A magyar színházak helyzetéről tartottak vitaestet Bécsben

Publikálás dátuma
2014.03.17. 09:05
FOTÓ: MTI, Filep István
A magyarországi független és az állami színházak helyzetéről, a politika és a kultúra kapcsolatáról tartottak pódiumbeszélgetést vasárnap Bécsben, az osztrák Burgtheater szervezésében.

A beszélgetés résztvevői - Csáki Judit újságíró, Máté Gábor, a Katona József Színház ügyvezető igazgatója és Mattyasovszky Bence, a Katona József Színház adminisztratív igazgatója - egyebek között kiemelték, hogy a független színházak finanszírozása bizonytalanná vált, és hiányolták a valódi párbeszédet a kulturális életben a kormányzat, illetve a kultúrpolitika bírálói között.

Csáki Judit úgy vélekedett, hogy a független színházak finanszírozását a teljes bizonytalanság jellemzi, főként az elmúlt három évben, az előadóművészeti törvény módosítása óta. Míg korábban volt bizonyos részesedésük a központi támogatásokból, jelenleg szinte csak pályázatokon tudnak forrásokhoz jutni - mondta. Ugyanakkor a független színházak nagyon "elevenek", szinte az anyagi források teljes hiányában nagyon jó produkciók jönnek létre - tette hozzá.

Mattyasovszky Bence rámutatott, hogy a színházak finanszírozása az elmúlt években, beleértve a korábbi kormányzati ciklusokat is, általánosságban is "csökkent vagy stagnált". Kiemelte azt is, hogy a 2008-ban bevezetett TAO-támogatásnak - az előadóművészeti szervezeteket támogató vállalkozások társaságiadó-kedvezményének - eredetileg a központi támogatást kiegészítő szerepet szánt a törvény, a központi támogatás csökkenése miatt pedig megnőtt a jelentősége.

Máté Gábor a beszélgetést vezető Rubina Möhring osztrák újságírónő kérdésére elmondta: Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója olyan programot hirdetett meg, amely "a szépség, a remény és a hősök keresését" jelenti a színpadon, s ez "eltérő ízlést" képvisel, mint például a Katona József Színház felfogása. Hozzátette: a problémát nem ebben, hanem abban látja, hogy támadások érik az olyan színházakat, amelyek nem ezt az ízlésvilágot képviselik, valamint abban is, hogy "kijelölik az irányt" azoknak a színházaknak, amelyek részesülni akarnak a támogatásokból.

A közönség soraiban helyet foglaló Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője Rubina Möhring kérdésére hozzátette: nincsen cenzúra a magyar színházi életben olyan értelemben, amilyen az 1950-es években volt, de aki "kellemetlen kérdést tesz fel" a színpadon, az nehezebben jut támogatáshoz. Ascher úgy vélte, jelenleg még van kritikai művészet a magyar színházakban, de fennáll a veszély, hogy "minden eszközzel megpróbálják majd szűkíteni" ennek az arányát.
Csáki Judit szerint a Vidnyánszky által megfogalmazott szemlélet, amely "hősök bemutatását" és pozitív szemléletet ír elő, "zsákutcát" jelent. A színháznak nem szabad előírnia, hogy a néző mit gondoljon - hangsúlyozta.

A beszélgetés résztvevői - utalva arra, hogy a vitára és a színházi programba eredetileg meghívták Vidnyánszky Attilát is - , hiányolták a valódi párbeszédet, a nézetek szemtől szemben való ütköztetését a magyar kulturális életben. "Nincsenek viták, Magyarországon sem, és itt sem (...) mindenki mondja a magáét, a saját lapjában, abban, amelyikben engedik szóhoz jutni, vagy amelyik jár neki" - fogalmazott Csáki Judit.

A rendezvényen szó volt a magyarországi antiszemitizmusról is. Máté Gábor felidézte, hogy Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház korábbi igazgatóját nagyon sok támadás érte a parlamentben is antiszemita és homofób utalások formájában. Ezzel kapcsolatban úgy vélekedett: Magyarországon nem alakult ki a tolerancia egy minimuma, sem konszenzus arról, hogy hol vannak azok a határok, amelyeket nem szabad átlépni, és ebben az előző kormányoknak is nagy felelősségük van.
A bécsi Burgtheater, az osztrák nemzeti színház pénteken kezdődött Magyarország Fesztiválján a vasárnapi pódiumbeszélgetés mellett összesen három színpadi előadást, egy zenés irodalmi műsort és egy felolvasóestet tekinthet meg a közönség.

A Forte Társulat és Pintér Béla Társulatának egy-egy darabja, valamint a Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság egy közös produkciója mellett eredetileg a Nemzeti Színház és a Krétakör egy-egy előadása is szerepelt volna a programban. A Burgtheater körül kialakult bizonytalan helyzet miatt azonban Vidnyánszky Attila még februárban lemondta az általa rendezett Johanna a máglyán című darab bécsi bemutatását, a Krétakör pedig szerdán jelezte, hogy nem vesz részt a fesztiválon. A bizonytalan helyzet azért alakult ki a Burgtheaternél, mert a színház felügyelőtanácsa február végi jelentésében okirat- és mérleghamisítást, valamint hűtlen kezelést állapított meg, emellett több mint 8,3 millió eurós hiány alakult ki a 2012/13-as évadra a német nyelvterület legjobban dotált színházánál. A pénzügyi botránnyal kapcsolatban Josef Ostermayer kulturális miniszter leváltotta Matthias Hartmann színházigazgatót.

Szerző

Péntekig lehet delegáltakat küldeni a választási bizottságokba

Két-két delegáltat jelenthetnek be péntek délutánig a szavazatszámláló bizottságokba az áprilisi választáson jelöltet állító pártok és független jelöltek, valamint az országos listát állító jelölőszervezetek.

Az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságba (oevb) pedig egy-egy tagot delegálhat az egyéni jelöltet állító jelölőszervezet, illetve a független jelölt. A közösen jelöltet, illetve listát állító szervezetek közösen bízhatnak meg delegáltakat.
A választási bizottságok megbízott tagjait március 21-én 16 óráig kell bejelenteni. Eddig a szavazatszámláló bizottságokba 705, az oevb-kbe 274 delegáltat jelentettek be a Nemzeti Választási Iroda adatai alapján.

A jelölőszervezeteknek, független jelölteknek érdeke, hogy valamennyi választási szervbe delegáljanak tagot, mivel így saját megbízottaikon keresztül győződhetnek meg a választás tisztaságáról, ellenőrizhetik azt, és részt vehetnek az esetleges jogviták eldöntésében.

A választási bizottságokban ülő választott és megbízott tagoknak azonos jogaik és kötelezettségeik vannak. A párt által megbízott tag a bizottság rendelkezésére álló valamennyi információt megismerheti. A tevékenysége során tudomására jutó személyes adatokat azonban sem az őt megbízó pártnak, sem másnak nem adhatja ki.
2010-ben az országgyűlési választáson több mint 25 ezer pártdelegált vett részt a szavazatszámláló, valamint a választókerületi és (az akkor még működő) területi választási bizottságok munkájában.

Szerző

Vissza a népet a nemzetbe

Nem jól van az, hogy ma nekünk, magyaroknak nincs közös ünnepünk. Nincs jól az, ha nem együtt ünnepelünk mi, hazánkat szerető, demokráciát akaró polgárok. Nem helyénvaló, ha egy magát demokratikusnak valló országban a közéleti szereplők ellenségei és nem ellenfelei egymásnak, ha nincs meg bennük a tisztelet egymás iránt.

Szégyen, ha az ünnepeinken arról nem esik szó, ami összeköt, ami eggyé formál minket: a közös múltról - lett légyen akármilyen, de a miénk -, a közös gondokról és örömökről, arról, milyen jövőt is akarunk magunknak, nemzetünknek. Nem jó az sem, ha ünnepinek vallott beszédeink vádbeszédekké válnak. Nincs jól az, ha ünnepeink ékes bizonyítékai annak: nincs meg az egyetértés minimuma sem a közéletet ma uraló, meghatározó csoportok között. Nem jó, ha nem felemelkedünk ünnepeinkhez, ha nem óvjuk közös hagyományainkat, hanem magunkhoz rántjuk, kisajátítjuk vagy revolverként kezeljük azokat politikai versenytársainkkal szemben.

1848. március 15-ről ne ugorjunk egyből át 1849. augusztus 13-ra! Ne azonnal október 6. mártírjairól kezdjünk beszélni. Inkább lassítsunk egy kicsit, és becsüljük meg elődeink történelemformáló sikereit, győzelmeit. Március 15. ünneplésének nem a bármily jogos sérelmek felemlegetésére, a sebek feltépésére, hanem a nemzeti összetartozásunk erősítésére kell alkalmat adnia. 1848 szépsége abban is van, hogy az is a forradalom oldalára állt, aki félt, nem sok jót várt tőle. Gondoljunk csak Kossuth legnagyobb vitapartnerére, Széchényire.

Mert mi is a nemzet? Egyebek között a közös válaszkeresés a belülről és kívülről jövő kihívásokra, a közös örökség védelme és megújítása, a közösnek gondolt jövő, a sorsközösség. Ami néha egységet jelent, többnyire pedig vitatkozó emberek közös útkeresését. Ilyen sorsközösség volt nemzetünk 1848-49-ben, az 1860-as években, 1956-ban, majd a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején.
Ilyenek kellene lennie most is! Tegyünk érte, hogy így legyen!

Nincs sorközösség, ha a nagy eszmeáramlatok, ideológiák bármelyikét kiszorítják, vagy ki akarják szorítani a nemzetből. Több mint másfél évszázad és ezen belül az elmúlt negyedszázad tapasztalata, hogy se a konzervatív, se a liberális, se a szocialista ideológia sem tudhatja magáénak a kizárólagos igazságot. Egyik nagy eszmei-politikai áramlat sem mondhatja magáról, hogy kizárólag az ő elveit igazolná a történelem, és ezen belül a magyar történelem. Ebből azonban - ne tévedjünk! - nem az következik, hogy nincs szükség ideológiákra! Ellenkezőleg. Igazi szellemi és politikai vitájuk, versenyük segíti a társadalmat, a nemzetet megtalálni a választ a kihívásokra. Hogy lett volna 1848 - eszméi nélkül? Mai nehéz helyzetünk, évtizede tartó válságunk éppen az újító szellemiség, a termékeny viták hiányára is visszavezethető.

1848 főszereplői azt üzenik nekünk: ne nyugodjunk bele az igazságtalanságba, a jogfosztottságba. Ki kell küzdenünk egy új, a többségnek felemelkedést, biztonságot ígérő jövőt. 1848 ebből a szempontból is időszerű. Az a forradalom beemelte a népet, az egyszerűnek mondott embereket a nemzetbe. Ma újra ez a feladat vár ránk.
Mert mi is történik most Magyarországon? Ma nemzeti díszletek között, a nacionalizmus jegyében osztályuralom épül. Ma Magyarországon olyan emberek milliói, akik nem élnek élhető életet, akik nincsenek biztonságban a nemzetüktől, az államuktól várnak védelmet a még rosszabbtól félve. Ma Magyarországon milliók élnek kulturális elnyomásban, megfosztva műveltségtől, tudástól, érdekérvényesítő képességtől. Ez tűrhetetlen. Ezt nem tűrhetjük!

Mi lehet a válasz erre a nemzetet kisajátító, osztályuralmat építő politikára? Nem az, hogy átengedjük a teret az elitépítő nemzeti stratégiának! Nemzetpolitikára nemzetpolitikával kell válaszolnunk! 1848 szellemében a mi nemzetpolitikánk lényege: vissza a népet a nemzetbe! Ehhez plebejus, a társadalmi szolidaritásnak mozgásteret adó demokrácia kell - köztársaság! Olyan oktatási rendszer, amely valóságos esélyegyenlőséget kínál, műveltséget, képességeket fejleszt. A mi nemzeti stratégiánk támogatja a határon túli magyarok autonómia-törekvéseit. Mi a cigánykérdést nemzeti kérdésnek tekintjük. Mi nem Európával szemben, hanem egy igazságosabb Európán belül akarjuk nemzeti céljainkat megvalósítani.

Végül, de nem utolsó sorban, dolgozzunk azért, hogy összebéküljünk a történelmünkkel. Ne engedjük, hogy gyermekeinket arra kényszerítsék, hogy a múlt barikádjain keressék a jövőjüket. 1848 szellemében helyre kell állítani a sorsközösséget. Ki kell követelni a közéleti szereplőktől egymás hagyományainak tiszteletben tartását. Nem valóságos nemzet az, amely nem alkot sorsközösséget. Az elmúlt évek által megerősített történelmi tanulság, hogy nem tudunk egyről a kettőre jutni, ha nincs nemzeti, szociális, demokratikus és kulturális minimum. Ha nincs, akkor lennie kell, akkor ezért is meg kell harcolnunk, de ne nyugodjunk bele, hogy nincs.

Ez nem megy áldozatvállalás és példamutatás nélkül. Vannak, akik szembe mernek menni a túlerővel, akik harcolnak a sajtószabadságért, azért hogy az ország, a város, a falu polgárai a valóságos helyzet ismeretében dönthessenek sorsukról, sorsunkról. Akik ma, itt és most a változásért tenni szeretnének, hiteles emberek, akik nem azért küzdenek, mert minden áron hatalmat akarnak, hanem azért mert úgy hiszik, igazuk van. Nézzünk rájuk úgy, mint a jobbik énünkre - na, még csak véletlenül se a rosszabbik "jobbik énünkre" gondoljunk - és máris erősebbnek hihetjük önmagunkat.

1848-ban a forradalmárok tudták, nem folytatható az az út, amelyen akkor Magyarország járt. Ma mi tudjuk, nem volt folytatható az az út, amelyre tíz évvel ezelőtt rásodródtunk. A négy éve járt út nem ígér jót.
Kezdjük tehát újra. Gomboljuk újra kabátunkat, merjünk szembenézni korábbi önmagunkkal, mai ellenfeleinkkel. Nagyobb a kockázat, ha várunk, mintha változtatunk.
Választanunk kell, hogy változtathassunk. Válasszuk a tekintélyuralom helyett a köztársaságot, a kirekesztő nemzet helyett a befogadó nemzetet! Ha így teszünk, hűek leszünk 1848 örökségéhez.

(A gyulai március 15-i ellenzéki ünnepségen elmondott beszéd szerkesztett változata)

Szerző
Földes György