eladó által adott kínálati árcsökkentésekből. „A teljes árengedmény bár némileg magasabb volt tavaly, mint 2012-ben, a megelőző évek növekedési üteme lelassult 2012-ről 2013-ra.” – mondta Kühne Kata az Otthon Centrum ügyvezető igazgatója –„A teljes árengedmény növekménye nagyobb, mint a szerződéskötési alkué, tehát az eladók a kínálati árból is nagyobb mértékben engedtek 2013-ban, mint 2012-ben.”

A kínálati ár csökkentés mértéke ráadásul nagyobb, tehát javult a vevők alkupozíciója, mivel az eladók egyre többet engednek még a hirdetési fázisban az ingatlanuk árából, tehát a piacra lépés időpontjában nem tudnak egy reális piaci árat megállapítani. Ebben természetesen az emocionális árképzés is szerepet játszik; a tulajdonos lakásához fűződő személyes élményeit, érzéseit is szeretné az árban foganatosítani. A kínálati ár csökkentés a teljes árengedmény 40 százalékát teszi ki.

Az értékesítési idők növekedésének üteme 2012-ről 2013-ra gyorsult fel ismét. Az ingatlanok eladásához szükséges idők már a válság kezdete óta növekednek, a vevői pozíciók folyamatos erősödésének jeleként. Amíg 2010 és 2012 között csak visszafogott ütemben nőtt az értékesítési idő – a panellakásoknál már csökkenés is látható volt –, 2013-ra ismét jóval hosszabb idő szükséges az értékesítéshez. Mindez az elhúzódó vevői döntési folyamatnak köszönhetőek, gyakori, hogy egy még jobb ajánlat reményében a vevő halogatja az igényeinek egyébként megfelelő ingatlan megvásárlását.

Használt panellakás

A téglaépítésű lakások átlagosan több mint 4 hónapot igényelnek a sikeres értékesítéshez. A panellakások esetében az átlagos 2,5 hónap 2013-ra 3 hónapra nőtt. Az emelkedés a téglaépítésű házaknál is látható, itt csaknem 7 hónapra van szükség az eladáshoz.

A használt téglaépítésű lakások és a panellakások bérleti díjai már harmadik éve visszafogott mértékben, ám stabilan emelkednek. Már átlépték ugyan a 2009-es szintet is, ami azonban még távol áll a válság előttitől. A téglaépítésű házaknál az elmúlt évek stagnálása után a 2009-es szintekre emelkedett a bérleti díj színvonal. A legtöbb érdeklődést vonzó ingatlanok alapterületét alapul véve, a 2013-ban érvényes átlagos eladási négyzetméterárral és ugyanezen időszak egy négyzetméterre vetített átlagos bérleti díjaival számoltuk ki a vételi árat, illetve az éves bérleti díj bevételt. A hozamok az egyes ingatlanok esetében 8 és 10 százalék között szóródnak.

Szerző