Németh a miniszter azon nyilatkozatát kifogásolta, miszerint örömmel tölti el, hogy "Németh Péter (...) példáját követve több, önmagát arra érdemtelennek tartó újságíró adta vissza Táncsics-díját". Főszerkesztőnk szerint Balog azt a hamis látszatot keltette, hogy azért mondott le a díjról, mert arra magát érdemtelennek tartotta.
A bíróság ebben a pontban Németh Péternek adott igazat. Ismert: a miniszter a tiltakozások nyomán visszakozott, és Szaniszlótól visszakérte a díjat. Mindezt - döntött a bíróság - nem lehetett úgy kiforgatni, mintha Németh Péter a saját érdemtelensége miatt adta volna vissza a díjat. Főszerkesztőnk a miniszter azon - szerinte valótlan - kijelentését is kifogásolta, miszerint "Németh Péter (...) folyamatosan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) illegitimitásáról és a magyar sajtószabadság haláláról nyilatkozik." Ebben a kérdésben a bíróság elutasította főszerkesztőnk keresetét, mert bár az ítélet szóbeli indoklása is rögzítette, hogy soha nem beszélt az NMHH illegitimitásáról, kijelentéseinek az ítélet szerint más értelme van jogászok számára, mint a közvélemény számára, így Balog "csúsztatása" belefér a véleménynyilvánítás szabadságába. Teljes egészében megítélte viszont az elsőfokú bíróság a Németh által igényelt nem vagyoni kártérítést.