Eddigi sok szálon futó, bonyolult meséjű történetei helyett Dyga Zsombor két-három szereplős, egyetlen helyszínes önálló jelenetek sorából állította össze új filmjét, a Couch Surföt.
A angol cím ugyan nem egészen passzol ide, miután azt a jópofa szokást jelzi, amikor más-más barát otthonában éjszakázik valaki a kanapén, s itt éppen nem éjszakázásról van szó, de valóban többnyire kanapén ülnek azok, akikkel az epizódokban megismertet a rendező. Tehát mi magunk, a nézők megyünk egyik kanapétól a másikig és hallgatunk bele a két-három kanapékörnyéki ember beszélgetésébe.
Dyga eddig is a meglepetések rendezője volt. Kezdve a nagyvárosi peremvidék változatos műfajú megéneklésétől - Teso, Kész cirkusz, Utolér - a Köntörfalak kamaradrámájáig, amely a korábbi sokszereplős, több szálon futó, bonyolult történeteit átcserélte három ember között sűrűsödő konfliktusra, mindig fölényes biztonsággal járkált (vagy stílusosan szörfölt) a műfajok-követelte stílusok ösvényein.
Most mintha ezt a játékosságát akarná a végletekig kiélvezni: tíz stílusgyakorlatot rak egymás mellé, élvezettel meritkezve az ujjgyakorlatokkal járó változatosságba. Ez elég meglepő, hiszen az epizódfilm egyrészt napjainkban nem annyira vonzó, másrészt általában nem egyetlen alkotótól születik egy ilyen jelenetsor. De legfőképpen meglepő, hogy az önmagát már sikeresen több műfajban kipróbált rendező szkeccsekhez nyúl vissza.
(Lehet ennek persze művészeten kívül álló, de a művészet születésével nagyon is szorosan összefüggő magyarázata, nevezetesen, hogy függetlenként, mindenféle központi állami támogatás nélkül egy nagyra nem telt, de sok kicsire igen. Ez a film ugyanis a Filmalap pénze nélkül született meg.)
Dyga kanapémeséi változatosak. Van itt visszájára fordult romantikus vígjáték, van szexre hegyezett szkeccs, abszurd komédia, kísértethistória, társalgási vígjáték, lélektani dráma, családi purparlé és politikai szatíra. A minőség sajnos erősen hullámzó. Némelyik elég gyenge, némelyik kellemetes, van, ami szellemesen szórakoztató, és van egy, amelyik magasan kiemelkedik az epizódok közül. Ez pedig a Dramaturgia című gyilkos szatíra.
Köbli Norbert forgatókönyve és Dyga remekül megválasztott helyszíne nem hagy kétséget, hogy ez a jelenet a mai világ torzképét mutatja. Egy dramaturgiai tanács színe előtt ül a nevezetes kanapén a delikvens, mely tanács egyetlen tagból áll, ő végzi a dramaturgiai átvilágítást az "önismereti együttélés" nevében.
Abból a célból, hogy az előtte ülő "nemzettárs" megfelel-e a kultúrkincs alosztály vezetésére. Az hiába emlegeti, hogy mi minden kulturális tévedést javított ki dramaturgiailag, kivéltképpen, hogy József Attila kötetében 237 helyen végzett el dramaturgiai javításokat, Ez nem elég.
Az egyszemélyes tanács kívánságára helyben átírják az önéletrajzát, amelybe így végre belekerül a sanyarú múlt, ami mocskot egy múltra rá lehet kenni: pedofil nagybácsi, hűtlen házastárs és így tovább. Amiből mára megtisztulva kész a vezetésre alkalmas nemzettárs. A köszönésük fergeteges: "Szebb jelen, szebb jövő és még szebb múlt!" Gyabronka József és Takátsy Péter jelenete gyilkos és kivédhetetlen.
Ez a tartalmi és formai szempontból hibátlanul megcsinált szkeccs inkább kakukkfióka az epizódok között, amelyek stilárisan ugyan csiszoltak, tartalmilag nem haladják meg az ügyes vagy szellemes szórakoztatás nívóját. Némelyik mindössze egy csattanóra van kihegyezve. Az abszurd humor határozottan jól illik Dyga stilisztikai palettájára.
A filmzáró A pokol kapuja (forgatókönyv: Dyga Zsombor) a fekete humorával és szellemes párbeszédeivel, a pokoli kapuőr és az öngyilkos házaspár abszurd komédiájával a jó minőségű szórakoztatás példája. (Balsai Mónika, Tamási Zoltán, Anger Zsolt.)
Ha az alkotók valamilyen módon jelezték volna, hogy a Crowling King Snake című epizód kiemelt dátuma (1971. július 3.) és helyszíne (Párizs) azért fontos, mert az emlegetett Jim Morrison azon a napon halt meg túladagolásban, akkor a nézőben jóval erősebb visszhangot ver az epizód.
Enélkül lógva marad az éjszakai jelenet abszurditása az utcán csókolózó szerelmespárral, majd az alóluk, a kanapéból kioperált nagy zacskó dugi fehér porral, a rocksztárok panaszkodó dílerével. (Pető Kata, Valcz Péter, Tóth Zsófi, Csillag Zsuzsa.)
Jópofa a Folt hátán folt című kísértet történet (Bartsch Kata, Goitein Gergely), színészi truvaj a múzeumi környezetben, teljesen statikus beállításban, mindvégig egyhelyben ücsörögve előadott féltékenységi szópárbaj Fullajtár Andrea és Törőcsik Franciska között. Ráadásul hullaként egy tolókocsiban Rába Roland hallgatja végig.
A hullámzó érdekességű jelenetek mindegyikében kiválóak a színészek, köztük Hámori Gabriella, Kocsis Gergely, Kerekes Vica, Elek Ferenc, Döbrösi Laura. Régen láttunk ennyi jó magyar színészt ilyen sóhajnyi szerepekben remekelni.
(Couch Surf ***)