Annak a pártnak, amely ellenzékben éveken keresztül követelte az adók csökkentését, ezen belül is eminensen a vállalkozásokat terhelő elvonások mérséklését, 2010-ben közreadott választási programjában nem szerepelt az a szó, hogy adócsökkentés. A Fidesz-MPP azért engedhette meg magának, hogy választási programjában ne tegyen említést nyolc éven át hangoztatott követeléséről, mert tisztában volt vele, hogy a program iránt a szavazótábor elenyésző kisebbsége érdeklődik, viszont tartott a számon kérhetőségtől. A kormányprogramba - a Vállalkozók Országos Szövetségével és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a választások előtt kötött szövetség miatt - mégiscsak bepréselték az adómérséklést. A Fidesz vállalta, hogy a "vállalkozások adóterhelését négy év alatt, a lakosságét hat év alatt a régiós versenytársaink átlaga alá" csökkenti.
Matolcsy György 2010. május eleji miniszterjelölti meghallgatásakor júliustól nagyarányú adócsökkentést ígért, az elkövetkező 2-3 évre pedig adóforradalmat, és kiállt amellett, hogy 6-8 éven keresztül nem lehet más a költségvetési politika, mint adómérséklő. Népszabadságnak adott interjújában azt fogalmazta meg célként, hogy Magyarország három év múlva a 100 legalacsonyabban adózó ország közé kerüljön (akkor szerinte a 151. helyen álltunk). Később, a Nemzeti Konzultáción konkrétabban is körvonalazta programját, amely az élőmunkaterhek megfelezéséről, az egykulcsos személyi jövedelemadóról és a kisadók eltörléséről szólt.
A 2010. június első hétvégéjén összekapart 29 pontos akciótervben 2011-től meghirdették az egykulcsos személyi jövedelemadót, a kedvezményes társasági adókulcs alapjának 50 millió forintról 500 millióra emelését. Az Orbán-kormánynak ez volt az egyetlen általános adókiengedő döntése. Ám már ezt is beárnyékolta a pénzintézeti különadó nemzetközileg példátlan mértékű kivetése. És ez még csak a kezdet volt, hiszen féléven belül jöttek az újabb különadók, később a fogyasztást terhelő extra jövedéki adók, az áfa-emelés, a népegészségügyi termékadók, a munkavállalók jövőjének megdézsmálása a magánnyugdíj-pénztárakba való átutalás felmondásával és az itt felgyűlt vagyon zömének hozadék nélküli felélésével, a közelmúltban pedig a tranzakciós illeték, a telefonadó és a biztosítási adó kivetése.
A 2011. április elején megjelent Széll Kálmán Terv - az Orbán-kormány első és utolsó átfogó gazdaságpolitikai elképzelése - már nem számolt további adórendszerbeli átalakításokkal, azt kivéve, hogy a különadókat 2013-tól kivezethetőnek tartotta. 2012-ben ugyan meghirdették bizonyos körben a munkaadókat terhelő tb-járulékok mérséklését, de ennek érdemi foglalkoztatást bővítő hatása nem volt.
A Fidesz nagy adósságcsökkentő terveiből ennyire futotta. Meg arra, hogy lemondtak a reklámadóról és a nagyobb értékű autókra, ékszerekre kivetendő extra áfáról. Míg a Széll Kálmán Terv első variációjában arról szóltak, hogy a 2010. évi 37,3 százalékos GDP-arányos centralizációs rátát 2013-ra 34,3, majd 2014-re 33,9 százalékra szorítják le - így lehetett volna megalapozni az adó-versenyképesség javulását -, az egy év múlva bemutatott második variánsban 2010-hez mérten már nőtt volna az államháztartásba koncentrált jövedelmek aránya. 2014-ben becsülhetően a centralizációs ráta - a nagy adóforradalom eredményeként - meghaladja a 40 százalékot…