Németh Péter a miniszter azon nyilatkozatát kifogásolta, miszerint "Örömmel tölt el, hogy Németh Péter és Bolgár György példáját követve több, önmagát arra érdemtelennek tartó újságíró adta vissza Táncsics-díját". Keresetében főszerkesztőnk jelezte: a miniszter azt a hamis látszatot keltette, hogy azért mondott le a díjról, mert arra magát érdemtelennek tartotta. Korábban Balog ügyvédje azzal védekezett, hogy a miniszter kijelentése "a szabad véleménynyilvánítás tipikus esete volt, és ennek helye van, még akkor is, ha azt a megszólított igaztalannak is érzi."
Hozzátette: a miniszter nem akart a főszerkesztő szájába adni olyat, amit nem mondott saját érdeméről vagy érdemtelenségéről, csupán a nyilatkozatait értelmezte "ironikus nyelvi megfogalmazásban". A bíróság nem így ítélte meg, és ebben a pontban Németh Péternek adott igazat. A bíróság indoklása szerint éppen a tényekkel ellentetetés következtetésre jutott a miniszter, mert Németh Péter volt az első, aki tiltakozásként Szaniszló díjazásáért visszaadta a Táncsics-díját.
Az indokait döntésekor ismertette: "Elfogadhatatlan számomra, hogy olyan valakivel legyek egy sorban, akinek szinte egyetlen gondolatával sem tudok egyetérteni. Természetesen nem a nézetkülönbségekről van szó, hanem azokról a taszító eszmékről, amelyeket folyamatosan hirdet a műsoraiban. Ezt a nehéz döntést azért hoztam meg, mert semmilyen módon nem akarok azonos lapon szerepelni egy ilyen emberrel. Számomra eddig büszkeség volt, hogy Táncsics-díjas lehetek, de sajnos, ez mostantól vállalhatatlan."
A miniszter a tiltakozások következtésben visszakozott, elnézést kért, majd az által díjazott Szaniszló Ferenctől visszakérte a Táncsics-díjat. Ezeket a történéseket az elsőfokú bíróság szerint nem lehetett úgy kiforgatni, hogy a miniszter szerint Németh Péter a saját érdemtelensége miatt adta vissza a Táncsics-díjat.
Másik keresetében főszerkesztőnk a miniszter azon kijelentését kifogásolta, miszerint "Németh Péter és Bolgár György folyamatosan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) illegitimitásáról és a magyar sajtószabadság haláláról nyilatkozik." Németh Péter keresetében rögzítette: Balog valótlanul állította, hogy ő folyamatosan a médiahatóság illegitimitásáról beszélt. Balog ügyvédje ezt a perben úgy értékelte: a miniszter csak főszerkesztőnk sajtószabadságot féltő kritikáit "fordította le" úgy, mintha illegitimitásról beszélt volna.
Németh képviselője szerint azonban egyszerűen valótlanságot állított. Ebben a kérdésben a bíróság elutasította főszerkesztőnk keresetét, mert bár az ítélet szóbeli indoklása is rögzítette, hogy főszerkesztőnk soha nem beszélt az NMHH illegitimitásáról, szóban forgó kijelentéseinek az elsőfokú ítélet szerint más értelme van jogászok számára, mint a közvélemény számára, így Balog "csúsztatása" közszereplő esetén belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Teljes egészében megítélte az elsőfokú bíróság a Németh által igényelt nem vagyoni kártérítést és az illetéket is teljes egészében Balognak kell viselnie.