Gyurcsányt üldözik

Kérdőjelet illett volna a cím mögé tennem, mert bár a Fidesz folyamatosan el akarja kapni a volt miniszterelnököt, ami az elmúlt napokban történt vele, nem tartozik ebbe a kategóriába. Előbb az ATV közvetítése szakadt meg az évértékelő beszéd közben, majd a Klubrádió hétfő esti műsorába készült egy órás beszélgetés tűnt el az éterben. Mindkettő műszaki hiba miatt történt, ezt azonban aligha lehet elfogadtatni a Gyurcsány-hívekkel. Ők úgy érzik, szándékos szabotázs áldozatává vált a DK elnök; hogy is lehetne ez másként, amikor ő az Orbán-rendszer első számú ellensége. És ezen a ponton már nehéz lenne vitatkozni velük; nem kell ahhoz fanatikusnak lenni, hogy lássuk, valóban így van. Hogy most is lázasan kutatnak Gyurcsány múltjában, aktuálisan a Paksi Atomerőművel majdnem húsz éve kötött szerződéseiért borítják fel az archívumokat. A Fidesz agilitása már csak azért is feltűnő, mert más esetekben, a sajátjaik kapcsán, megható nagyvonalúságot tanúsítanak. Itt van például Szijjártó Péter esete, akit azért "jelentettek fel", mert vagyonbevallása alapján is meglepő az a gyarapodás, amelyet egy év alatt sikerült realizálnia. Szijjártó vagyonvizsgálatát azonban már az első lépésben elvetette a mentelmi bizottság - persze kormánypárti - elnöke, mondván: őt meggyőzte a képviselő magyarázata. Amely magyarázat lényegében arról szólt, hogy Szijjártó ügyes volt, jól forgatta a pénzét. Lám, lám a Fidesz oldalán milyen egyszerűen oldódnak meg a dolgok. Csoda-e, ha ezen az oldalon jókora üldözési mániával találkozhatunk. Még szerencse, hogy Gyurcsánynak nincs üldözési mániája. Őt tényleg üldözik.

Kövessen minket a Facebookon és a Twitteren is!

Szerző
Németh Péter

Az eredet kérdése

"Orbán sem mondott le az elnökségről veresége után, és milyen jól tette!" - jelentette ki a megbukott Jaroslaw Kaczynski 2011-ben, megindokolva, miért marad korábbi ígéretét meghazudtolva pártjának elnöke. Példaképe sem 2002-ben, sem 2006-ban nem volt hajlandó távozni a Fidesz éléről, holott egymás után két alkalommal szenvedett vereséget az általa vezetett politikai formáció. Érthetőbbé válik Orbán Viktor döntése, ha figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen egyetemista kora óta a politikából él.

"Én nem állást keresek!" - ezt pedig Bajnai Gordon szögezte le riporteri kérdésre válaszolva, amikor azt firtatták, miért vállalt szerepet az Együtt-PM vezetésében. Állításában nem kételkedhetünk, hiszen tisztességes módon szerzett magánvagyona lehetővé tenné számára a biztonságos megélhetést. Érvényes ez Gyurcsány Ferencre is, aki szintén az üzleti szférából érkezett a politikába. S azt se felejtsük el, hogy utóbbi két személy annak idején gyakorlatilag ingyen, tiszteletdíj nélkül vállalta a kormányfői tisztséget.

A kétféle magatartás mögött két, egymástól gyökeresen eltérő mentalitás rejtőzik. Az egyik felfogás szerint a politika szolgálat, tulajdonképpen jótékony célból végzett tevékenység az ország érdekében. E felfogás képviselőinek semmiféle közvetlen anyagi haszna nem származik politikai praxisukból. A másik felfogást vallók ellenben a politikát öncélnak, megélhetési forrásnak tekintik.

Nem is alaptalanul. Két példát kiragadva: Szijjártó Péter vagy Mészáros Lőrinc a civil életben, politikai pozíció nélkül valószínűleg jelenlegi vagyona töredékét szerezte volna meg. Gyurcsány Ferenc költői kérdése is elgondolkodtató, amikor azon töpreng, az Orbán-család vajon minek köszönheti meggazdagodását? Félreértés ne essék: az említett személyek bizonyára jogszerűen, a törvényeket betartva szerezték vagyonukat. De éppen az ő részükről hiteltelen a felzúdulás, amikor megbotránkoznak a Simon Gábor eltitkolt bécsi bankszámláján lévő 240 millió forintnyi vagyonon.

A gazdagság ugyanis önmagában nem bűn. Az már annál inkább, hogy a volt szocialista politikus elfelejtette vagyonbevallásában feltüntetni a kérdéses összeget. Számomra a leglényegesebb kérdés mégis a pénz eredete. Ha teszem azt, Simon Gábor adózott jövedelmét ügyesen megforgatva szerezte az irigylésre méltó összeget, ha szerencsejátékon nyerte, vagy bármely más, politikától független bevételi forrásból származik a 240 millió forint, a törvény képviselőinek nincs teendője ez ügyben. Baj akkor van, ha Simon pártja pénzét "parkoltatta" a bécsi bankszámlán.

Ezt a kérdést nyilván tisztázni fogják az ügyészségi nyomozók. Mindenesetre példaértékű az MSZP magatartása az ügyben. A volt alelnök kénytelen volt megválni minden tisztségétől, képviselői mandátumától és párttagságától, egyúttal távozott a közéletből. Meggyes Tamásnak, az esztergomi botrányhősnek ellenben a Fidesz vezérkara csupán akkor engedte el a kezét, amikor a volt polgármester már a Kedves Vezető tyúkszemére lépett…

A botrányra adott válasz annak a jele, hogy a magyar baloldal igenis képes az öntisztulásra. Kedves jobboldali képviselőtársak, tessék példát venni róluk!

A szociális kannibalizmus

Okos emberek független gyülekezete kidolgozott egy teóriát, amely megítélésük szerint megoldást jelenthet a társadalmunk égető bajainak több vaskos szeletére. Ez a teória a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) juttatása minden itt élő honfitársunknak. Elgondolásuk szerint havi ötvenezer forintos, kötelezettség nélkül adandó, adómentes járandóság számos előnnyel járna. (Gyerekeknek a fele, várandós nőknek a másfélszerese.) A csoport közzétett egy 98 oldalas elemzést, amelyben azt is jelzik, hogy a most még különféle címeken adott kedvezmények - tehát nem a nyugdíj - helyett képzelik el az FNA-t.

A koncepció nem új, de eddig inkább csak vitáztak róla Európában. A vita itthon is azonnal élénk lett, színvonalas és alapos. Pro és kontra. Az álláspontokat részben a Hetényi Körben, részben az Élet és Irodalomban teszik közzé, olykor persze másutt is.
De mibe is kerülne mindez? A csoport nevében a szociálpolitikai szakértő Bánfalvi István szerint az egyenleg a megszüntetendő juttatások és az FNA között évente 353,4 milliárd forint, amit a hazai büdzsé kibírna. (Most a feleformán tervezik stadionokra.)

Nem tudok állást foglalni a jelzett számokról, ahhoz nincs se elegendő tudásom, se elegendő információm. Mérlegelni persze próbálok, például a tervet keményen ellenző Csillag István - Mihályi Péter meglátásait is elemezve, vagy azt, hogy a kiváló szociológus Ferge Zsuzsa támogatja a tervet, és támogatja - egy feltétellel - a mérvadó közgazdász Surányi György is. Az egy feltétel: akinek nincs munkája, vagyis egészségügyi hozzájárulást a keresetéből nem vonnak le, az kötelezően fizessen 8-10 ezer forintos ilyen célú összeget az FNA-ból. Ez bizony fontos! Egyrészt lenne minden polgártársunknak egészségügyi biztosítása (most nincs!), a finanszírozhatatlan egészségügy pedig forrásokat kapna.

Ferge Zsuzsa szerint kétséges, hogy a rendszeres jövedelem mellett ki fog dolgozni. Megfontolandó érv! Lehetséges, hogy akadnak, akik úgy vélik, hogy nekik ez elég a megélhetéshez. Csakhogy más jövedelem hiányában kiderülne, hogy hamarosan nehéz helyzetbe kerülne még így is a család. Ha van rá lehetőség, akkor bizony elfér a plusz kereset. A vállalkozásoknak munkásokra lenne szükségük, és azokat minimálbérrel szerződtetni egyre nehezebbé válhat. Javulna ugyanis az értékesítési helyzetük a növekvő fizetőképes kereslettel. A lakosság plusz jövedelme tehát élénkítené a gazdaságot, a hazai piacokat, s nemcsak a kereskedelmet, hanem a beszállító, gyártó, termelő és forgalmazó csoportokat is, és bizonyára az import sem maradna változatlan.

Mégis másból indulok ki.

Ma túl nagy réteg adósodott el, túl sokan nem bírják fizetni a közmű terheket, hiteleiket, túl sok az éhező gyerek, túl sok a nyomorszinten élő polgártársunk. Miben tudunk segíteni? Az Orbán-kormány hiába hangoztatja, hogy senkit nem hagy az út szélén, a tetteivel mégis bizonyítja, hogy számára egyszerűen érdektelen a társadalmunk felének nyomorúságos helyzete. A gazdaság pang, új munkahelyekről alig van szó, s ha van is, képzett munkásokat várnak, az pedig kevés, mint a jégbe fagyott hal.

Most egy progresszív gazdaságpolitika is csak hosszú évek után lenne képes kellően pozitív eredményt elérni, s ahhoz aligha lenne türelme a köznépnek. Miért? Nehezen érthető az elmúlt négy év rombolása. Mélyen a létminimum alatt, éhezési szinten milliónyian élnek, habár még többen annak billegő határán. Túl sokan egyensúlyozgatnak a lét magasba feszített kötelén. Nekik segítene túlélni az FNA a javuló gazdasági helyzet beköszöntéig. Mert erről van szó. Ha egy valóban felelős kormányt választ az ország - ebben azért reménykedünk -, akkor is nehéz munka vár rá, mire a gazdaságot igazán felpörgeti, s ez évekbe telik. (Ha meg Orbánék folytatják, abba azért elég sokan éhen fognak halni.) És az élénkülés csak lassan gyűrűzik lefelé azokhoz, akik már ma is veszélyben vannak.

Az FNA szükségessége rövidtávon ez. Van hosszú táv is? Van ám! Az elmúlt években derült ki, milyen hatásokat váltott és vált ki a feketén végzett munka, a napszám meg a bejelentés nélküli alkalmazás. Évente százezrek maradtak nyugdíj nélkül - az előírt szolgálati évek hiányában. És a derékhad még eztán folyamodik bármilyen összegű nyugdíj megállapításáért - többnyire hiába. Kemény, ám gyakori hivatali döntés: "Sose lesz nyugdíja!" Becslésem szerint legalább 800 ezer emberről lehet szó. És a számuk jócskán nőni fog. Egy részüket már napszámba se hívják: elgyöngültek. A netán megkapott havi 22 ezres segélyből legföljebb tengődni lehet.

Magam ezen állapot fenntartását szociális kannibalizmusnak tekintem, mert a társadalom fölöslegesnek tartja a létüket, s ha nem viszi is ki őket egy kopár hegyre meghalni, a túlélésükért szinte semmit nem tesz. Ma ez a helyzet.

A nemzetgazdaságnak tehát bírnia kellene az FNA terheit, mert az ország felelős a polgárainak létéért. És ki vezetheti be az FNA-t? Bár a szakértői team egyetlen pártnak sem ajánlotta föl a munkáját, kizárólag a baloldalban bízhatunk. Orbánék fényesen bizonyították, hogy a nyomorenyhítés számukra érdektelen.