Magányos bozótharcos

A ma 80 éves Moldova György, Kossuth-díjas író változatlanul viták kereszttüzében áll. Rengetegen rajonganak érte, miközben hivatásos irodalmi körökben szinte nem vesznek róla tudomást. De könyveivel változatlanul nagyon is jelen van a közéletben, újabb műveket tervez, munkabírása irigylésre méltó.

Aki gyalog jár, gyalog is gondolkozik, szokta mondogatni a ma 80 éves Moldova György, és tény, ami tény, bár igazán tehetné, nem ült luxusautóba, nem vette körül magát titkárnőkkel, még csak a telefonszámát sem titkosította, bár a felesége nevén, de azért megtalálható a telefonkönyvben. Száz körüli könyv, temérdek, ma is irigyelt mennyiségben eladott példányszám után, immár 80 évesen is őrzi a szegénylegény jelleget.

Fekete, szürke, sima, egyszerű pulóver, fehér ing a jellemző viselete, egyik sem márkás, korszerű darab, esetleg felvesz egy ódivatú nyakkendőt. És tényleg kutyagol az utcákon, villamosra, buszra száll, taxiba csak végszükség esetén, riportúton kér egy autós kísérőt, maga nem vezet. Reggel öt óra tájban kell, utána szigorúan tornázik, majd rendre odaül az íróasztala mellé. Számítógépet nem használ, még írógépet sem.

Szabályos iskolai füzetbe, kézzel rója a sorokat. Mobilja sincs, hosszabb riportúton kölcsönkap egyet, és csak a legszükségesebbekre, meglehetően tömören használja. Bár munkája gyakran beszélgetésekből áll, amiket aztán könyveiben eleven élvezetességgel, némiképp a saját stílusára áthangolva visszaad, ő maga nem egy diskuráló bajnok.

Nem rutinos társasági ember, nem oldott csevegő, látszólagos és valóságos vagánysága mögött gátlások is rejtőznek, nem mentes szorongásoktól, depressziótól, olykor akár pánikba esésre is van hajlama. Nem véletlenül A gyávák bátorsága egyik könyvének címe, ugyanis tényleg nem kapásból, első nekirugaszkodásra merész, valóban vannak félelmei. A kőbányai szegény zsidó gyereksors, a gettóban töltött idő, ahol több hozzátartozója elpusztult, a nagyon alulról jöttek bizonyítási kényszere valószínűleg a zsigereibe ivódott.

Tán innen ered azóta is meglévő munkamániája. Hogy még be sem fejezte az előző könyvét, de már belekezd a következőbe. Hogy mennyiségre is tetemes, amit "megtermelt." Hogy bár a Kádár Jánosról szóló sokat vitatott könyve után azt mondta, nincs kedve tovább dolgozni, ő már minden lényegest kiírt magából, de aztán csak nekilódult újabb és újabb riportköteteknek, szatírát, drámát, novellát, aforizmát egyaránt írt.

Saját bevallása szerint sem volt ideális családapa, és nem párját ritkító nagypapa. Nem az a típus, aki ül a gyerkőc ágya mellett, és mesével álomba ringatja. Neki a munka a szenvedély, a narkotikum, az energiát adó erő. No, jó, egy időben nem vetette meg az alkoholt, de mióta szívinfarktusa volt mértékletes, azóta minden kétséget kizáróan a munka a legfőbb egészségkárosító tényező. Nem tud leállni. Ezért került nem is olyan régen megint kórházba.

Menetrendszerszerűen túlhajszolja magát. Abból sem csinált titkot, hogy még a pszichiátriára is átkerült. Ami megtörténik vele, abból ilyen, vagy olyan formában téma lesz. Gyakran negatív szemüvegen keresztül látja a világot. Amerre jár, sűrűn lepusztultságot vesz lajstromba. Merész megállapításokat tesz. Vihart vet és vihart arat, és ezt valószínűleg élvezi is. Szereti, ha összesűrűsödik körülötte a levegő.

Olyan nagyon nincs ellenére, ha bulvárlapok címoldalára kerül. Könnyen gerjed viszont haragra, sőt örök haragra. Kádár János melletti erős kiállása miatt további kapcsolatokat vesztett. Idős korára ugyanúgy elmagányosodott, mint Kádár. Tán egyetlen igazi barátja, kiadója, Urbán Tamás, akivel évtizedek óta kitartanak egymás mellett. Aki beültetve őt az autójába, minden könyv megjelenése után elindul vele országot járni, a friss kiadványt promotálni.

Moldova változatlanul népszerű, ma már igencsak ritkaságszámba menően hosszú sorok állnak, ha dedikál. Sokak szemében ő az egyenes gerincű ember, aki nem forgatta a köpönyegét, aki kimondja az igazságot, megmondja a tutit. És tényleg mindig ugyanott állt. Nagyon balra. Egyik mondása, hogy "aki tőlem balra áll, az már leesik a térképről." Ebből a szemszögből támadta és temérdek szempontból védte is a Kádár rendszert, azt a Kádárt, akit valaha meg akart ölni, mert behívta az oroszokat.

Azóta úgy látja, hogy majdan szobra lesz magyarországi városokban. Időnként olajat önt a tűzre. Nemrég éppen azt nyilatkozta, hogy a cigánybűnözést fogalmát tulajdonképpen ő találta ki, a Bűn az élet című rendőrségről szóló könyvében, melyért kapott hideget-meleget, rasszizmussal is vádolták. Ez a vád aztán a Miskolcról szóló könyve kapcsán is megjelent. De akkor azért azt nyilatkozta, hogy egy zsidó ne legyen cigányellenes.

Magától értetődő természetességgel vállalja zsidó és kommunista voltát. Változatlanul nagy példányszámban kelnek el a kötetei, miközben szinte egyáltalán nem jelennek meg róluk recenziók, munkáit a hivatásos irodalmárok agyonhallgatják.Kigolyózta magát az úri kaszinóból, ahová tán csak pályája legelején akart tartozni. Azt érezheti, hogy a magas elefántcsonttoronyból lenézik. Cserébe lenézi az ottaniakat, akik restek az országjárásra.

Ő viszont már javában nyugdíjas korában képes tűzoltóruhában bemenni a tűzbe, mentőautóban sürgősségi esetekhez robogni, vagy éppen buzgón meccsekre járni, és feltárni kedvenc focicsapatának, a Vasasnak a múltját, és lényegében el is siratni. Szatírát írt a jobboldalról. Most így, a választások előtt, szatírát jelentetett meg a baloldalról is. Nem tartozik sehová. Magányos bozótharcos. Újabb könyvtervei vannak. Sok-sok sikert hozzájuk!