Előfizetés

"A századparancsnokot egy kővel úgy fejbe dobták, hogy mögöttem esett össze"

Volt olyan pillanat, amikor a rendőrök közvetlen életveszélyben voltak 2006. szeptember 18-án az MTV-székház ostromakor - mondta el tegnap tanúkénti meghallgatásán J. József a volt rendőri vezetők perében a Fővárosi Törvényszéken. A rendőralezredes aznap a Kossuth tér biztosításában vett részt a Készenléti Rendőrség (az akkori Rendészeti Biztonsági Szolgálat, Rebisz) alosztályvezetőjeként.

Innen küldték át a székházhoz, hogy 24 emberével segítse az MTV főbejáratát biztosító rendőröket. Elmondása szerint már megérkezésükkor kaotikus volt a helyzet, a rendbontók részéről "pulzáló támadást" tapasztalt, vagyis hol gyengébb, hol erősebb támadást kellett kiállnia a védekező rendőröknek.

A bíró kérdésére, hogy megpróbálták-e kiemelni a tömegből az erőszakosabb támadókat, a tanú úgy felelt: az akkori helyzet ezt nem tette lehetővé. Mint arról beszámoltunk, az erősítésként küldött csapatok is felaprózódtak, mert egyszerre "több fronton" is kellett védekezni. "A századparancsnokot egy kővel úgy fejbe dobták, hogy mögöttem esett össze" - mondta az alezredes, hozzátéve: "ami akkor történt, nem lehet elfelejteni".

Ugyancsak tanúként hallgatta meg a bíróság a székház ostromakor tartalék parancsnokként szolgáló K. Attilát, aki, miután a Kossuth térről átvezényelték az MTV-hez, csapatával megpróbálta leszorítani a tömeget a székház lépcsőjéről. Ám csak időszakos sikerrel: a rendbontók befurakodtak a rendőrök közé, így azok kénytelenek voltak bevonulni az épületbe.

Elmondása szerint ekkor már csak a főbejárat védelme és megtartása volt a feladatuk. K. Attila szerint meg kellett szervezniük, hogyan pihentessék az állományt, a Pest megyei, a BRFK-s és a Rebiszes erők váltották egymást a főbejárat védelménél. "Az ön emlékezete nagyon érdekes" - reagált a bíró, mert szerinte erről még egy tanú sem számolt be.

Arra a védői kérdésre K. nem mert egyértelmű választ adni, hogy a tüntetők túlerőben voltak-e, de úgy felelt, hogy a rendőri erők sikerességének három alapfeltétele a felszerelés, a kiképzés, és a parancsnoki irányítás. "Ha a háromból kettő hiányzik, vesztettünk" - mondta.

Hozzátette, gyakran a felszerelés sem jelent nagyobb biztonságot, mert "volt olyan rendőr, akinek a sisakján lévő, lehúzott védő plexit áttörve ütötték ki a fogát".

Visszalép Orbán az emlékmű tervétől?

Publikálás dátuma
2014.02.19. 06:03
Elképzelhető, hogy mégsem avatják fel március 19-én a vitatott megszállási emlékművet. Fotó: Bielik István/Népszva
Elképzelhető, hogy mégsem avatják fel március 19-én a Szabadság térre tervezett, vitatott '44-es német megszállási emlékművet. A kérdés biztosan szóba kerül a mai kormányülésen. Előfordulhat az is, hogy csak a választás utánra halasztják a megvalósítást.

A múlt héten lejárt az a határidő, amikorra Orbán választ ígért a holokauszt emlékév bojkottját kilátásba helyező Mazsihisz aggályaira. Az érdemi válasz halogatása akkor is szokatlan, ha - mint azt tegnap az emberi erőforrás-miniszter jelezte - "van még idő". Balog Zoltán az ATV-nek azt mondta, az emlékév csak áprilisban kezdődik. Azt ugyanakkor nem zárta ki, hogy változik a kormány álláspontja.

Eddig a kabinet nem távolította el a deportálást "idegenrendészeti intézkedésnek" nevező Szakály Sándort a Veritas Történetkutató Intézetéléről, nem vizsgálta felül a Sorsok Háza koncepcióját és az emlékmű tervét sem. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető tegnap a hírek szerint erről is beszélt "informálisan" Ilan Morral, Izrael budapesti nagykövetével. Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár pedig HírTv-ben arra utalt, nem valószínű, hogy március 19-én felavatják az emlékművet.

A kormányfő eddig mindenesetre hallgatott. Hacsak nem tekintjük válasznak a vasárnapi évértékelőjében tett kiszólását, melyben nem értette, honnan veszik egyesek a bátorságot, hogy elvárják, "mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk". Heisler András Mazsihisz-elnök a Népszava kérdésére közölte: várnak, de nem örökké, mert szeretik, ha "az adott szónak súlya van".

Megírtuk, két eset lehetséges: az egyik, hogy a kormányfő nincs, vagy nem akar tisztában lenni az ügy súlyával, amely távolról sem csak az Orbán-kormány és a Mazsihisz pár ezer fős tagságának "belügye", hanem az egész országé, sőt a kérdés élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt is. A másik lehetőség, hogy Orbán "dacol", az esetleges következményekkel. Tegnap egyébként a magyarországi holokauszt emlékév körüli vitákról cikkezett - nem először - a nemzetközi sajtó is.

Visszalép Orbán az emlékmű tervétől?

Publikálás dátuma
2014.02.19. 06:03
Elképzelhető, hogy mégsem avatják fel március 19-én a vitatott megszállási emlékművet. Fotó: Bielik István/Népszva
Elképzelhető, hogy mégsem avatják fel március 19-én a Szabadság térre tervezett, vitatott '44-es német megszállási emlékművet. A kérdés biztosan szóba kerül a mai kormányülésen. Előfordulhat az is, hogy csak a választás utánra halasztják a megvalósítást.

A múlt héten lejárt az a határidő, amikorra Orbán választ ígért a holokauszt emlékév bojkottját kilátásba helyező Mazsihisz aggályaira. Az érdemi válasz halogatása akkor is szokatlan, ha - mint azt tegnap az emberi erőforrás-miniszter jelezte - "van még idő". Balog Zoltán az ATV-nek azt mondta, az emlékév csak áprilisban kezdődik. Azt ugyanakkor nem zárta ki, hogy változik a kormány álláspontja.

Eddig a kabinet nem távolította el a deportálást "idegenrendészeti intézkedésnek" nevező Szakály Sándort a Veritas Történetkutató Intézetéléről, nem vizsgálta felül a Sorsok Háza koncepcióját és az emlékmű tervét sem. Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető tegnap a hírek szerint erről is beszélt "informálisan" Ilan Morral, Izrael budapesti nagykövetével. Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár pedig HírTv-ben arra utalt, nem valószínű, hogy március 19-én felavatják az emlékművet.

A kormányfő eddig mindenesetre hallgatott. Hacsak nem tekintjük válasznak a vasárnapi évértékelőjében tett kiszólását, melyben nem értette, honnan veszik egyesek a bátorságot, hogy elvárják, "mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk". Heisler András Mazsihisz-elnök a Népszava kérdésére közölte: várnak, de nem örökké, mert szeretik, ha "az adott szónak súlya van".

Megírtuk, két eset lehetséges: az egyik, hogy a kormányfő nincs, vagy nem akar tisztában lenni az ügy súlyával, amely távolról sem csak az Orbán-kormány és a Mazsihisz pár ezer fős tagságának "belügye", hanem az egész országé, sőt a kérdés élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt is. A másik lehetőség, hogy Orbán "dacol", az esetleges következményekkel. Tegnap egyébként a magyarországi holokauszt emlékév körüli vitákról cikkezett - nem először - a nemzetközi sajtó is.